„Ride the Lightning” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A '''''Ride The Lightning''''' a [[Metallica]] nevű együttes második albuma, mely [[1984]]. [[július 27.|július 27]]-én jelent meg a [[Megaforce Records]] független lemezkiadó gondozásában. Az albumot három hét alatt vették fel a [[koppenhága]]i Sweet Silence Studios-ban, a producer Flemming Rasmussen volt.
 
A zenekarnak itt már a [[Kill ’Em All]]-hoz képest egy jóval érettebb produkcióját hallhatjuk, hosszabb, komplexebb számokkal. Ennek egyik fő oka [[Cliff Burton]] basszusgitáros volt, aki zeneileg jóval érettebb volt társainál, és sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a dalszerzéshez. Mivel az együttes első albumával a [[thrash metal]] műfaj vezéregyéniségévé vált, hatásukra az új csapatok még gyorsabb zenét kezdtek játszani. A Metallicagyors-középtempós azonban más hozzáállással készítette el új albumát, így az azon szereplő számokban a hagyományos thrash metal dalokat akusztikus hangszerekkel bővítették ki, valamint klasszikus zenére hasonlító megoldások is megjelentek, a dalok ezáltal harmonikusabbá váltak.számok Emellettmellett felkerült az albumra egy lassú, bensőséges dal is ''Fade to Black'' címmel., Ezen elemek és megoldások akkoriban teljesen szokatlanok voltakvalamint egy thrashinstrumentális metalalkotás csapattól,is így(''Call aof zenekar új távlatokat nyitott meg mind önmaga, mind a műfaj számáraKtulu'').
 
Az album címe [[Stephen King]] ''[[Végítélet (regény)|Végítélet]]'' című regényéből származik. Maga a ''riding the lightning'' ("A villám meglovaglása") kifejezés a villamosszékes kivégzésre utal. A szövegek laza koncepciót alkotnak, a dalok a halálról szólnak különböző megközelítésben. Ez a fajta konceptuális egység megjelenik az ezt követő [[Master of Puppets]]-en, illetve az [[…And Justice for All]]-on is, persze más témákban. Ez az első Metallica album, amelyen [[Kirk Hammett]], és az utolsó, amelyen [[Dave Mustaine]] is szerepel dalszerzőként.
 
==Zene és dalszövegek==
Mind zeneileg, mind a dalszövegek terén változások mutatkoztak az első albumukhoz képest. A Kill 'Em All-t leginkább a rendkívül gyors tempó, illetve a [[heavy metal]]t dicsőítő sorok jellemezték. Ennek hatására sorra alakultak olyan zenekarok, amelyek minél gyorsabb és erőteljesebb zenét kívántak előadni. Ezzel szemben a Metallica az új dalaitdalainak akusztikusegy elemekkelrésze ötvöztelassabb, klasszikusilletve zenérekomplexebb emlékeztetőlett. megoldásokFőként isközéptempós megjelentekszerzemények hallhatóak az albumon, valamint5-6 aperc számokhosszúságban, egyez részekésőbb lassabba isMetallica lettegyik ismertetőjelévé vált. A dalszövegek pedig ezúttal társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, valamint megjelentek a történelmi és irodalmi témák is. Valamennyi dal a halálról szól különböző megközelítésben, a metal műfajt éltető, valamint az ahhoz köthető életérzéssel kapcsolatos szövegek teljes mértékben eltűntek. Mindezen dolgok ellenére megmaradtak az első albumukra jellemző kemény hangzásnál. Így elmondható, hogy a Metallica a Kill 'Em All-al lényegében "megteremtette" a [[thrash metal]] műfajt, addig a Ride the Lightning-al a saját képére formálta azt.
 
A változásoknak több oka is volt: egyrészt a zenekar nem kívánt beszállni a thrash zenekarok gyorsasági versenyébe, hanem úgy döntöttek, hogy más zenei megközelítéssel készítik el új albumukat. Másrészt mivel a dalok fele a Kill 'Em All-al ellentétben a stúdiófelvételek során született meg, a zenekar minden tagja részt vett a dalszerzésben. [[Kirk Hammett]] például korábbi zenekarából, az [[Exodus (együttes)|Exodus]]ból is hozott ötleteket, [[Cliff Burton]] pedig szintén korábbi együttesében, a [[Trauma (amerikai együttes)|Trauma]]-ban saját maga által kreált megoldásokkal bővítette a Metallica zenei repertoárját. Különösen Burton felelős az említett változásokért, ő ugyanis zeneileg jóval képzettebb volt társainál, és tekintélyes mennyiségű zeneelméleti ismeretekkel rendelkezett. Megmutatta [[James Hetfield]]-nek, hogyan lehet a zenei alapot és feszes tempót ellenszólamokkal kiegészíteni, valamint hogy milyen akkordokra milyen skálákat lehet használni, ezáltal improvizatívabbá válni. Továbbá [[Lars Ulrich]] is dobleckéket vett [[Flemming Rasmussen]] producer közreműködésével.
 
Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' egy akusztikus bevezetővel indul, mintegy prezentálva azt, hogy a Metallica nyitott a dalok harmonikusabb megközelítésének irányába. Ezt a bevezetőrésztmelyet még a Kill 'Em All lemezbemutató turnéja során vették szalagra, amikor [[Cliff Burton]] épp egy akusztikus gitáron gyakorolt. Maga a dal egyébként a lemez leggyorsabb száma, a gyors [[tremolo (zenei fogalom)|tremolo]]-pengetés az egész szerzeményt végigkíséri. Szövege az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzésre utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit ártatlanul ítéltek villamosszékes kivégzésre. A dal fő riffjét eredetileg [[Dave Mustaine]] alkotta meg, amiből később probléma is adódott, ugyanis Mustaine azzal vádolta meg a zenekart (nem először, és nem is utoljára), hogy azt az engedélye nélkül használták fel. Mustaine-t egyébként feltüntették a dalszerzők között, a riff-et viszont kicsit átalakították, a dal így középtempóban indul, majd fokozatosan gyorsul fel a végére. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A szám elején harangszó hallható, majd ezt követi Burton basszusszólama. A bevezető riffetbevezetőrészt Burton még korábbi zenekarában, a Trauma-ban írta meg. Gyakori tévhit, hogy ezt a riffetrészt elektromos gitáron játszották fel a lemezre, azonban Burton ezt a basszusgitárján tette meg wah-wah pedál használatával. A ''Fade to Black'' című dal egy ballada, mely egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. Akkoriban egy [[thrash metal]] bandától egy balladisztikus dal megírása teljesen elképzelhetetlennek tűnt, a Metallica viszont ezen a téren is úttörőnek bizonyult. Ezzel azonban számos tősgyökeres rajongót magukra haragítottak, ám a tágabb látókörű fanatikusok szemében a dal egy mesterműnek számított, végül pedig a zenekar egyik legismertebb alkotásává vált, és előrevetítette a következő Metallica albumokon szereplő balladákat, mint a ''Welcome Home (Sanitarium)'' ([[Master of Puppets]]), a ''One'' ([[...And…And Justice for All]]) és a ''The Day That Never Comes'' ([[Death Magnetic]]). A dal szövegét tulajdonképpen Hetfield saját érzései ihlették, ugyanis korábban ellopták az együttes teljes felszerelését, pénz hiányában pedig a tagok további jövője teljesen reménytelennek tűnt.
 
A ''Trapped Under Ice'' egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. A dalt zeneileg az [[Exodus (együttes)|Exodus]] ''Impaler'' című demószáma inspirálta, melyet még Hammett-tel írtak meg, ám az Exodus csak a 2004-es [[Tempo of the Damned]] albumán jelentette meg. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az [[Egyiptom]]ot ért tíz bibliai csapást. A dal közepén az ikonikus 'Die by my hand!' sort szintén egy korai Exodus-demó ihlette, melynek címe ''Die by his Hand'' volt.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címe [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellájával megegyezik, bár az album demó-változatában még ''When Hell Freezes Over''-ként tüntették fel.
 
Bár a kiadvány nem egy konceptalbum, a szövegek laza összefüggésben állnak egymással, ugyanis mindegyik dal fő témaköre a halál. Ez a fajta konceptuális egység a Metallica következő két albumán, a [[Master of Puppets]]-en (emberi függetlenség elvesztése), és az [[...And…And Justice for All]]-on (társadalmi problémák) is megjelenik.
 
==Fogadtatás==
A lemez a [[Billboard 200]]-as listán a 100. helyen végzett, míg az UK Albums ChartonAngliában a 87. lett. Az album főleg, Európábanannak fogyottellenére, aminekhogy révéndalait azegyáltalán [[Elektranem Records|Elektra]] felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadtajátszották a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így az év novemberétől már az Elektra terjesztette az albumotrádiók. A ''Ride the Lightning'' 1987-ben aranylemez lett aranylemez, 2003-ra pedig már 5 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.<ref>{{cite web |url=http://avaxsearch.com/?q=metallica%20ride%20the%20lightning |title=Metallica - Ride The Lightning |accessdate=2011-05-28 |format= |work= |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120105164408/http://avaxsearch.com/?q=metallica%20ride%20the%20lightning |archivedate=2012-01-05 }}</ref>
A lemezt a rajongók és a kritikusok lelkesen fogadták, kereskedelmileg pedig messze túlszárnyalta a ''Kill 'Em All''t. Visszatekintő értékelésében az ''Allmusic'' négy és féllel jutalmazta az ötből, ezenkívül forradalmi jelentőségű albumnak nevezte a ''Ride the Lightningot''.<ref>{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/ride-the-lightning-r12989/review |title= Ride the Lightning lemezkritika az Allmusic oldalán |accessdate=2011-05-28 |publisher=allmusic.com |language=angol}}</ref>
 
A [[Billboard 200]]-as listán a 100. helyen végzett, míg az UK Albums Charton a 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az [[Elektra Records|Elektra]] felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így az év novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot. A ''Ride the Lightning'' 1987-ben lett aranylemez, 2003-ra pedig 5 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.<ref>{{cite web |url=http://avaxsearch.com/?q=metallica%20ride%20the%20lightning |title=Metallica - Ride The Lightning |accessdate=2011-05-28 |format= |work= |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120105164408/http://avaxsearch.com/?q=metallica%20ride%20the%20lightning |archivedate=2012-01-05 }}</ref>
Az albumot mind a rajongók, mind a kritikusok pozitív fogadtatásban részesítették. A [[Q magazin]] a korszak vezető metal-együttesének titulálta a Metallicát, valamint dicsérte a ''Fade to Black'' számot, amellyel szerintük a zenekar újradefiniálta a [[thrash metal]] műfajt. A [[Chicago Tribune]] magazin szerkesztője, Greg Kot dicsérte az album kidolgozottságát, Channing Freeman a [[Sputnikmusic]]tól pedig [[James Hetfield]] énekét emelte ki, mely szerinte sokat fejlődött az előző album óta. Az [[Allmusic]]os Steve Huey az albumot jóval kidolgozottabb és ambíciózusabb alkotásnak tekintette elődjénél, valamint kijelentette, hogy egy igazi klasszikus született. Martin Popoff az album lendületét ''emberfeletti''nek tituálta.
 
A metal-rules.com ''Minden idők 100 legjobb metal albumai''nak listáján a 3.,<ref>{{cite web |url=http://metal-rules.com/polls/index.php?id=6 |title=Top 100 Metal Albums of All Time |publisher=Metal-rules.com |date= |accessdate=2011-06-18 |language=angol |archiveurl=https://www.webcitation.org/652NZtbhZ?url=http://metal-rules.com/polls/index.php?id=6 |archivedate=2012-01-28 }}</ref> az IGN Music Top 25 metal albumának listáján pedig az 5. helyet szerezte meg.<ref>{{cite web |url=http://music.ign.com/articles/755/755929p6.html |title=IGN: Music - Top 25 Metal Albums |accessdate=2011-06-07 |format= |publisher=music.ign.com |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160111154300/http://www.ign.com/articles/2007/01/20/top-25-metal-albums?page=6 |archivedate=2016-01-11 }}</ref> 2017-ben a Rolling Stone magazin pedig ''Minden idők 100 legjobb metalalbuma'' listáján a 11. helyre rangsorolta.<ref>{{cite web| |title=The 100 Greatest Metal Albums of All Time |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/the-100-greatest-metal-albums-of-all-time-w486923 |publisher=Rolling Stone |accessdate=2017-07-13}}</ref>
 
== Utóélete ==
Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az [[Elektra Records|Elektra]] felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így az év novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot. A zenekar a ''Bang That Head That Doesn't Bang'' turné keretében népszerűsítette az albumot. A turné 1984. november 16-án kezdődött meg a [[franciaországi]] [[Rouen]]-ban, a brit [[Tank (együttes)|Tank]] zenekar közreműködésével. Az európai koncertek után [[Észak-Amerika|Észak-Amerikában]] folytatódott a turné, ahol az [[Armored Saint]] volt az előzenekar, és egészen 1985 májusáig tartott a körút. Ezután a zenekar hozzálátott a következő albumához, ám a nyári fesztiválok miatt a munkálatok csak szeptemberben kezdődtek meg. Augusztus 17-én például meghívást kaptak a [[Monsters of Rock]]ra, ahol olyan neves bandák is jelen voltak [[Bon Jovi]] és a [[Ratt]]. A Metallica viszonya nem volt felhőtlen a [[glam rock]]/[[glam metal|metal]] zenekarokkal, mivel a thrash zenekarok ellene voltak mindannak, amit a glam együttesek képviseltek. [[James Hetfield]] a színpadra lépésükkor egyenesen ezt mondta a 70 ezres nézőközönségnek: ''"Ha spandex-nadrágos, kisminkelt zenészek és minden egyes kibaszott dal 'oh baby'-ei miatt jöttetek ide, csak szólok, hogy ez kurvára nem az a zenekar!"''.
 
== Dalok ==