„III. Celesztin pápa” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Orsini-család kategória hozzáadva (a HotCattel))
a
}}
 
'''III. Celesztin''' ([[Róma]], [[1106]] – [[Róma]], [[1198]]. [[január 8.]]) uralkodói néven foglalta el a [[római katolikus egyház]] legfőbb hivatalát a történelem 175. [[pápa (egyházfő)|pápája]]. Celesztin nyolcvanöt évesen foglalta el a trónt, azonban korához mérten igen erélyesen lépett fel az egyház védelmében. Pontifikátusának jelentős része a [[Német-római Birodalom]] ifjú és energikus császárja, [[VI. Henrik német-római császár|VI. Henrik]] elleni hadakozásból állt.
 
== Élete és pályája ==
[[1106]] körül született [[Róma|Rómában]] ''Giacinto Borbone-Orsino'' néven. Az ősi nemes [[Orsini-család]] első tagja volt, aki az egyházi pályán elérte az egyházfői méltóságot. A város egyik legbefolyásosabb családjának sarjaként elsőrangú neveltetésben részesült, majd egyházi pályára lépett. Több évig [[Pierre Abélard]] tanítványa volt, majd [[1144]]-ben bíboros-diakónussá szentelték. [[IV. Adorján pápa]] idejében került a pápai udvar közelébe, majd [[Németország]]ba utazott, hogy közvetítsen az egyházfő és [[I. Frigyes német-római császár|Barbarossa Frigyes]] császár között. Később [[III. Sándor pápa|III. Sándor]] pontifikátusa alatt is gyakran Frigyes udvarába utazott, hogy tárgyaljon a császár követeivel.[[1154]]-ben és [[1172]]-ben [[Spanyolország|Hispánia]] pápai követe volt.
 
== Pápaként Henrik ellen ==
Mindannak ellenére, hogy Giacinto nem volt olyan rangban, amely a pápaválasztáskor őt a jelöltek közé emelte volna, [[1191]]. [[március 30.|március 30-án]] a bíborosok kollégiuma őt választotta meg [[III. Kelemen pápa|III. Kelemen]] utódjának. [[április 13.|Április 13-án]] [[diakónus]]i rangját a klérus [[presbiter]]ivé, majd másnap [[püspök]]ivé szentelte fel. <br />
Pontifikátusának kezdete igen visszás ceremóniával vette kezdetét, ugyanis felszentelése után egy nappal a [[Szent Péter-bazilika]] falai között császárrá koronázta a korábbi egyházfők ellen állást foglaló [[VI. Henrik német-római császár|VI. Henriket]] és [[szicília]]i feleségét, [[Hauteville-i Konstancia német-római császárné|Konstanciát]]. A [[Laterán]] ettől a gesztustól várta a császári korona és a pápa viszonyának rendeződését, már csak azért is, mert Henrik sereget akart küldeni [[Tankréd szicíliai király|Tankréd]], szicíliai király ellen, aki a pápa támogatásával foglalhatta el a trónt. A Pápai Állam minden igyekezete ellenére Henriket nem lehetett eltéríteni akaratától, és serege élén Tankréd ellen vonult. A császár [[Róma|Rómától]] is segítséget várt, azonban a város lakói kikötötték, hogy csak akkor segítenek Henriknek, ha ráveszi Celesztint, hogy engedélyezze Róma bosszúját [[Tusculum]] város felett. Ugyan a pápának nem sok beleszólást engedett a császár, mégis az ő tudtával rohanták meg Tusculum városát, amelyet porig rombolt a dühös római nép, mert a város segített elbújtatni Róma ellenségeit. Celesztin soha nem tudta megbocsátani magának, hogy nem volt olyan erős, mint [[II. Ince pápa]] [[Tivoli]]val kapcsolatban.
[[Fájl:Celestin III Den Tyske Orden.jpg|200px|thumbbélyeg| III. Celesztin megadományozza a [[Német Lovagrend]]et]]
 
Henrik a vérengzést követően Szicília ellen vonult, azonban Tankréd óriási vereséget mért az uralkodóra, és még Konstancia császárnét is foglyul ejtette. A Németországba menekülő császár kérte Celesztin befolyását felesége megmentéséért. A szicíliai uralkodó hallgatott a pápa szavára, és szabadon engedte a császárnőt. Azonban Henrik nem érzett hálát a pápa iránt, és [[Német-római Birodalom|birodalmában]] azonnal saját elképzelése szerint kezdte alakítani az egyházi méltóságokat, elnyomva az egyház hatalmát.
A Henrikkel szembeni konfliktus annyira lekötötte a pápa erejét, hogy Európa más részeivel addig nem is tudott foglalkozni. 1197 után azonban változott a helyzet. Immár kilencvenkettedik életévében hozzáfogott a házasság szentségének védelméhez. Sikerült rávennie [[VIII. Alfonz kasztíliai király|IX. Alfonzot]], [[Kasztília]] királyát, hogy felbontsa vérfertőző jegyességét egy [[Portugália|portugál]] hercegnővel. Megromlott a kapcsolata [[Franciaország]]gal, miután érvénytelennek nyilvánította [[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp Ágost]] király első házasságát. ''Gregorius de Chrescentio bíboros'' személyében pápai legátust küldött [[Magyarország]]ra, hogy [[1192]]-ben [[I. László magyar király|I. Lászlót]] szentté avassák. Megerősítette pápai levelében az [[Eger|egri]], a [[Csanádi püspökség|csanádi]] és a [[kalocsa]]i [[érsek]]i széket is. Az ő pontifikátusa alatt fejezte be [[III. Honorius pápa|Cencio Savelli]] a ''Liber censuum''ot, amely a pápaság javainak teljes jegyzéke volt. Celesztin álma egy elsöprő erejű keresztes hadjárat indítása volt, és ezért megerősítette a [[Német Lovagrend]] jogait.
 
Pontifikátusának utolsó hónapjaiban le akart mondani trónjáról és utódot jelölt [[Péter apostol|Szent Péter]] trónusára, azonban a klérus ezt nem engedte. [[1198]]. [[január 8.|január 8-án]] halt meg és testét a Lateránban helyezték örök nyugalomra.
 
== Művei ==
*{{cite web | title = Documenta Catholica Omnia | publisher = | url = http://www.documentacatholicaomnia.eu/01_01_1191-1198-_Coelestinus_III.html | language = latin | accessdate = 2011-12-06}}
 
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
<references/>
 
{{Pápa|előző=[[III. Kelemen pápa|III. Kelemen]]|
49 931

szerkesztés