„Mikoviny Sámuel” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4 forrás archiválása és 2 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0
Az akadémiai rangra emeléskor már rég nem élt. A világ első műszaki felsőoktatási intézménye
33. sor:
Feltételezhetően a [[Nógrád vármegye|Nógrád vármegyéhez]] tartozó [[Ábelfalva|Ábelfalván]] született 1698-ban,<ref>Tóth Gergely: Adalékok Mikoviny Sámuel életrajzához. In: Magyar Könyvszemle 2007. 4. sz. (l. alább, a külső hivatkozásoknál)</ref><!-- - nem pedig 1700-ban, ahogy sok helyen szerepel - --> elszegényedett nemesi családban. Édesapja, Mikoviny Sámuel [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] lelkész volt, édesanyja nem sokkal születése után meghalt. 1718–1721 között a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, ahol édesapja barátja, [[Bél Mátyás]] is tanította.<ref>Ugyanott</ref> A tehetséges ifjú vélhetőleg az ő közbenjárásának és kapcsolatainak köszönhetően jutott el Németországba, ahol 1721–1722-ben az [[Altdorf bei Nürnberg|altdorf]]i, majd 1723-1724-ben a [[jéna]]i egyetemen tanult. Kedvenc tárgya a [[matematika]] volt, ezért nagy jártasságot szerzett benne, de térképkészítést, csillagászati helymeghatározást, rajzolást, [[rézmetszet|rézmetszés]]t is tanult. Miután 1723 októberében mérnöki diplomát szerzett, európai körútra indult. Ennek részletei nem ismertek, de feltehetően [[Bécs]]ben is tanult térképészetet, és esetleg megfordult [[Berlin]]ben, talán [[Párizs]]ban is.{{refhely|Tudósnaptár}}
 
1725-ben tért haza és [[Pozsony vármegye]] mérnöke lett, ahol elsőként folyószabályozási, gátépítési munkákkal bízták meg. 1735-ig töltötte be ezt a tisztséget, de közben – mivel szakértelmére nagy szükség volt az elmaradott országban – sok kisebb munka mellett felmérte az [[Esterházy család]] [[tata]]i birtokát, majd 1729-től az [[Udvari Kamara]] első mérnökeként is dolgozott, ''geometria és építész'' minőségben. 1731-től megkezdte [[Bél Mátyás]] Notitia Hungariae című, [[Magyarország]] történelmét és földrajzát bemutató könyve számára a vármegyék [[térkép]]einek elkészítését, amelyhez alapos terepi felméréseket végzett. Ehhez a munkájához – annak jelentőségét felismerve – segítséget nyújtottak az ország vezetői is. Gyakran megfordult [[Selmecbánya|Selmecbányán]], ahol mérnökként segítette a termelést, és 1735-től a téli hónapokban a selmeciselmecbányai [[SelmeciBányászati-Kohászati AkadémiaTanintézet|Selmecbányai Bányászati Akadémia]] első tanáraként oktatott. A világ első műszaki felsőoktatási intézménye: a későbbi Selmeci Akadémia volt az első nem egyházi alapítású felsőoktatási intézmény a Habsburg Birodalmon belül, amely; két- illetve hároméves képzési idő alatt biztosította olyan műszaki szakemberek képzését, akik a bányaművelés (ércbányászat, szénbányászat, sóbányászat) különböző elméleti és gyakorlati területeiről szerezhettek korszerű ismereteket.<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-kemia/ch06.html Szabadváry Ferenc: A magyar kémia művelődéstörténete 6. fejezet - A Selmecbányai Bányászati Akadémia ] {{Wayback|url=http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-kemia/ch06.html |date=20150505100218 }}, tankonyvtar.hu</ref> Az év egyik felében matematikát, mechanikát és hidraulikát tanított valamint föld- és bányamérési gyakorlatokat vezetett, és az uralkodó megbízásából nyaranta az ország topográfiai felmérésén dolgozott.<ref>[http://www.rfmlib.hu/digitkonyvtar/dok/rudabanya/mikoviny_samuel_az_elso_banyatisztkepzo_iskola_alapitasa.pdf Az első bányatisztképző tanintézet alapítása Magyarországon, Mikoviny Sámuel, a selmeci bányatísztképző tanintézet első tanára] {{Wayback|url=http://www.rfmlib.hu/digitkonyvtar/dok/rudabanya/mikoviny_samuel_az_elso_banyatisztkepzo_iskola_alapitasa.pdf# |date=20150518054549 }}, rfmlib.hu</ref>
 
Kamarai mérnökként szolgálataira a császári hadsereg is igényt tartott; őrnagyi rangot kapott, és az [[osztrák örökösödési háború]] során, 1742-ben a [[Magyarország|magyar]]-[[Morvaország|morva]] határvidék felmérésével és védelmének kiépítésével bízták meg. 1745-ben részt vett a sziléziai hadjáratban, ahol szintén műszaki feladatokat, erődítmények tervezését, építését, valamint térképészeti felméréseket végzett, gyakran a harcok közvetlen közelében, élete kockáztatásával. 1749-ben a tervei alapján kezdődött a [[Budai Várnegyed|budai vár]] újjáépítése. 1750-ben, a [[Vág (folyó)|Vág]] folyó szabályozási munkálatai közben a gátakon súlyosan megfázott és [[március 23.|március 23-án]] [[Trencsén]] közelében meghalt, sírjának helye ismeretlen.{{refhely|Nagy 1997||Török 2000}}