„Deinonychus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
78. sor:
A ''Deinonychus'' fogait az ornithopodák közé tartozó, és a Cloverly-formációban meglehetősen gyakori ''Tenontosauruséval'' együtt találták meg. Két lelőhelyen majdnem teljes egészében megőrződött ''Deinonychus'' fosszíliákat találtak a ''Tenontosaurus'' maradványai közelében. Az első, a Yale lelőhelye a montanai Cloverlyben sok fogat tartalmaz, melyek négy felnőtt és egy fiatal példánytól származnak. A számos ''Deinonychus'' csontvázhoz kapcsolódóan az egyik lelőhely arra utal, hogy a ''Deinonychus'' feltehetően ezekkel az állatokkal táplálkozott, és talán vadászott is rájuk. Ostrom és Maxwell ezen információ alapján arra következtetett, hogy a ''Deinonychus'' talán falkákban vadászott.<ref name=maxwell&ostrom1995>{{cite journal|last=Maxwell|first=W. D.|coauthors=Ostrom, J.H.|year=1995|title=Taphonomy and paleobiological implications of ''Tenontosaurus''-''Deinonychus'' associations|journal=Journal of Vertebrate Paleontology|volume=15|issue=4|pages=707–712|url=http://www.vertpaleo.org/publications/jvp/15-707-712.cfm|format=abstract|accessdate=20110205|archiveurl=https://web.archive.org/web/20070927204328/http://www.vertpaleo.org/publications/jvp/15-707-712.cfm|archivedate=2007-09-27}}</ref> A második lelőhelyen, amely az Antlers-formációban található Oklahomában, hat hiányos, különböző méretű ''Tenontosaurus'' csontvázat fedeztek fel, velük együtt pedig egy részleges ''Deinonychus'' csontváz és több fog is előkerült. Egy ''Tenontosaurus'' felkarcsontján olyan harapásnyomokat találtak, amik feltehetően a ''Deinonychus'' fogaitól származnak. D. L. Brinkman és kollégái (1998-ban) rámutattak, hogy egy felnőtt ''Deinonychus'' 70–100 kilogramm tömegű lehetett, míg egy ''Tenontosaurus'' elérhette az 1–4 tonnát. Egy magányos ''Deinonychus'' nem lehetett képes egy felnőtt ''Tenontosaurus'' elejtésére, ami alapján feltételezhető, hogy csapatban vadásztak.<ref name=Brinkmanetal1998>{{cite journal|last=Brinkman|first=Daniel L.|coauthors=Cifelli, Richard L., Czaplewski, Nicholas J.|year=1998|title="First Occurrence of Deinonychus antirrhopus (Dinosauria: Theropoda) from the Antlers Formation (Lower Cretaceous: Aptain-Albian) of Oklahoma"|journal=Oklahoma Geological Survey|issue=164|pages=27}}</ref>
Egy B. T. Roach és D. L. Brinkman által végzett újabb keletű vizsgálat megkérdőjelezte a ''Deinonychus'' csapatban történő vadászatáról szóló elméletet, a modern ragadozókkal való összehasonlítás és a ''Tenontosaurus'' lelőhelyek [[tafonómia]]i elemzése alapján. A modern archosaurusokra (a madarakra és a krokodilokra) valamint a [[komodói varánusz]]okra nem jellemző a csapatos vadászat; inkább magányosan ejtenek zsákmányt vagy keresnek dögöt, amit elfogyaszthatnak, és gyakori a fajtársak közötti konfliktus. Például azokban az esetekben, amikor a komodói varánuszok együtt táplálkoznak, a nagyobb példányok esznek először, és megtámadják az eközben a zsákmányból enni próbáló kisebb egyedeket; amennyiben megölik a kisebb állatot, azt is [[Kannibalizmus (zoológia)|elfogyasztják]]. Ezen információk tükrében vizsgálva a ''Tenontosaurus'' lelőhelyeket, úgy tűnik, hogy a ''Deinonychus'' leletek egyezést mutatnak a varánuszokra és a krokodilokra jellemző táplálkozási stratégiával. Az ezekről a helyekről előkerült ''Deinonychus'' csontváz maradványok kifejletlenek, és feltételezhető, hogy a hiányos részeiket más ''Deinonychusok'' ették meg.<ref>{{cite journal|last=Roach|first=B. T.|coauthors=D. L. Brinkman|year=2007|title=A reevaluation of cooperative pack hunting and gregariousness in ''Deinonychus antirrhopus'' and other nonavian theropod dinosaurs|journal=Bulletin of the Peabody Museum of Natural History|volume=48|issue=1|pages=103–138|doi=10.3374/0079-032X(2007)48[103:AROCPH]2.0.CO;2}}</ref>
Denver Fowler és munkatársai 2011-ben új elméletet vetettek fel arról, hogy a ''Deinonychus'' és hasonló dromaeosauridák hogyan kapták el és fogták le áldozatukat. A "raptor pray restraint"-nek (RPR, magyarul kb. raptorok prédájának leszorítása) elnevezett vadászati modell szerint a dromaeosauridák a mai vágómadarakhoz hasonló módon ölték meg áldozataikat: rájuk ugrottak, testsúlyukkal leteperték, és sarló alakú karmaikkal erősen megragadták őket. Akárcsak a vágómadarak, a dromaeosauridák is elkezdték élve felfalni zsákmányukat, míg az bele nem halt a vérveszteségbe és szerveinek leállásába. Ezt az elképzelést főleg a dromaeosauridák és mai, ismert viselkedésű ragadozómadarak lábai és karmai közti morfológiai és méretbéli hasonlóságokra alapozták. Fowler rájött, hogy a dromaeosauridák lába és lábfeje leginkább a sasokéra és sólymokéra hasonlít, főleg a megnagyobbodott második karmuk és lábuk hatósugara miatt. A láb ereje és a rövid lábközépcsontok viszont inkább a baglyokéra hasonlítanak. Az RPR stratégia összhangban van a ''Deinonychus'' testfelépítésével, például szokatlan állkapocs- és karmorfológiájával. A kar nagy erő kifejtésére volt képes, de valószínűleg hosszú tollak borították, ezért talán ezek csapkodásával, valamint merev farkukkal őrizték meg egyensúlyukat, miközben a vonagló prédájukon álltak. Az állkapcsot Fowler és kollégái viszonylag gyengének találták, ezért ha a rúgások nem voltak elegendők a préda megölésére, a mai, szintén gyenge állkapcsú komodói varánuszhoz hasonlóan harapásaikkal fűrészszerű mozgást hajtottak végre. E ragadozóadaptációk együttese talán megmagyarázza, miért kezdtek a paravesek verdesni a szárnyaikkal.<ref name=Fowler>{{Cite journal | author = Fowler, D. W.; Freedman, E. A.; Scannella, J. B.; Kambic, R. E.; | editor1-last = Farke | editor1-first = Andrew Allen | title = The Predatory Ecology of Deinonychus and the Origin of Flapping in Birds | doi = 10.1371/journal.pone.0028964 | journal = PLoS ONE | volume = 6 | issue = 12 | pages = e28964 | year = 2011 | pmid = 22194962| pmc = 3237572| bibcode = 2011PLoSO...628964F }}</ref>
| |||