„Szemere Pál (költő)” változatai közötti eltérés

[[Szemere (település)|Szemerei]] '''Szemere Pál''' ([[Pécel]], [[1785]]. [[február 19.]] – Pécel, [[1861]]. [[március 14.]]) magyar költő, író, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] és a [[Kisfaludy Társaság]] tagja.

Szemere Ferenc és Fáy Sára fia; [[Buda (történelmi település)|Budán]], a Krisztinavárosban nevelkedett, ahol apja a magyar királyi helytartótanács ügyviselője volt. Iskoláit Budán, [[Kiskunhalas]]on, [[Nagykőrös]]ön, [[Pápa (település)|Pápán]], [[Sárospatak]]on, [[Pozsony]]ban és ismét SárospatakonPatakon járta [[1791]]–[[1804]] között.

[[1805]]-ben királyi táblai jegyzőnek esküdött fel. [[1808]]. június 4-én ügyvédi vizsgát tett. [[1808]]–[[1809|09]]-ben [[Schedius Lajos|Schedius]] [[esztétika]]i előadásait hallgatta a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|pesti egyetemen]]; ekkor alakult szoros barátsága [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]] és [[Vitkovics Mihály|Vitkovics Mihállyal]], kialakítva az úgynevezett triászt, ami maradandó nyomokat hagyott irodalmunk történetében; [[Kazinczy Ferenc]]cel rendszeres levelezésbe kezdtek; ekkor ismerkedett meg [[Kölcsey Ferenc]]cel is, akivelaki szinténegyesek jószerint barátokszerelmes voltakvolt belé. [[1810]]-ben munkatársa volt [[Kultsár István]]nak, a [[Hazai és Külföldi Tudósítások]] szerkesztőjének; számára az akkor nagyhírű ''Neuwieder Zeitung''ot, a Tudósítások melléklapjaként fordította. [[1811]]-ben [[Vida László]] segédje volt a magyar színháznál. [[1817]]-ben [[Jenkowich Miklós]]sal, [[Fejér György (teológus)|Fejér Györggyel]] és Horvát Istvánnal megalapította a [[Tudományos Gyűjtemény]]t. [[1818]]-tól [[1829]]-ig [[Pest vármegye]] tisztikarában működött mint második alügyész. [[1828]]-ban egyik tagja volt a [[nádor]] által kinevezett bizottságnak, amely az Akadémia tervrajzát készítette. [[1831]]. február 16-án az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] rendes tagjává választották a [[nyelvtudomány]]i osztályba. A [[Kisfaludy Társaság]]nak [[1840]]. február 1-jén lett tagja. Kizárólag az irodalomnak és művészetnek élt. Pesten és Pécelen lakott, ahol [[1861]]. [[március 14.|március 14-én]] meghalt. A Magyar Tudományos Akadémián [[Kazinczy Gábor (politikus)|Kazinczy Gábor]] tartott fölötte emlékbeszédet, az 1864. januári közgyűlésen.