„POS-terminál” változatai közötti eltérés

A POS-rendszerek fogalmi alapját 1968-ban az American Bankers Association akkori elnöke, Dale L. Reistad alkotta meg, a „készpénz nélküli társadalom” jövőképével. Az első POS-fizetési rendszerekről, amelyek valóban bevezetésre kerültek, valószínűleg azért nincsen sok információ, mert csak helyi projektek voltak, amelyek nem voltak túl sikeresek. A hiányos irodalomnak köszönhetően elmondható, hogy az első POS-fizetési rendszerek az 1971-es előkészületeket és a vizsgálati szakaszokat követően 1972-ben indultak el élesben az Egyesült Államokban. Voltak fizetési rendszerek elektronikus POS-terminálokkal a kiskereskedelmi és szolgáltató cégeknél, amelyeket a City National Bank & Trust Company of Columbus (Ohio államban) és a Savings Bank of Hampstead in Syosset (New York, Long Island) tesztelt.

 

 

A helyi, és az egyes bankok által külön-külön üzemeltetett POS-rendszerei a mennyiség és ügyfélkör hiánya miatt nem voltak működőképesek, így regionális, bank-semleges és ezáltal interoperábilis POS-rendszerek alakultak ki. Ezeket a regionális ATM-üzemeltetők alapították, amelyek akkoriban a regionális bankok tulajdonában voltak, de a fokozatosan változó fizetési szokások eredményeként domináns POS-hálózatokká fejlődtek.

A kártya- és termináltechnika fejlődésével megváltozott annak a definíciója, hogy mi a POS-fizetési rendszer vagy a POS-terminál.

 

 

A fizetési eljárás ugyanaz volt már akkor is, mint ma:

* A bankkártyát hozzáérintik a terminálhoz, behelyezik a leolvasójába, vagy áthúzzák a leolvasási nyíláson.

* Ezután megvizsgálják a kártya hitelességét és érvényességét (jóváhagyott igen/nem, lejárt igen/nem). A vásárlási folyamat csak akkor folytatódik, ha a kártya megbízható, jóváhagyott és még nem járt le.

* Ha minden feltétel teljesült, a fizetés befejezése megjelenik a POS-terminál képernyőjén.

 

Erre reagálva a betéti kártya világából érkező POS-terminálokat kibővítették egy hitelkártya tranzakciós modullal, és így tovább fejlesztették azokat olyan univerzális POS-terminálokká, amelyek képesek mind PIN-alapú, mind aláírás-alapú tranzakciók feldolgozására. Ez volt a POS-terminálok második generációja a piacon.

 

 

Ezek a harmadik generációs POS-terminálok továbbra is működnek a mágneses csíkkal és a chippel is. Mára az összes bankkártyán, legyen az betéti, vagy hitelkártya, megtalálható mindkét azonosítási megoldás.