„Titan hordozórakéta” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a linkek (checkwiki [064]) és szakaszcímek (WP:BÜ) javítása, felesleges szóközök törlése AWB |
linkjav. +portál |
||
1. sor:
[[Fájl:Titan Missile Family.png|bélyegkép|300px|A Titan hordozórakéta család]]
A '''Titan hordozórakéta''' [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] folyékony hajtóanyagú kozmikus [[hordozórakéta]] család.
== Előzmények ==
Az amerikai hordozórakéták fejlesztését [[1945]]-ben kezdték el a zsákmányolt német rakéták és kutatási eredmények alapján.
A [[NASA]] 1958. október 1-jén történt megalakulása után a szárazföldi haderő és a haditengerészet befejezte saját rakétafejlesztéseit, minden intézményét átadta a NASA-nak mesterséges holdjait pedig a légi haderő indítja. A kifejlesztett hordozórakéta-családból kiválasztották a [[műhold]]ak hordozására alkalmas típusokat. A NASA különböző intézeteiben tervezték és fejlesztették ki (tovább), többek között a [[Thor–Delta]], [[Atlas–Centaur]], [[Saturn V]] majd a [[Space Shuttle]] hordozórakéta-rendszereket. Az amerikai légi haderő a meglévő és leváltott ballisztikus rakétákra építve fejlesztette ki saját hordozórakéta-sorozatait, többek között [[Thor–Agena]] – ennek A,- B,- D változatait –, Titán IIIB–[[RM–81 Agena|Agena D]]. Ezek alkalmazásával fokozatosan felhasználták a rendszerből kivont típusú, folyékony hajtóanyagú, katonai-ballisztikus rakétákat.
9. sor:
== Története ==
=== Titan I ===
[[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje]] (USAF) 1955-től fejlesztette. Gyártotta a [[Glenn L. Martin Company]]. Fejlesztésekor széleskörűen felhasználták az [[Atlas
Kétfokozatú rakéta, hajtóanyaga finomított kerozin ([[RP–1 (üzemanyag)|RP–1]], ''Rocket Propellant–1'', eredetileg ''Refined Petroleum–1'') és folyékony [[oxigén]], hatótávolsága {{szám|13000}} kilométer. Hossza űrhajóval együtt 31 m, átmérője 3,05 méter. Starttömege 105,14 tonna. Összesen 70 példányt indítottak, amiből 53 volt sikeres. Indításhoz szükséges időtartam 15 perc.
29. sor:
Négy fokozatú, soros elrendezésű rakétaegység. A ''Titan–3B/Agena D'' kombináció az USAF rendszeresen használt hordozórakétája. Több [[Felderítő műhold]] és [[távközlési műhold]] indításánál alkalmazták.
Hossza 38,71 m, starttömege 155 tonna,
==== Titan–3C ====
Gyártotta a ''Glenn L. Martin Company''. Négyfokozatú, soros elrendezésű rakétaegység (SLV–5C). A ''Titan–3A'' rakéta mellé két ''UTC'' típusú, szilárd hajtóanyagú gyorsító rakétát, negyedik fokozatként a ''Transtage'' nevű rakétát szerelték, hajóműveinek működése leállítható, újraindítható. Az első indítás [[1965]]. [[június 18.|június 18-án]], az utolsó [[1982]]. [[március 6.|március 6-án]] történt.
Hossza 37,76 métertől 48,76 méterig változott feladattól és hasznos tehertől függően, átmérője 3,05 méter. Starttömege 645 tonna. Hasznos terhelése [[alacsony Föld körüli pálya|alacsony Föld körüli pályára]] (LEO = Low-Earth Orbit) 9–12 tonna, [[geostacionárius pálya|geostacionárius pályára]] 3 tonna. Első és második fokozat hajtóanyaga [[Aerozin–50]] ([[hidrazin]] és [[aszimmetrikus dimetil-hidrazin]] (UDMH) 50-50%-os keveréke), oxidálószerként [[dinitrogén-tetroxid]] (N<sub>2</sub>O<sub>4</sub>) használtak. A Titan–2 kétfokozatú alaprakétát kapcsolták össze a [[Transtage]] nevű harmadik fokozattal, kúpos orr-résszel egészítették ki. Hatótávolsága több mint {{szám|12000}} kilométer, repülési sebessége több mint 22 Ma (Mach-szám).
39. sor:
A ''Titan–3C'' megfelelője, a ''Transtage'' nevű rakéta nélkül. A háromfokozatú egységet csak az amerikai légierő (USAF) alkalmazta. A [[Big Bird]] felderítő műhold hordozórakétája. Az első indítás [[1971]]. [[június 15.|június 15-én]], az utolsó [[1982]]. [[november 17.|november 17-én]] történt.
Hossza 36,85 méter. Hasznos terhelése [[alacsony Föld körüli pálya|alacsony Föld körüli pályára]] (LEO
Starttömege {{szám|612990}} kilogramm.
48. sor:
==== Titan–3M ====
Az amerikai légierő kísérleti, a
== Források ==
60. sor:
{{Hordozórakéták}}
{{Portál|Csillagászat||USA|-}}
{{DEFAULTSORT:Titanhordozoraketa}}
|