„Császári és Királyi 8. Tersztyánszky Károly Huszárezred” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Duke83 (vitalap | szerkesztései)
Duke83 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
*1860-ban felszámolásra került a 4. osztály, amiből egy századot hoztak létre. Eme századot az 1. Önkéntes Huszárezrednek adta át.
 
=== [[Hatodik koalíciós háború|Felszabadítási háborúk]] ===
A 1813. augusztus 18-án lezajlott [[Lipcsei csata|lipcsei csatában]] százharmincnyolc Palatinus-huszár halt hősi halált s most emlékoszlop hirdeti dicsőségüket ott, ahol poruk elvegyült idegen föld hantjával. A három napon át tartott ütközet után, amelyben az ezredből kiváltképen kitüntek: Magyar és Németh századosok, Schön József őrmester, Szedmeik Péter, Mezei Ferenc, Balogh Mihály és Urbanovics József közlegények, József nádor 1813. október 29-én napiparancsban dícsérte meg ezredét, amelyben kiemelte különösen: "rettenthetlen hidegvérét, összetartását és oroszláni bátorságát." Végezetül pedig külön köszönetet mondott Illéssy ezredesnek, páratlan önfeláldozásáért.
[[Fájl:Husaren Völkerschlacht bei Leipzig.jpg|thumb|Huszárok a lipcsei népek csatájában]]
35. sor:
A negyvenes években ezen ezredben szolgált mint főhadnagy [[Görgei Artúr|Görgey Artúr]] is. 1847-ben [[József nádor]] meghalt, helyébe nádori méltóságánál fogva [[István főherceg]] lett az ezredtulajdonos.
 
=== [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] ===
A Jászkun kerület 176 ezres lakossága 1848–49-ben mintegy 13 ezer honvédet adott a magyar hadseregnek, így állított ki többek között két huszárezredet és két honvéd gyalogzászlóaljat. A két jászkun legénységű huszárezred közül a Császári-királyi 12. Nádor-huszárezred volt az, melynek katonái [[Kossuth Lajos]] hívó szavára 1848. októbere és 1849. júliusa között számtalan alkalommal próbálták meg több-kevesebb sikerrel Csehországon és Ausztrián keresztül hazaverekedni magukat. Ők régi egyenruhájukban küzdöttek a honvédhadsereg soraiban.
 
Az 1848-ban részt vett prágai forradalom leverésében a 12. huszárezred császár hű része. A honvédelmi kormány a hiányzó századokat kipótolta és a "Honvéd-Nádor-huszárok" ezrede teljes létszámmal harcolta végig a szabadságharcot.
 
=== A huszárok átszervezése a szabadságharc után ===
A szabadságharc leverése után az egykori 12. Nádor-huszárezredet a császári-királyi hadvezetés újjászervezte Klattauban, csakúgy mint a többi, régi sorozású huszárezredet. Az átszervezés természetesen már az egyenruhák modernizálását is előirányozta, így a korábbi, sűrű zsinórzatú mundérok is jóval egyszerűbb kivitelben készültek. A korábbi ruhaszínek közül a piros és a zöld eltűnt, helyettük a világos- és a sötétkék színeket vezették be. Az ezredeket fehér és sárga gombokkal különböztették meg, és három csákószínt állapítottak meg: a pirosat, a fehéret és a zöldet.
 
Az 1850. szeptember 20-án Itáliába vezényelt ezred élére hallerkeöi gróf Haller Ferenc altábornagy személyében új ezredtulajdonos került, mivel [[István nádor]] 1848-ban bekövetkezett lemondását követően a nádori méltóság betöltetlen maradt. A Haller-huszárok így kaptak fekete-sárga zsinóros, fehér gombos világoskék egyenruhát, feketesárga zsinórövet és fehér csákót. Egyenruházatuk 1863-ban változott meg, amikor csákó helyett fekete báránybőr kucsmát írtak elő számukra fehér leffentyűvel és egy szál kakastollal.
 
== [[Szárd–francia–osztrák háború]] ==
Az 1859. tavaszán kitört szárd–osztrák–francia háború arra kényszerítette a császári hadvezetést, hogy haderejét önkéntes alakulatokkal növelje. Így Magyarország kormányzója, [[Habsburg–Tescheni Albert főherceg|Albrecht főherceg]] tábornagy "Magyarország hű lakósaihoz" intézett szónoklatában 1859. május 2-án gyalogos és lovas önkéntes alakulatok szervezését kérte oly módon, hogy az önkéntesek a háború végéig kötelesek szolgálni. Ekkor a Jászkun kerület két huszárosztályt állított fel (jászberényi I. és karcagi II.). Ezen osztályok alapozták meg a későbbi [[Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred]] alapját. A főherceg különleges kiváltságképp a jászkunoknak megengedte, hogy az 1857-ben "a Császárné Ő Felsége által nekik adományozott drága zászlót magukkal vihessék". Gróf Haller Ferenc altábornagy ekkor közölte Jankovich György jászkun főkapitánnyal azt a legfelsőbb helyről származó kívánalmat, hogy az Erzsébet császárné által küldött jász és kun zászlókat a jászkun önkéntes huszároknak hadba kell vinni. A két zászlót még 1858. május 27-én szentelték fel. A zászlókat 1868-ig használhatták. Ekkor vonták be rendeleti úton mind a Császári-királyi lovasezredek hadijelvényeit, mind a [[Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred|13. Jászkun-huszárok]] a jászberényi Nagyboldogasszony-templomban helyezték el az 1866-os észak-itáliai hadszíntéren megfordult zászlajukat, az ún. Erzsébet-zászló (ez volt a jász osztályé) mind a mai napig a Jász Múzeumban található.
 
A Jászkun kerületet 1876-ban betagolták a vármegyerendszerbe. A közös hadseregben és a Magyar Királyi Honvédségben is voltak olyan huszár- és gyalogosalakulatok, melyek legénységi állománya az egykori Hármas Kerület lakosságából verbuválódott. Ezek az egységek már csak nevükben voltak jászkunok, egykori szimbólumaikból egyedül a Jászkun kerület 1746-os egyesített címere öröklődött tovább, melyet megkülönböztető jelvényként (sapkajelvény, gombkitűző) használt az első világháború végéig a [[Kecskemét|kecskeméti [[Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred]] és a [[Szolnok|szolnoki]] [[Császári és Királyi 68. Gyalogezred]].
 
== [[Porosz–osztrák–olasz háború]] ==
* 1866-ban öt százada harcolt az északi-hadsereg parancsnoksága alatt Kratzau-nál, Liebenau-nál, ZdirecGitschin-nél, Saaz-nál, Schelletau-nál és Martinkau-nál. Később részt vett a [[Königgrätzi csata|königgrätzi csatában]].
 
== [[Első világháború]] ==