„Hidegháború” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 46.97.170.167 (vita) szerkesztéséről Voxfax szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
36. sor:
[[Fájl:World map worlds first second third.GIF|bélyegkép|250px|A hidegháború szembeálló feleinek eloszlása. A vörös a szovjet szövetségeseket, a kék az amerikai szövetségeseket jelöli. A zöld területek jelzik az ún. [[harmadik világ]]ot]]
A [[második világháború]] végére a két győztes nagyhatalom közötti egyre nehezebben tartható [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetség]] már nem tudott ellenállni a [[Szovjetunió]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] ellentétes [[ideológia|ideológiáinak]] és [[nagyhatalom|nagyhatalmi]] rivalizálásának. Mindkét nagyhatalom a védelme alatt álló [[európa]]i országokból egy-egy katonai szövetséget kovácsolt: nagyrészt nyugaton [[1949]]-ben az Egyesült Államok vezetésével kialakult az [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete]], keleten pedig [[1955]]-ben [[Szovjetunió|szovjet]] irányítás alatt a [[Varsói Szerződés]].
[[Winston Churchill (miniszterelnök)|Winston Churchill]] [[1946]] márciusában a Missouri állambeli Fultonban [[Harry S. Truman]] [[amerikai elnök]] szűkebb pátriájában tett szívességi látogatása során tartott híres beszédében kijelentette, hogy egy „Baltikumtól Adriáig tartó [[vasfüggöny]] hullott le Európára”. Ez azonban csak [[1948]] után lett igaz, amikor is a [[prágai puccs]] során a [[kommunizmus|kommunisták]] [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]] megragadták a hatalmat. A II. világháborúból gazdaságilag is győztesen, soha addig nem látott prosperitással előlépett Amerikai Egyesült Államoknak elemi érdeke fűződött az akkorra csúcstechnológiákat is megszerző, sőt atomhatalommá vált legnagyobb katonai erőnek – és főleg az ipari potenciál – gazdasági továbbvitele, ami a katonapolitikai vezetéstől az addigihoz képest változatlan, nagyléptékű ellenségképet kívánt meg az egész államgépezettől is. Ennek az érdeknek felelt meg a 40 éven keresztül a Szovjetunió felbomlásáig tartó hidegháborús állapot szakadatlan gerjesztése és fenntartása.
| |||