|
Japán az 1919-es megmozdulás után a kemény kritikákra válaszolva valamivel könnyített elnyomó szabályozásán. Megengedte néhány koreai könyv és újság publikációját, és a japán kormány támogatni kezdte az oktatásügyet, infrastruktúrát és kormányhivatalok építését.{{refhely|Linda Karen Miller: ''Japanese Colonialism in Korea 1910-1945 - A document-based Essay Exercise'', 2. old.|}} A háttérben viszont ugyanúgy Japán mozgatta katonai erőivel a szálakat. Erre kiváló példa a [[731-es alakulat]] megléte, melynek legismertebb alakja [[Isii Siró]]. A 731-es alakulat a Japán Császári Hadsereg titkos biológiai és vegyi hadviselési egysége volt, ami tömeges emberkísérleteket és népirtást folytatott.{{forr}}
==II.Második világháború és függetlenedés==
A Japán Császárság II.[[második világháborúbanvilágháború]]ban való részvételével a háborúból CsószonnakCsoszonnak is ki kellett vennie részét. A Koreai-félsziget területén állították elő a hadiiparban előállított fegyverek és eszközök egy részét, mivelmellyel egyenes arányban nőtt a hadsereg szükségleteit ellátó [[kohászat]], kitermelőipar, [[vegyipar]], és áramtermelés mértéke is. Bevezették az általános munkaszolgálatot (több százezer koreaikoreait letthurcoltak Japánba hurcolva), és egyre többen vonultak be a Koreaikoreai Hadseregbehadseregbe, ami természetesen a [[Japán Birodalmi Hadsereg|császári haderő]] részét képezte. 1940-ben 145 ezer fő, 1941-ben már 250 ezer fő volt tagja. {{refhely|Csoma Mózes: ''Koreai csaták és harcosok'', Budapest, 2011, 125. old.|}} Ezzel egyidőben ellenállását kifejezve az Ideiglenesideiglenes Kormányzatkormányzat hadat üzent az újonnan megalakuló Felszabadító Hadsereggel a Japán Birodalomnak és Németországnak is. 1943 végén [[Franklin Roosevelt]], [[Winston Churchill,]] és [[Csang Kaj-sek]] megállapodott, hogy a Koreai-félsziget „megfelelő időben” függetlenedni fog.{{refhely|Nahm C. Andrew: ''Korea - Tradition and Transformation. A History of the Korean People'', Hollym. New Yersey és Söul, 1988, 329. old.|}} Ehhez később [[Sztálin]] is áldását adta. 1945 februárjában Sztálin ígéretet tett, hogy a szovjet csapatok is bekapcsolódnak a távol-keleti harcokba. {{refhely|Csoma Mózes: ''Koreai csaták és harcosok'', Budapest, 2011, 129. old.|}} A [[Potsdami konferencia|potsdami konferencián]] a részt vevőrésztvevő hatalmak megállapodtak, hogy a Koreai-félszigetet két megszállási övezetre osztják. A 38. szélességi foktól északra a szovjet csapatok, délre az amerikai egységek vonulnak be és fegyverzik le a japán megszálló sereget. A szovjetek minél közelebb értek Szöulhoz, a Koreában lévő japán kormányfő, [[Abe Nobujuki]] annál jobban lett kompromisszumkész a függetlenségpártiakkal. Először [[Szong DzsinDzsinu U(újságíró)|Szong Dszinu]]-t, majd elutasítása után [[Jo Un HjongUnhjong]]ot (여운형) kérte meg az Ideiglenes Közigazgatási Bizottság vezetésének feladatával. Jo Un HjongUnhjong cserébe a politikai jogok visszaállítását, politikai foglyok szabadon bocsátását, és egy koreai rendvédelmi egység felállítását kérte. Az ajánlatot mindkét fél elfogadta, ezzel megalakulhatott a [[Koreai FüggetlenségFüggetlenséget Előkészítő Bizottság]], mely később a kormány szerepét töltötte be.{{refhely|Csoma Mózes: ''Koreai csaták és harcosok'', Budapest, 2011, 133. old.|}} Kikiáltották a Koreai Népköztársaságot. <br>
Az amerikaiak Japán megszállása után Korea felé vették az irányt, mivel onnan kommunista szervezetek alakulásáról kaptak hírt. [[Douglas MacArthur]] parancsára törvényen kívül helyezték az új kormányt, és az élre – újra – a japán főkormányzót helyezték. Utóbbi intézkedését a tömeges tiltakozás miatt azonnal visszavonta. Az északi, kommunista részben sorra államosították az előzőleg japán kézben levő gyárakat és vállalatokat. Így, hogy a délen hazaárulóknak tartott Kommunista Párt nem tudott népszerűségre szert tenni, csak északon tudott kibontakozni, és ezzel a Koreai-félszigeten két központ alakult ki, {{Forráskérő|Phenjanban az Észak-koreai Kommunista Párt és Szöulban a Koreai Köztársaság.}}
==Naiszen ittai==
|
