„Beaver Club” változatai közötti eltérés

a
[[Fájl:Voyageur_canoe.jpg|balra|bélyegkép| Rivális Hudson's Bay Company kenu 1890-ben. Prémkereskedőt és feleségét szállítja, ugyanúgy, mint az szokásban volt a North West Companynál ]]
[[Fájl:Alexander_Henry_(1739-1824).jpg|balra|bélyegkép| Alexander Henry (1739–1824), a Beaver Club alelnöke, aki publikálta felfedezéseit és élményeit az ojibwa törzzsel, mielőtt belépett volna a North West Companybe]]
A 18. századi [[Észak-Amerika|Észak-Amerikában]] a [[Montréal|montréali]] „szőrmebárókat” gazdagságuk és pazar életmódjuk alapján csak Virginia „dohányuraival” lehetett volna összehasonlítani.<ref name="montreal">{{Hivatkozás/Könyv |last=William Henry Atherton |title=Montreal 1535-1914 |url=https://archive.org/details/montreal02athe |year=1914 |publisher=S.J.Clarke Publishing Co. |location=Montreal}}</ref> A Beaver Club tagjai ''[[Bonviván|bon viveurs]]-''ként éltek, és híresek voltak [[Skót-felföld|skót-felföldi]] vendégszeretetükről és vidám, örömteli magatartásukról, melyek az üléseiket jellemezték.<ref>{{Hivatkozás/Könyv |last=[[Agnes Christina Laut]] |title=Lords of the North |year=1900 |publisher=W. Briggs |location=Toronto|}}</ref> John Bigsby angol geológus a ''The Shoe and Canoe'' című szórakoztató könyvében ezeknek a kezdeti montréali szőrmekereskedőknek az életét ismerteti: <blockquoteref name="canoe">''Számos{{Hivatkozás/Könyv fiatalember,|last=[[John főkéntJeremiah Bigsby]] skót|title=The családokShoe leszármazottai,and akikCanoe jóképességű, merész és talán kissé meggondolatlan emberek, társasággá (ti|url=https://archive.org/details/shoecanoeorpictu01bigsuoft North|year=1850 West|publisher=Chapman Company)and alakultak,Hall hogy|location=Canada forgalmat bonyolítsanak a tiltott földön (ti|page=[https://archive.org/details/shoecanoeorpictu01bigsuoft/page/124 a124] rivális|quote=beaver Hudson'sclub Bay Company területén ) a királyi okirat ellenébenbigsby.''}}</blockquoteref>''Az első osztályú indián kereskedő nem egyszerű hétköznapi ember.'' ''Katona-kereskedő, és egyesíti az egyik nemességét a másik dörzsöltségével.'' ''Montréal akkor a legjobb hely volt hogy az ember ilyen osztálybeliekkel találkozzon.'' ''Gyorsan költekeznek, ismernek minden bohóckodást, csínyt és utcai bolondozást, és tőlük származik az összes agyafúrt dolog: de ezek csak rövid pihenőnapok számukra: amikor arcuk nyugatra fordul, a sodrás irányába, karakterük egyből megváltozik.''
{{Quote|Számos fiatalember, főként jó skót családok leszármazottai, akik jóképességű, merész és talán kissé meggondolatlan emberek, társasággá (ti. North West Company) alakultak, hogy forgalmat bonyolítsanak a tiltott földön (ti. a rivális Hudson's Bay Company területén ) a királyi okirat ellenében.
 
}}<br />{{Quote|Az első osztályú indián kereskedő nem egyszerű hétköznapi ember. Katona-kereskedő, és egyesíti az egyik nemességét a másik dörzsöltségével. Montréal akkor a legjobb hely volt hogy az ember ilyen osztálybeliekkel találkozzon. Gyorsan költekeznek, ismernek minden bohóckodást, csínyt és utcai bolondozást, és tőlük származik az összes agyafúrt dolog: de ezek csak rövid pihenőnapok számukra: amikor arcuk nyugatra fordul, a sodrás irányába, karakterük egyből megváltozik.
''}}<br />{{Quote|Az indián kereskedő merész, szögletes mellkasú, masszív, napbarnította ember, akinek rendkívül hosszú a haja, így védekezik a szúnyogok ellen.'' ''Ugyanúgy otthon van lóháton vagy a kenuban - fáradhatatlan, amikor szükség van rá, nem törődik a meleggel és hideggel, és bátor, mint az acél, mintha elbűvölő életet élne, olyan országokban, ahol a királynő törvényei alig vannak jelen, ahol csak az egyén törvényei érvényesek.'' ''Gyakran nemcsak az indiánokkal kell megküzdenie és a többi kereskedővel helyt állnia, hanem küzdenie kell a saját embereivel is.'' ''A kedvesség, erő és az ügyesség birtokában általában egy kivételével a fent említettek mindegyikével meg kell küzdenie.''<ref name="canoe">{{Hivatkozás/Könyv |last=[[John Jeremiah Bigsby]] |title=The Shoe and Canoe |url=https://archive.org/details/shoecanoeorpictu01bigsuoft |year=1850 |publisher=Chapman and Hall |location=Canada |page=[https://archive.org/details/shoecanoeorpictu01bigsuoft/page/124 124] |quote=beaver club bigsby.}}</ref>
}}
 
1786-ban a Simon McTavish és a Frobisher család által irányított North West Companynek 28 fő partnere volt, akik egy 2000 fős hadseregnyi személyzet lévén folytatták kereskedelmüket, nem számítva ide indián partnereiket.<ref>{{Hivatkozás/Könyv |title=Collections of the Massachusetts Historical Society for the year 1786 - Province of Quebec |year=1786}}</ref> Ugyanebben az évben 203&nbsp;378 font értékben exportáltak szőrmét, amit 116&nbsp;623 hódbunda és 473&nbsp;534 másfajta prém tett ki. Ahogyan a bevétel emelkedni kezdett, a North West Company fő partnerei visszavonultak a vadonba való felfedezésektől, hogy üzletüket egyengessék Montréalból London és Párizs irányába. Megfelelő megjelenéssel két vagy három fő partner indult mindig útnak Montréalból az éves 'telelő fiatal partnerek' találkozójára a Grand Portage (mai Minnesota) és Fort William környékére (mai Ontario).
Lachine-ál, a mai Montréal déli részénél, a montréali társak felszálltak hatalmas kenuikra, amelyeket voyageurs-eik (francia-kanadai kereskedők) és vadászaik irányítottak hosszú bundákba öltözve fényes selyemszalagokkal a fejük és nyakuk körül. A voyageurs-ök voltak a legtapasztaltabb kenuzók és vadon utazók a világon, és a partnereket oly nagy büszkeséggel töltötte el megedzett szolgálóik szakismerete, hogy minden út után egy ''régale''-t adtak nekik, ami egy gallon rum volt. A partnerek szembetűnő látványt nyújtottak kenuikban, fodrozott és aranyfonatokkal díszített ruhákban és [[sárgaréz]] markolatú pisztollyal és tőrrel övükön. 1894-ben Brian Hughes leírta nagyapja (James Hughes, 1813-ban lett a klub tagja) emlékezéseit a partnerek vadonba való utazásairól:
 
''{{Quote|Hatalmas folyókat utaztak át, mintha királyok új területeket foglaltak volna el. Drága bundákba öltöztek, hatalmas kenujaik, amiket a még talán skót klántagjaiknál is megbízhatóbb és hűségesebb kanadai voyageurs-eik irányítottak, pedig minden szükség- és luxuscikkel rendelkeztek. Mindig vittek magukkal az útra szakácsokat és pékeket, valamint mindenféle ínyencséget és borok kifogyhatatlan választékát.''
}}
 
A Beaver Club embereit vendégszeretőnek és nagyvonalúnak tartották, ennek is köszönhető, hogy vagyonukat sokszor eltékozolták. Példa erre Nicholas Montour, a North West Company tagja, aki 1792-ben 20&nbsp;000 fontnyi vagyonnal vonult vissza. Vásárolt magának földbirtokot, aminek még növelnie is kellett volna vagyonát, de nyitott és adakozó jelleme vendégei irányában felemésztette mindenét majorsági házán kívül. 1808-ban John Lambert a következőket jegyezte le:<ref>{{Hivatkozás/Könyv |last=John Lambert |title=Travels through Canada and the United States of North America |year=1808}}</ref>
 
''{{Quote|Ez túl gyakran megesik a North West Company tagjaival, akik visszavonulnak a munka terhétől. Hirtelen a civilizált életben találják magukat, miután éveket töltöttek számkivetésben sivár erdőkben barbárok között. Hajlamosak arra, hogy a luxus és kifinomultság, amiknek kísértése túl erős, hogy legyőzzék, elkápráztassa őket. Így gyakran hibába és extravaganciába esnek, aminek során elvesztik nehezen megszerzett vagyonukat''.<ref>{{Hivatkozás/Könyv |last=John Lambert |title=Travels through Canada and the United States of North America |year=1808}}</ref>
}}
 
=== Célja ===
35

szerkesztés