„Ábrahám-síksági csata” változatai közötti eltérés

Teljesen kibővítettem részben az angol cikk részben más források alapján
(portál)
(Teljesen kibővítettem részben az angol cikk részben más források alapján)
 
{{nincs forrás}}
Az '''ábrahámÁbrahám-síksági csata''' ([[1759]]. [[szeptember 13.]]) a [[hétéves háború]] részét képező amerikai brit–francia gyarmatháború döntő ütközete, amely a francia uralom végét jelentette Kanadában. A csata során mind a Briteket vezető James Wolfe mind francia ellenfele Louis-Joseph de Montcalm elesett. A csatának Benjamin West 1770-es Wolfe tábornok halálát ábrázoló képe állít az utókor számára méltó emléket.
[[Fájl:Benjamin West 005.jpg|bélyegkép|250px|Wolfe tábornok halála]]
Az '''ábrahám-síksági csata''' ([[1759]]. [[szeptember 13.]]) a [[hétéves háború]] részét képező amerikai brit–francia gyarmatháború döntő ütközete, amely a francia uralom végét jelentette Kanadában.
 
== A csata meneteElőzmények ==
Jamestown 1607-es és Québec 1608-as alapításával az angolok és franciák közötti verseny megindult Észak-Amerikáért. Az angolok (később britek) többször megpróbálták elfoglalni az észak-amerikai francia gyarmatok központjának számító stratégiai fontosságú Québec-et a Szent Lőrinc folyó partján, amely indián nevének jelentése a hely ahol a folyó összeszűkül, de terveik sorra kudarcot vallottak. Ennek ellenére a brit terjeszkedés egyre jobban fenyegette francia Kanadát.
[[Fájl:James Wolfe.jpeg|balra|bélyegkép|James Wolfe, a brit haderő vezetője és Montcalm fiatal nemezise. Tehetséges és ambíciózus katona, akit arrogáns jelleme miatt tisztjei nemigen kedveltek.]]
A csatát megelőző évben (1758) a Britek elfoglalták a Szent Lőrinc folyó kapujának számító Louisbourg erődjét a mai Nova Scotia területén, amellyel megnyílt az út Québec felé. Az ostrom során kitüntette magát James Wolfe altábornagy akire a következő évi kanadai invázió három brit hadtestének az északról Québec felé vonuló részét bízták. Mivel Kanada folyói ősztől tavaszig befagynak és ezért az invázióhoz oly fontos hajók számára járhatatlanok, Wolfe és a brit vezérkar egy része Nagy-Britanniában telelt át készülve a következő évi invázióra.
 
Wolfe 7000 reguláris emberrel 1759 nyarán érkezett meg Québec-hez. Ellenfele Montcalm több emberrel rendelkezett ám köztük sok volt az irreguláris milícia is akik nem voltak hozzászokva az európai harcmodorhoz. A kor szokásai szerint a szembenálló felek bort és kenyeret küldtek egymásnak az úri harcmodor jeléül, ám francia Kanada vezetői tudták, ha nem kapnak erősítést Európából és a Briteknek sikerül még tél előtt partra szállniuk a folyó másik oldalán akkor Új-Franciaország elveszhet. Wolfe a folyó déli oldalán állította fel bázisát ahonnan lövetni kezdte a várost, valamint megkísérelt partaszállni Québectől észak-keletre, ám nagy veszteségeket szenvedve vissza kényszerült vonulni a Beauport-i csata során. Sokan azt gondolták Québec megmenekült és az ostromnak vége.
A [[Québec (település)|Québec]] városa felett húzódó fennsíkon, egy francia erőd előtt, [[James Wolfe]] angol tábornok átszállította csapatait a [[Szent Lőrinc-folyó]]n. Az angoloknak sikerült becsapniuk az őröket, akik azt hitték: francia katonák vannak a csónakokban, Ezután az angolok felkapaszkodtak az Ábrahám-fennsíkra: odakerültek az erődhöz. A véres küzdelemben [[Louis-Joseph de Montcalm]] márki, tábornok vezette francia helyőrség vereséget szenvedett és Québec megadta magát. A harcban mindkét vezénylő tábornok elesett. Az [[párizsi béke (1763)|1763-as párizsi békeszerződés]] értelmében Új-Franciaország (ettől fogva Québec) [[Nagy-Britannia Királysága|Nagy-Britannia]] ellenőrzése alá került.
 
== A csata ==
[[Fájl:Battle of the Plains of Abraham 3.svg|bélyegkép|Wolfe kezdeti helyzete szinte reménytelen volt: kevesebb ember és tüzérség, a lovasság teljes hiánya, csupán néhány napi ellátmány, Bougainville hadteste északon valamint az evakuálás lehetetlensége. Nem csoda ha a győzelmet később sokan a gondviselésnek tulajdonították.]]
A helyzet kezdett reménytelen lenni. Wolfe szervezete kezdte felmondani a szolgálatot, tisztjeivel és katonáival való viszonya feszült volt, valamint egyre közeledett a kanadai tél amikorra fel kellett hagyni minden ostrommal. Wolfe tisztjei egy merész de rizikós tervvel álltak elő, miszerint a Britek partra szállhatnának Québec-től dél-nyugatra. Wolfe, aki megtudta, hogy Montcalm csapatokat szándékozik leküldeni a folyón, annyiban változtatta a tervet, hogy a városhoz közelebbi Anse au Foulon meredek sziklás szirtjére tette át a partraszállást. Valószínű, hogy mind a betegségére szedett narkotikumok hatása alatt mind pedig egy esetleges vereség szégyene miatt szánta el magát merészebb és meggondolatlanabb tervre. Katonáinak egy, a korban népszerű de borús verset olvasott fel (Elegy Written in a Country Churchyard) melynek utolsó sora így szólt: "The paths to glory lead but to the grave." Ezután embereit csónakokba tette és az éj leple alatt átkeltek a folyón. Québec alatt néhány francia katona, akik számítottak a Montcalm által időközben visszavont csapatmozgásra, odakiáltottak a Briteknek franciául. Mivel Wolfe egységei között sok volt a Skót akik jó kapcsolatokat ápoltak a franciákkal a korban, a brit sereg tökéletes franciasággal válaszolt végképp eloszlatva ezzel minden gyanút.
[[Fájl:Montcalm on the Plains of Abraham.jpg|balra|bélyegkép|Louis-Joseph de Montcalm, a francia csapatok vezetője. Ellentétei Vaudreuil kanadai kormányzóval és elhamarkodott döntései a csata során döntően hatottak a háború kimenetelére.]]
Wolfe a partraszállás után előreküldött egy szuronyos osztagot, hogy biztosítsák a szirt tetejét, akiknek feladata könnyen ment, mivel a területet örzendő francia katonák nagy részét tisztjük elküldte segíteni a betakarításban, gondolván az Anse au Foulon szikláinál nem kell számítani támadásra. Másnap reggelre Montcalm arra ébredt, hogy több ezer brit katona áll felsorakozva az Ábrahám-síkon.
 
Montcalm Wolfe megtámadása mellett döntött és nagyjából hasonló számú katonával megindult. Sorait sok képzetlen milícia töltötte fel akik inkább a gerilla hadviseléshez mint az európai harcmodorhoz voltak szokva. Wolfe hadseregének sorait két-fő mélyre rendezte ezzel nyújtva el, és megparancsolta katonáinak kettő puskagolyó töltését muskétáikba, ezzel növelve tűzerejüket. A francia csapat megindult, hogy a vékony brit vonalat egy erőteljes támadással középen ketté roppantsa majd pedig felőrölje, ám a katonák fegyelmezetlenül haladtak, távolról lővéseket adtak le és mikor túl közel értek a Britekhez, azok rájuk zúdították dupla lövéseiket. Rövid párbaj után a franciák rohanni kezdtek hátukban a skót felföldiekkel akiket csak a bokorból fedező francia segédcsapatok tüze fordított vissza. A csata nem tartott tovább fél óránál de mind Montcalm mind Wolfe halálos sebet szerzett, a Britek pedig sikeresen kialakították hídfőállásukat.
 
== Következményei ==
Vaudreuil kanadai kormányzó a vesztes csata után úgy döntött, hogy feladja Québecet a Briteknek és visszavonul Montréalba. A Briteknek a tüzérség által porig rombolt városban kellett áttelelniük. A franciák a következő évben megpróbálták visszafoglalni a várost ám a Brit erősítés miatt vissza kellett vonulniuk, hogy 1760-ban a három oldalról támadó Britek előtt végképp kapituláljanak.
 
 
 
 
 
<br />
 
{{csonk-történelem}}
35

szerkesztés