„Ábrahám-síksági csata” változatai közötti eltérés

Az '''Ábrahám-síksági csata''' (Angolul: ''Battle of the Plains of Abraham''; Franciául: ''Bataille des Plaines d'Abraham'') [[1759]]. [[szeptember 13.|szeptember 13]]-án zajlott a [[hétéves háború]] részét képező amerikai brit–francia gyarmatháború döntő ütközete, amely a francia uralom végét jelentette Kanadában. A csata során mind a Briteketbriteket vezető James Wolfe mind francia ellenfele Louis-Joseph de Montcalm elesett. A csatának Benjamin West 1770-es Wolfe tábornok halálát ábrázoló képe állít az utókor számára méltó emléket.

Jamestown 1607-es és Québec 1608-as alapításával az angolok és franciák közötti verseny megindult Észak-Amerikáért. Az angolok (később britek) többször megpróbálták elfoglalni az észak-amerikai francia gyarmatok központjának számító stratégiai fontosságú Québec-et a [[Szent Lőrinc -folyó]] partján, amely indián nevének jelentése a hely ahol a folyó összeszűkül, de terveik sorra kudarcot vallottak. Ennek ellenére a brit terjeszkedés egyre jobban fenyegette francia Kanadát.

A csatát megelőző évben (1758) a Britekbritek elfoglalták a Szent Lőrinc folyó kapujának számító Louisbourg erődjét a mai Nova Scotia területén, amellyel megnyílt az út Québec felé. Az ostrom során kitüntette magát James Wolfe altábornagy akire a következő évi kanadai invázió három brit hadtestének az északról Québec felé vonuló részét bízták.<ref name=":0">{{Cite web |title=Battle of the Plains of Abraham {{!}} The Canadian Encyclopedia |url=https://www.thecanadianencyclopedia.ca/en/article/battle-of-the-plains-of-abraham |work=www.thecanadianencyclopedia.ca |accessdate=2020-05-06}}</ref> Mivel Kanada folyói ősztől tavaszig befagynak és ezért az invázióhoz oly fontos hajók számára járhatatlanok, Wolfe és a brit vezérkar egy része Nagy-Britanniában telelt át készülve a következő évi invázióra.

Wolfe 8000 reguláris emberrelkatonával 1759 nyarán érkezett meg Québec-hezQuébechez. Ellenfele Montcalm több emberrel rendelkezett ám köztük sok volt az irreguláris milícia is akik nem voltak hozzászokva az európai harcmodorhoz.<ref>{{Cite web |url=https://www.britishbattles.com/french-indian-war/battle-of-quebec-1759/ |title=Battle of Quebec 1759, British Battles |accessdate=2020-05-06.}}</ref> A kor szokásai szerint a szembenálló felek bort és kenyeret küldtek egymásnak az úri harcmodor jeléül, ám francia Kanada vezetői tudták, ha nem kapnak erősítést Európából és a Briteknekbriteknek sikerül még tél előtt partra szállniuk a folyó másik oldalán akkor Új-Franciaország elveszhet. Wolfe a folyó déli oldalán állította fel bázisát ahonnan lövetni kezdte a várost, valamint megkísérelt partaszállnipartra szállni Québectől észak-keletre, ám nagy veszteségeket szenvedve vissza kényszerült vonulni a Beauportbeauport-i csata során.<ref name=":0" /> Sokan azt gondolták Québec megmenekült és az ostromnak vége.

A helyzet kezdett reménytelen lenni. Wolfe szervezete kezdte felmondani a szolgálatot, tisztjeivel és katonáival való viszonya feszült volt, valamint egyre közeledett a kanadai tél amikorra fel kellett hagyni minden ostrommal. Wolfe tisztjei egy merész de rizikós tervvel álltak elő, miszerint a Britekbritek partra szállhatnának Québec-tőlQuébectől dél-nyugatradélnyugatra. Wolfe, aki megtudta, hogy Montcalm csapatokat szándékozik leküldeni a folyón, annyiban változtatta a tervet, hogy a városhoz közelebbi Anse au Foulon meredek sziklás szirtjére tette át a partraszállást. Valószínű, hogy mind a betegségére szedett narkotikumok hatása alatt mind pedig egy esetleges vereség szégyene miatt szánta el magát merészebb és meggondolatlanabb tervre.<ref>{{CitLib |aut=Anderson, Fred, 1949- |tit=Crucible of war : the Seven Years' War and the fate of empire in British North America, 1754-1766 |edi=1st ed |ann=2000 |isbn=0-375-40642-5 |url=https://www.worldcat.org/oclc/40830180 |accd=2020-05-06}}</ref> Katonáinak egy, a korban népszerű de borús verset olvasott fel (Elegy Written in a Country Churchyard) melynek utolsó sora így szólt: "The paths to glory lead but to the grave." Ezután embereit csónakokba tette és az éj leple alatt átkeltek a folyón. Québec alatt néhány francia katona, akik számítottak a Montcalm által időközben visszavont csapatmozgásra, odakiáltottak a Briteknek franciául. Mivel Wolfe egységei között sok volt a Skót akik jó kapcsolatokat ápoltak a franciákkal a korban, a brit sereg tökéletes franciasággal válaszolt végképp eloszlatva ezzel minden gyanút.<ref>{{CitLib |aut=Reid, Stuart, 1954- |tit=Quebec 1759 : the battle that won Canada |ass=Embleton, G. A. (Gerry A.) |ann=2003 |isbn=1-85532-605-1 |url=https://www.worldcat.org/oclc/51482378 |accd=2020-05-06}}</ref>

Wolfe a partraszállás után előreküldött egy szuronyos osztagot, hogy biztosítsák a szirt tetejét, akiknek feladata könnyen ment, mivel a területet örzendőőrző francia katonák nagy részét tisztjük elküldte segíteni a betakarításban, gondolván az Anse au Foulon szikláinál nem kell számítani támadásra. Másnap reggelre Montcalm arra ébredt, hogy több ezer brit katona áll felsorakozva az Ábrahám-síkon.

Montcalm Wolfe megtámadása mellett döntött és nagyjából hasonló számú katonával megindult. Sorait sok képzetlen milícia töltötte fel akik inkább a [[gerilla hadviseléshez-hadviselés]]hez mint az európai harcmodorhoz voltak szokva. Wolfe hadseregének sorait két-fő mélyre rendezte ezzel nyújtva el, és megparancsolta katonáinak kettő puskagolyó töltését muskétáikba, ezzel növelve tűzerejüket. A francia csapat megindult, hogy a vékony brit vonalat egy erőteljes támadással középen ketté roppantsa majd pedig felőrölje, ám a katonák fegyelmezetlenül haladtak, távolról lővéseketlövéseket adtak le és mikor túl közel értek a Britekhez, azok rájuk zúdították dupla lövéseiket. Rövid párbaj után a franciák rohanni kezdtek hátukban a skót felföldiekkel akiket csak a bokorból fedező francia segédcsapatok tüze fordított vissza. A csata nem tartott tovább fél óránál de mind Montcalm mind Wolfe halálos sebet szerzett, a Britek pedig sikeresen kialakították hídfőállásukat.<ref>{{Cite web |url=https://www.youtube.com/watch?v=bS28f_xY5ig |title=Battle of Quebec 1759 |accessdate=2020-05-06}}</ref>

Vaudreuil kanadai kormányzó a vesztes csata után úgy döntött, hogy elhadjaelhagyja Québecet és visszavonul Montréalba. Québec francia parancsnoka a túlerő miatt hamarosan feladta a várost a Briteknek akiknek a saját tüzérségük által porig rombolt városban kellett áttelelniük. A franciák a következő évben megpróbálták visszafoglalni a várost ám a Brit erősítés miatt vissza kellett vonulniuk Montréalba, hogy 1760-ban a három oldalról támadó Britek előtt végképp kapituláljanak.