„Ride the Lightning” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
| kiadó = Megaforce
| producer = [[Metallica]], <br> [[Flemming Rasmussen]]
| előző = ''[[Kill ’Em All]]''<br />(1983)
| jelenlegi = '''''Ride the Lighning''''' <br /> (1984)
| következő = ''[[Master of Puppets]]''<br />(1986)
|
| kislemez1dátum = 1984. november 23.
}}
32 ⟶ 30 sor:
A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin ''Minden idők 100 legjobb metalalbuma'' listáján a 11. helyre rangsorolta.<ref>{{cite web| |title=The 100 Greatest Metal Albums of All Time |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/the-100-greatest-metal-albums-of-all-time-w486923 |publisher=Rolling Stone |accessdate=2017-07-13}}</ref>
==Története==
A Metallica a ''Kill 'Em All'' promóciós turnéja után hozzálátott új albumának megírásához. [[1983]] szeptemberében már koncerteken is játszották az addigra elkészült dalokat. Mivel a zenekarnak kevés pénze volt, tagjai gyakran rajongóknál szálltak meg élelem és fekhely gyanánt, közben pedig az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] különböző klubjaiban játszottak. Helyzetüket tovább rontotta, hogy [[Boston (város|Boston]]ban ellopták a felszereléseik nagy részét, és végül az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] zenekarnak kellett kisegíteni őket. A koncertekből végül elegendő pénzt gyűjtöttek össze, és béreltek egy házat [[El Cerrito]]-ban, [[Kalifornia|Kaliforniában]].
41 ⟶ 39 sor:
Mielőtt stúdióba vonultak volna, a zenekar tagjai (még az Egyesült Államokban) különféle [[Jam (zene)|dzsemmelés]]ek során gyűjtöttek ötleteket az új lemezhez. Végül Hetfield és Ulrich gyűjtötték egy csokorba a legerősebb riffeket, amelyekből aztán kialakultak a dalok is. A stúdiózást megelőzően négy dal készült el, míg a másik négy dalt a stúdióban írták meg. Ez egy új helyzet volt a csapat számára, ugyanis a Kill 'Em All felvételei idején már minden dalt előre megírtak. Pénzügyi okok miatt csak a stúdióban tudtak szállást biztosítani önmaguknak. Azonban ott nappal más előadók dolgoztak, ezért a Metallica felvételei az éjjeli órákban készültek, nappal pedig a gyakorlószobában aludtak.
[[Fájl:JamesHetfield2012.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|[[James Hetfield]] 2012-ben.]]
A stúdiót több neves lemezkiadó cég képviselői is meglátogatták, ahol a Metallicára is felfigyeltek. A felvételek elkészülte után a csapat kis híján aláírta a szerződést a [[Bronze Records]]-al, ám az ő képviselőjük, [[Gerry Bron]] nem volt elégedett a lemez hangzását illetően. Azt szerette volna, ha az Egyesült Államokban [[Eddie Kramer]] hangmérnök újrakeverné azt, és kilátásba helyezte a teljes lemez újbóli felvételét is. Ebbe a zenekar nem ment bele, pedig a Bronze már hirdetni kezdte Amerikában a Metallicát, mint új ügyfelüket.▼
Az album költségvetése eredetileg 20 000 dollár volt, a végső összeg azonban 30 000 dollárra rúgott. Ezt a Megaforce Records nem tudta kifizetni, így az európai kiadójuk, a Music for Nations fedezte a költségeket. A Metallica elégedetlen volt a Megaforce-al emiatt, valamint az albummal kapcsolatos promóció elmaradása miatt, ezért aztán elváltak útjaik a [[Jon Zazula]] vezette kiadóval. Az új kiadójuk végül az [[Elektra Records]] lett, akik az egyik [[San Francisco (város)|San Francisco]]-i koncerten figyeltek fel rájuk, a kiadó egyik munkatársa, Michael Alago pedig a koncertet követően meghívta az Elektra elnökét a Metallica augusztusi, [[New York]]-i koncertjére, ahol rajtuk kívül még az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] is fellépett, valamint a [[Raven (brit együttes)|Raven]] volt a főzenekar. A komoly anyagiakat ígérő, nyolc albumra szóló szerződést a felek végül [[1984]]. szeptember 12-én ütötték nyélbe, az Elektra pedig november 19-én újból kiadta az albumot. Ezzel egyidejűleg a csapat új menedzserei Peter Mensch és Cliff Burnstein lettek.▼
Mind zeneileg, mind a dalszövegek terén változások mutatkoztak az első albumukhoz képest. A Kill 'Em All-t leginkább a rendkívül gyors tempó, illetve a [[heavy metal]]t dicsőítő sorok jellemezték. Ennek hatására sorra alakultak olyan zenekarok, amelyek minél gyorsabb és erőteljesebb zenét kívántak előadni. Ezzel szemben a Metallica az új dalainak egy része lassabb, illetve komplexebb lett. Főként középtempós szerzemények hallhatóak az albumon, 5-6 perc hosszúságban, ez később a Metallica egyik ismertetőjelévé vált. A dalszövegek pedig ezúttal társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, valamint megjelentek a történelmi és irodalmi témák is. Valamennyi dal a halálról szól különböző megközelítésben, a metal műfajt éltető, valamint az ahhoz köthető életérzéssel kapcsolatos szövegek teljes mértékben eltűntek. Mindezen dolgok ellenére megmaradtak az első albumukra jellemző kemény hangzásnál.
52 ⟶ 47 sor:
Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' egy akusztikus bevezetővel indul, melyet még a Kill 'Em All lemezbemutató turnéja során vették szalagra, amikor [[Cliff Burton]] épp egy akusztikus gitáron gyakorolt. Maga a dal egyébként a lemez leggyorsabb száma, a gyors [[tremolo (zenei fogalom)|tremolo]]-pengetés az egész szerzeményt végigkíséri. Szövege az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzésre utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit ártatlanul ítéltek villamosszékes kivégzésre. A dal fő riffjét eredetileg [[Dave Mustaine]] alkotta meg, amiből később probléma is adódott, ugyanis Mustaine azzal vádolta meg a zenekart (nem először, és nem is utoljára), hogy azt az engedélye nélkül használták fel. Mustaine-t egyébként feltüntették a dalszerzők között, a riff-et viszont kicsit átalakították, a dal így középtempóban indul, majd fokozatosan gyorsul fel a végére. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A szám elején harangszó hallható, majd ezt követi Burton basszusszólama. A bevezetőrészt Burton még korábbi zenekarában, a Trauma-ban írta meg. Gyakori tévhit, hogy ezt a részt elektromos gitáron játszották fel a lemezre, azonban Burton ezt a basszusgitárján tette meg wah-wah pedál használatával. A ''Fade to Black'' című dal egy ballada, mely egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. Akkoriban egy [[thrash metal]] bandától egy balladisztikus dal megírása teljesen elképzelhetetlennek tűnt, a Metallica viszont ezen a téren is úttörőnek bizonyult. Ezzel azonban számos tősgyökeres rajongót magukra haragítottak, ám a tágabb látókörű fanatikusok szemében a dal egy mesterműnek számított, végül pedig a zenekar egyik legismertebb alkotásává vált, és előrevetítette a következő Metallica albumokon szereplő balladákat, mint a ''Welcome Home (Sanitarium)'' ([[Master of Puppets]]), a ''One'' ([[…And Justice for All]]) és a ''The Day That Never Comes'' ([[Death Magnetic]]). A dal szövegét tulajdonképpen Hetfield saját érzései ihlették, ugyanis korábban ellopták az együttes teljes felszerelését, pénz hiányában pedig a tagok további jövője teljesen reménytelennek tűnt.
A ''Trapped Under Ice'' egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. A dalt zeneileg az [[Exodus (együttes)|Exodus]] ''Impaler'' című demószáma inspirálta, melyet még Hammett-tel írtak meg, ám az Exodus csak a 2004-es [[Tempo of the Damned]] albumán jelentette meg. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az [[Egyiptom]]ot ért tíz bibliai csapást. A dal közepén az ikonikus 'Die by my hand!' sort szintén egy korai Exodus-demó ihlette, melynek címe ''Die by his Hand'' volt
Bár a kiadvány nem egy konceptalbum, a szövegek laza összefüggésben állnak egymással, ugyanis mindegyik dal fő témaköre a halál. Ez a fajta konceptuális egység a Metallica következő két albumán, a [[Master of Puppets]]-en (emberi függetlenség elvesztése), és az [[…And Justice for All]]-on (társadalmi problémák) is megjelenik.
▲
▲Az album költségvetése eredetileg 20 000 dollár volt, a végső összeg azonban 30 000 dollárra rúgott. Ezt a Megaforce Records nem tudta kifizetni, így az európai kiadójuk, a Music for Nations fedezte a költségeket. A Metallica elégedetlen volt a Megaforce-al emiatt, valamint az albummal kapcsolatos promóció elmaradása miatt, ezért aztán elváltak útjaik a [[Jon Zazula]] vezette kiadóval. Az új kiadójuk végül az [[Elektra Records]] lett, akik az egyik [[San Francisco (város)|San Francisco]]-i koncerten figyeltek fel rájuk, a kiadó egyik munkatársa, Michael Alago pedig a koncertet követően meghívta az Elektra elnökét a Metallica augusztusi, [[New York]]-i koncertjére, ahol rajtuk kívül még az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] is fellépett, valamint a [[Raven (brit együttes)|Raven]] volt a főzenekar. A komoly anyagiakat ígérő, nyolc albumra szóló szerződést a felek végül [[1984]]. szeptember 12-én ütötték nyélbe, az Elektra pedig november 19-én újból kiadta az albumot. Ezzel egyidejűleg a csapat új menedzserei Peter Mensch és Cliff Burnstein lettek.
==Borító==
A lemezborítót az AD Artist csoport készítette el, és egy villámcsapást ért üres elektromos szék látható rajta. A villámok a zenekarnak megfelelően M betűt formáznak, bár kétséges, hogy ez szándékos volt az alkotók részéről. Egy nyomdai hiba miatt az albumot Franciaországban smaragdzöld borítóval kezdték el árusítani az eredeti kék helyett. <ref>{{cite web| |title=Metallica's Ride the Lightning. Story behind the iconic cover art|url=https://www.revolvermag.com/culture/metallicas-ride-lightning-story-behind-iconic-cover-art|publisher=Revolver|accessdate=2019-02-04}}</ref>
==Fogadtatás==
{{Kritika infobox
A lemez a [[Billboard 200]]-as listán a 100. helyen végzett, míg Angliában a 87. lett, annak ellenére, hogy dalait egyáltalán nem játszották a rádiók. A ''Ride the Lightning'' 1987-ben aranylemez lett, 2003-ra pedig már 5 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.<ref>{{cite web |url=http://avaxsearch.com/?q=metallica%20ride%20the%20lightning |title=Metallica - Ride The Lightning |accessdate=2011-05-28 |format= |work= |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120105164408/http://avaxsearch.com/?q=metallica%20ride%20the%20lightning |archivedate=2012-01-05 }}</ref>▼
| típus = zene
| szerző 1 = [[Allmusic]]
| értékelés 1 = {{Rating|5|5}} [http://www.allmusic.com/album/ride-the-lightning-mw0000190995 link]
| szerző 2 = [[The Guardian]]
| értékelés 2 = {{Rating|5|5}} [https://www.theguardian.com/music/2016/apr/17/metallica-kill-em-all-ride-the-lightning-review-metal-giants-early-years-revisited link]
| szerző 3 = Sputnikmusic
| értékelés 3 = {{Rating|5|5}} [http://sputnikmusic.com/review/45717/Metallica-Ride-the-Lightning/ link]
| szerző 4 = [[Q magazin|Q]]
| értékelés 4 = {{Rating|4|5}}[http://www.metalstorm.net/pub/review.php?review_id=6259 link]
}}
A lemez a [[Billboard 200]]-as listán a 100. helyen végzett, míg Angliában a 87. lett, annak ellenére, hogy dalait egyáltalán nem játszották a rádiók. Az albumot mind a rajongók, mind a kritikusok pozitív fogadtatásban részesítették. A [[Q magazin]] a korszak vezető metal-együttesének titulálta a Metallicát, valamint dicsérte a ''Fade to Black'' számot, amellyel szerintük a zenekar újradefiniálta a [[thrash metal]] műfajt. A [[Chicago Tribune]] magazin szerkesztője, Greg Kot dicsérte az album kidolgozottságát, Channing Freeman a [[Sputnikmusic]]tól pedig [[James Hetfield]] énekét emelte ki, mely szerinte sokat fejlődött az előző album óta. Az [[Allmusic]]os Steve Huey az albumot jóval kidolgozottabb és ambíciózusabb alkotásnak tekintette elődjénél, valamint kijelentette, hogy egy igazi klasszikus született. Martin Popoff az album lendületét ''emberfeletti''nek tituálta.
▲
A metal-rules.com ''Minden idők 100 legjobb metal albumai''nak listáján a 3.,<ref>{{cite web |url=http://metal-rules.com/polls/index.php?id=6 |title=Top 100 Metal Albums of All Time |publisher=Metal-rules.com |date= |accessdate=2011-06-18 |language=angol |archiveurl=https://www.webcitation.org/652NZtbhZ?url=http://metal-rules.com/polls/index.php?id=6 |archivedate=2012-01-28 }}</ref> az IGN Music Top 25 metal albumának listáján pedig az 5. helyet szerezte meg.<ref>{{cite web |url=http://music.ign.com/articles/755/755929p6.html |title=IGN: Music - Top 25 Metal Albums |accessdate=2011-06-07 |format= |publisher=music.ign.com |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160111154300/http://www.ign.com/articles/2007/01/20/top-25-metal-albums?page=6 |archivedate=2016-01-11 }}</ref> 2017-ben a Rolling Stone magazin pedig ''Minden idők 100 legjobb metalalbuma'' listáján a 11. helyre rangsorolta.<ref>{{cite web| |title=The 100 Greatest Metal Albums of All Time |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/the-100-greatest-metal-albums-of-all-time-w486923 |publisher=Rolling Stone |accessdate=2017-07-13}}</ref>
== Utóélete ==
A ''For Whom the Bell Tolls'', a ''Fade to Black'' és a ''Creeping Death'' dalok mai napig a Metallica koncertprogramjának szerves részét képezik. Ezek a számok a zenekar későbbi koncertlemezein is szerepeltek, például a ''[[Live Shit: Binge & Purge]]''-n. Az 2009-es ''[[Orgullo, Pasión, y Gloria: Tres Noches en la Ciudad de México]]'' című koncertalbumukon viszont már a ''Fight Fire with Fire'' és ''Ride the Lightning'' dalok is szerepeltek. A ''[[Cunning Stunts]]'' koncertfilmen pedig az együttes egy egyveleget adott elő a Kill 'Em All és a Ride the Lightning dalaiból. A San Franciscó-i Szimfonikus Zenekarral készített [[S&M]] közös albumra felkerült a ''The Call of Ktulu'' is. [[2012]]-ben a zenekar a saját szervezésű Orion Music fesztiválon a teljes albumot eljátszotta, köztük az ''Escape'' számot is, karrierjük során első ízben.
▲Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az [[Elektra Records|Elektra]] felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így az év novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot. A zenekar a ''Bang That Head That Doesn't Bang'' turné keretében népszerűsítette az albumot. A turné 1984. november 16-án kezdődött meg a [[franciaországi]] [[Rouen]]-ban, a brit [[Tank (együttes)|Tank]] zenekar közreműködésével. Az európai koncertek után [[Észak-Amerika|Észak-Amerikában]] folytatódott a turné, ahol az [[Armored Saint]] volt az előzenekar, és egészen 1985 májusáig tartott a körút. Ezután a zenekar hozzálátott a következő albumához, ám a nyári fesztiválok miatt a munkálatok csak szeptemberben kezdődtek meg. Augusztus 17-én például meghívást kaptak a [[Monsters of Rock]]ra, ahol olyan neves bandák is jelen voltak [[Bon Jovi]] és a [[Ratt]]. A Metallica viszonya nem volt felhőtlen a [[glam rock]]/[[glam metal|metal]] zenekarokkal, mivel a thrash zenekarok ellene voltak mindannak, amit a glam együttesek képviseltek. [[James Hetfield]] a színpadra lépésükkor egyenesen ezt mondta a 70 ezres nézőközönségnek: ''"Ha spandex-nadrágos, kisminkelt zenészek és minden egyes kibaszott dal 'oh baby'-ei miatt jöttetek ide, csak szólok, hogy ez kurvára nem az a zenekar!"''.
Az album dalait néhány ismert előadó is feldogozta. Például a [[Vader]] a ''Fight Fire with Fire'' számot értelmezte újra, míg a [[Halestorm]] a címadó dalt dolgozta fel. Ezen kívül a [[Sabaton]] a ''For Whom the Bell Tolls''-t, a [[Disturbed]] és a [[Sonata Arctica]] a ''Fade to Black''-et, a [[Death Angel]] a ''Trapped Under Ice''-ot, a [[Gojira]] és a [[Hatebreed]] a ''Escape''-t, míg a [[Dark Angel (együttes)|Dark Angel]] és a [[Stone Sour]] a ''[[Creeping Death]]''-et értelmezte újra.
== Dalok ==
| |||