„Dante-szimfónia” változatai közötti eltérés

Az '''I. tétel''', az ''Inferno'' (''Lento'' szakasz) lassan, hátborzongatóan kezdődik, 4/4-es lüktetéssel: ez a pokol kapuja (a mű talán legismertebb részlete). Liszt itt már használja a fentebb említett Dante-skálát. A mű partitúrájában Liszt végig szerepelteti a Dante-szövegeket, a kotta adott helyére beírva azokat, itt: ''„Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,/ én rajtam át oda, hol nincs vigasság,/ rajtam a kárhozott nép városába”'' ([[Babits Mihály]] fordítása). A darabnak ebben a részében a poklokra ítélt elkárhozottak kínjai, félelmei jelennek meg. A tétel középső része két drámai szakasz közé ékelt lírai epizódot tartalmaz, és Francesca da Rimini és Paolo Malatesta tiltott szerelmét idézi. Liszt – mint mindig, ebben a művében sem illusztrálja pontosan a forrásul választott szöveget, inkább hangulatokat jelenít meg; csak itt, a középrészben tesz kivételt. A [[Tölcséres fúvókájú hangszerek|rézfúvósok]] közül csak a kürtöt használja, szerepet kap viszont a hárfa, amivel egyfajta éteri hangzást ér el. A negyedik, ''Quasi Andante'' szakasz 5/4-es lüktetésű, amelyben a középrész legfontosabb témája szólal meg basszusklarinét [[recitativo|recitativó]]ként: ''„Nessun maggior dolore che ricordarsi del tempo felice nelle miseria. – Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni szép időre nyomorban.”'' Az első tétel leghosszabb száma. Az ötödik ''Andante amoroso'' 7/4-es metrumú, hangneme Fisz-dúrba vált; dallama az előbbi ''Nessun maggior dolore'' témájából szövődik. A szakasz visszhangszerű [[Glissando|hárfaglissandókkal]] zárul. A ''Tempo primo'' az első tétel utolsó szakasza. Visszavezetésszerű rész, az üstdobütésekhez a vonósbasszusok [[Pizzicato|pizzicatója]], a fagottok, majd kürtök, aztán klarinét-brácsa trillák társulnak. Igazi lisztferenci, mefisztói, félelmetes hangulat. A tételt a mottóként használt ''Lasciate ogni speranza'' zárja, az egész zenekaron, ''fff'' (háromszoros fortissimo).