„Heliocentrikus világkép” változatai közötti eltérés

Koestlert hagyjuk ki ennek a forrásaiból, a körök száma egyébként se releváns
(Visszavontam Zsolti Bodnar (vita) szerkesztését (oldid: 22612118) Egy kreacionista véleményt egy másik kreacionista média cáfol? Mellékesen ez mindegy is, mert a hivatalos álláspont a ptolemaioszi modell volt, az meg nem heliocentrikus)
Címke: Visszavonás
(Koestlert hagyjuk ki ennek a forrásaiból, a körök száma egyébként se releváns)
# Mindaz, amit a Nap mozgásában megfigyelhetünk, nem önmagától áll elő, hanem a Föld mozgása révén, mert a Föld épp úgy a Nap körül mozog, mint a többi bolygó. A Föld ezen kívül más mozgásokat is végez.
# A bolygók mozgásában csak a földi megfigyelő lát direkt és retrográd szakaszokat. Az égbolt számos jelensége csak a Föld mozgásával magyarázható.
 
A közhiedelemmel és a tudományosan elfogadott nézettel ellentétben Kopernikusz nem csökkentette, hanem 40-ről 48-ra növelte a Naprendszer bolygóinak leírásában használt körök számát.<ref>Arthur Koestler: Alvajárók, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996, p. 252 </ref>
 
A heliocentrikus elmélet elfogadása – legalábbis az európai tudományos körökben – [[Galileo Galilei]], [[Tycho Brahe]], [[Johannes Kepler]] és [[Isaac Newton]] nevéhez fűződik. Galilei ismertette az elméletet széles körben. Brahe megfigyelései az égitestek mozgásáról és az állócsillagok szférájának változékonyságáról, valamint Kepler ezeket értelmező munkája ellentétbe került az addig érvényes geocentrikus világképpel (és a kopernikuszi modell részleteivel is). Newton [[tömegvonzás]]ról szóló törvénye világos és egyértelmű elméleti magyarázattal támasztotta alá a heliocentrikus világképet, és különlegesen pontos előrejelzéseket tett lehetővé. A Kopernikusz által elkezdett paradigmaváltást gyakran ''kopernikuszi forradalom'' néven is említik.