„Ábrahám-síksági csata” változatai közötti eltérés

a
== A csata ==
[[Fájl:Battle of the Plains of Abraham 3.svg|bélyegkép|Wolfe kezdeti helyzete szinte reménytelen volt: kevesebb ember és tüzérség, a lovasság teljes hiánya, csupán néhány napi ellátmány, Bougainville hadteste északon valamint az evakuálás lehetetlensége. Nem csoda ha a győzelmet később sokan a gondviselésnek tulajdonították.]]
A helyzet kezdett reménytelen lenni. Wolfe szervezete kezdte felmondani a szolgálatot, tisztjeivel és katonáival való viszonya feszült volt, valamint egyre közeledett a kanadai tél amikorra fel kellett hagyni minden ostrommal. Wolfe tisztjei egy merész de rizikóskockázatos tervvel álltak elő, miszerint a britek partra szállhatnának Québectől délnyugatra. Wolfe, aki megtudta, hogy Montcalm csapatokat szándékozik leküldeni a folyón, annyiban változtatta a tervet, hogy a városhoz közelebbi Anse au Foulon meredek sziklás szirtjére tette át a partraszállást. Valószínű, hogy mind a betegségére szedett narkotikumok hatása alatt mind pedig egy esetleges vereség szégyene miatt szánta el magát merészebb és meggondolatlanabb tervre.<ref>{{CitLib |aut=Anderson, Fred, 1949- |tit=Crucible of war : the Seven Years' War and the fate of empire in British North America, 1754-1766 |edi=1st ed |ann=2000 |isbn=0-375-40642-5 |url=https://www.worldcat.org/oclc/40830180 |accd=2020-05-06}}</ref> Katonáinak egy, a korban népszerű de borús verset olvasott fel (Elegy Written in a Country Churchyard) melynek utolsó sora így szólt: "The paths to glory lead but to the grave." Ezután embereit csónakokba tette és az éj leple alatt átkeltek a folyón. Québec alatt néhány francia katona, akik számítottak a Montcalm által időközben visszavont csapatmozgásra, odakiáltottak a Briteknekbriteknek franciául. Mivel Wolfe egységei között sok volt a Skótskót akik jó kapcsolatokat ápoltak a franciákkal a korban, a brit sereg tökéletes franciasággal válaszolt végképp eloszlatva ezzel minden gyanút.<ref>{{CitLib |aut=Reid, Stuart, 1954- |tit=Quebec 1759 : the battle that won Canada |ass=Embleton, G. A. (Gerry A.) |ann=2003 |isbn=1-85532-605-1 |url=https://www.worldcat.org/oclc/51482378 |accd=2020-05-06}}</ref>
[[Fájl:Montcalm on the Plains of Abraham.jpg|balra|bélyegkép|Louis-Joseph de Montcalm, a francia csapatok vezetője. Ellentétei Vaudreuil kanadai kormányzóval és elhamarkodott döntései a csata során döntően hatottak a háború kimenetelére.]]
Wolfe a partraszállás után előreküldött egy szuronyos osztagot, hogy biztosítsák a szirt tetejét, akiknek feladata könnyen mentteljesíthető volt, mivel a területet őrző francia katonák nagy részét tisztjük elküldte segíteni a betakarításban, gondolván az Anse au Foulon szikláinál nem kell számítani támadásra. Másnap reggelre Montcalm arra ébredt, hogy több ezer brit katona áll felsorakozva az Ábrahám-síkon.
 
Montcalm Wolfe megtámadása mellett döntött és nagyjából hasonló számú katonával megindult. Sorait sok képzetlen milícia töltötte fel akik inkább a [[gerilla-hadviselés]]hez mint az európai harcmodorhoz voltak szokva. Wolfe hadseregének sorait két-fő mélyre rendezte ezzel nyújtva el, és megparancsolta katonáinak kettő puskagolyó töltését muskétáikba, ezzel növelve tűzerejüket. A francia csapat megindult, hogy a vékony brit vonalat egy erőteljes támadással középen ketté roppantsa majd pedig felőrölje, ám a katonák fegyelmezetlenül haladtak, távolról lövéseket adtak le és mikor túl közel értek a Britekhezbritekhez, azok rájuk zúdították dupla lövéseiket. Rövid párbaj után a franciák rohanni kezdtek hátukban a skót felföldiekkel akiket csak a bokorbólbozótból fedező francia segédcsapatok tüze fordított vissza. A csata nem tartott tovább fél óránál de mind Montcalm mindis és Wolfe is halálos sebet szerzettkapott, a Britekbritek pedig sikeresen kialakították hídfőállásukat.<ref>{{Cite web |url=https://www.youtube.com/watch?v=bS28f_xY5ig |title=Battle of Quebec 1759 |accessdate=2020-05-06}}</ref>
 
== Következményei ==