„Benedek Marcell” változatai közötti eltérés

A [[Magyar irodalmi lexikon (1963–65)|Magyar irodalmi lexikon]] (I–III., Bp., 1963–65) főszerkesztője volt. Ifjúkori fordítását, [[Edmond Rostand]] ''A napkeleti királykisasszony'' című verses drámáját 1904-ben a [[Nemzeti Színház]] mutatta be. 1904-ben [[Lukács György (filozófus)|Lukács Györggyel]] és [[Bánóczi László]]val a [[Thália Társaság]] alapítója. 1910-ben kérte felvételét a [[szabadkőművesség|szabadkőműves]] Deák páholyba, ahová az év végén fel is vették. 1912-ben [[párizs]]i ösztöndíjas volt. 1912–1918 között gimnáziumi tanár volt Budapesten. 1919-ben a budapesti egyetemen a francia irodalom előadója volt. A [[Tanácsköztársaság]] bukása után megfosztották tanári állásától. 1930–1939 között a Magyar Könyvkiadók Országos Egyesületének főtitkára volt. 1939-től az Új Idők Irodalmi Intézetének munkatársa, majd igazgatója volt. 1945-től a [[Bolyai Tudományegyetem|kolozsvári egyetemen]] az esztétika és az irodalmi kritika tanára, a Magyar Színház dramaturgja és rendezője, a Kamaraszínház vezetője volt. Amikor visszatért Budapestre, akkor az újjáalakult magyar szabadkőművességben először egy páholy főmesterévé, majd 1949-ben nagymesterré választották. [https://www.europeana.eu/portal/hu/record/2032011/_Pet_fi_Irodalmi_________________________M_zeum_opac_pim_hu_object_820360.html Nagymesteri portréját] [[Herman Lipót]] festőművész, a Balassa József páholy tagja festette meg. 1947–1962 között az ELTE-n tanított. 1952-ben a tudományos minősítő bizottság - addigi életműve alapján - odaítélte neki az "Irodalomtudományok doktora" fokozatot.<ref>Naplómat olvasom (Bp., 1965)</ref>