„Erőltetett menet” változatai közötti eltérés

# A harmadik mondat a vers érzelmi, hangulati fordulópontja: a nyers, durva valóságot az álmokat szövő ábrándozás váltja fel. Az egyes szám első személyében megszólaló énben felébred az irreális remény, a feltételes mellékmondatok tétova bizonytalanságában apró részképekből áll össze a béke, a vágyott otthon vonzó idillje. A hazatérés ábrándja [[Impresszionizmus|impresszionista]] képsort teremt, s a lelassult idő nyugalmában békésen szemlélődik a képzelet. Felidézi a nyárvégi, őszi kertet, a szilvalekvárfőzés családias hangulatát, a szerető hitves törékeny alakját, a pihentető csöndet. Az igék mozdulatlanságot (hűl, napozna, várna) vagy alig észlelhető mozgást (ringnának, írna) érzékeltetnek, s festői és zenei elemek (szinesztéziák, halk alliterációk, megszemélyesítések) teszik kifejezővé a szöveget.alakjá''!”'' – Az észutolsó persze tudja, hogy mindez nem léteziksor már, csupána aztúlélés önadikhatározott mondatszándékát logikailag nem zárul le (vesszősugározza, gondolatjel):s a mellékmondatok[[Pesszimizmus|pesszimista]] mellől hiányzikazonosul a befejezőreménykedő főmondat„bolonddal”.