„Korea a Japán Birodalom részeként” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
82. sor:
A japán elnyomás ellen azért nem tudtak a koreai nacionalisták hatékonyan és egységben fellépni, mert véleményük annak mikéntjéről merőben eltért. Vagy nyugati reformokkal felfegyverkezve szerettek volna küzdeni, vagy a konfuciánus értékekhez és koreai tradíciókhoz visszanyúlva ellenállni, vagy megint mások a marxista ideológia felhasználásával szerettek volna fellépni. Ugyanakkor [[Kodzsong koreai császár|Kodzsong császár]] temetése elő tudta készíteni a hátterét egy felkelésnek.{{refhely|Linda Karen Miller: ''Japanese Colonialism in Korea 1910-1945 - A document-based Essay Exercise'', 2. old.|}}
 
A Koreai-félsziget függetlenségi törekvései 1919. március 1-jén (''Szamil undong'', [[Március elsejei mozgalom]]) bontakoztak ki, mikor Kodzsong császár temetésének alkalmából hatalmas tömeg gyűlt össze a fővárosban. Kiadták a függetlenségi nyilatkozatot, melynek harminchárom aláírója (főleg civil és vallási, magas pozícióban levő személyek írták alá), később önnön elhatározásból adta fel magát a japán seregnek. A nyilatkozat kimondta Korea függetlenségét, annak más országokkal való egyenértékűségét.{{refhely|Ji Eun Park: ''In Search for Democracy: The Korean Provisional Government'', Wesleyan University, 2009|}} A tüntetések vidékre is kiterjedtek, és a mozgalom egyre nagyobb méreteket öltött (a fővárosban körülbelül 300 ezren tüntettek). Az utcára kivonuló tömeg nemzeti lobogóval a kezében a „Tehan Minguk mansze” mondatot kántálva haladt. A japán, Koreába küldött katonai egységek és a koreai hadsereg gyorsan felszámolta a megmozdulást. A megtorlás hatalmas méreteket öltött. 47 ezer embert tartóztattak le ([[Szodemun börtön]]e a koreai Terror Háza lett{{forr}}), vetettek börtönbe, és körülbelül 7500 embert ítéltek halálra.<ref>{{cite web|url=https://www.britannica.com/place/Korea#ref411619|title=Korea|publisher=Britannica|accessdate=2020-04-17}}</ref> A fogvatartottak között volt az 5 év börtönre ítélt, majd egy évre rá kínzásokban meghalt [[Rju Gvanszun]] is, aki a megmozdulás egyik szervezője volt.
[[Fájl:Seodaemunprisonbarracks.jpg|bélyegkép|jobbra|Barakkok Szodemunnál]]
Megindult a migráció az Orosz Birodalom (később Szovjetunió) és a Kínai Császárság felé. A katonai elnyomás hatására három ideiglenes kormány alakult, mind különböző helyeken. Az egyik [[Vlagyivosztok]]ban, a másik [[Sanghaj]]ban, és a harmadik Szöulban. Végül a kormányok vezetői úgy döntöttek, egyesítik erőiket, és ezzel Sanghajban (ahol a legbiztonságosabb volt) megalakult az [[Li Szin Man]] vezette [[A Koreai Köztársaság ideiglenes kormánya|ideiglenes kormányzat]], amely 1919 szeptembere és 1945 között, Korea függetlenedéséig működött, s hagyatéka a mai napig észrevehető a koreai politikában.{{refhely|Ji Eun Park: ''In Search for Democracy: The Korean Provisional Government'', Wesleyan University, 2009|}} A kormányzat megalakulásával Koreai Császárság helyett az országnak a Koreai Köztársaság (Tehan Minguk) nevet adták. Az elnevezést Dél-Korea 1948-tól használja, s politikai gyökereit is az ideiglenes kormányzatig vezeti vissza.{{forr}}