„Korea a Japán Birodalom részeként” változatai közötti eltérés

A Koreai-félsziget függetlenségi törekvései 1919. március 1-jén (''Szamil undong'', [[Március elsejei mozgalom]]) bontakoztak ki, mikor Kodzsong császár temetésének alkalmából hatalmas tömeg gyűlt össze a fővárosban. Kiadták a függetlenségi nyilatkozatot, melynek harminchárom aláírója (főleg civil és vallási, magas pozícióban levő személyek írták alá), később önnön elhatározásból adta fel magát a japán seregnek. A nyilatkozat kimondta Korea függetlenségét, annak más országokkal való egyenértékűségét.{{refhely|Ji Eun Park: ''In Search for Democracy: The Korean Provisional Government'', Wesleyan University, 2009|}} A tüntetések vidékre is kiterjedtek, és a mozgalom egyre nagyobb méreteket öltött (a fővárosban körülbelül 300 ezren tüntettek). Az utcára kivonuló tömeg nemzeti lobogóval a kezében a „Tehan Minguk mansze” mondatot kántálva haladt. A japán, Koreába küldött katonai egységek és a koreai hadsereg gyorsan felszámolta a megmozdulást. A megtorlás hatalmas méreteket öltött. 47 ezer embert tartóztattak le ([[Szodemun börtön]]e a koreai Terror Háza lett{{forr}}), vetettek börtönbe, és körülbelül 7500 embert ítéltek halálra.<ref>{{cite web|url=https://www.britannica.com/place/Korea#ref411619|title=Korea|publisher=Britannica|accessdate=2020-04-17}}</ref> A fogvatartottak között volt az 5 év börtönre ítélt, majd egy évre rá kínzásokban meghalt [[Rju Gvanszun]] is, aki a megmozdulás egyik szervezője volt.