„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

a
[[Fájl:Ethnographic map of hungary 1910 by teleki carte rouge.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|[[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnök, földrajztudós híres '''"vörös térkép"'''-e, Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról. <br /> A világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták.<ref>[{{MEK|02100/02185/html/868.html}} Magyarország a XX. században – A kartográfia története]</ref><ref>''[https://ng.hu/kultura/2004/02/18/teleki_pal_egy_ellentmondasos_eletut/ Teleki Pál – egy ellentmondásos életút] {{Wayback|url=https://ng.hu/kultura/2004/02/18/teleki_pal_egy_ellentmondasos_eletut/ |date=20190223184729 }}''</ref> {{legend|#CC0000|[[Magyarok]]}}{{legend|#FF9900|[[Németek]]}}{{legend|#99CC33|[[Szlovákok]]}}{{legend|#336633|[[Ruszinok]]}}{{legend|#CC99CC|[[Románok]]}}{{legend|#3366CC|[[Horvátok]]}}
]]
A trianoni békediktátum következtében [[Erdély]], a [[Partium]] és a [[Temesköz]] keleti fele Romániához került {{szám|103093|km²}}, a Magyar Királyság 31,78%-a lett Románia része, nagyobb terület, mint a megmaradt Magyarország. Románia további területekre is igényt tartott, a [[Tiszántúl]]on katonai közigazgatást vezetett be, a megszálló román csapatok csak 1920 márciusában vonultak ki Magyarország tiszántúli területeiről. Horvátország, Szlavónia, a [[Szerémség]], a [[Bánság]] nyugati része, [[Bácska]], a [[Drávaköz]], a [[Muraköz]] és a [[Muravidék]] Szerbiához került. A megerősödő délszláv állam azonban a [[belgrádi egyezmény (1918)]] során szerb megszállás alá került [[Baranya vármegye]] egészére is igényt formált, így alakult meg 1921-ben a tiszavirág-életű [[Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság]].<ref>Szűts Emil: ''Az elmerült sziget. A Baranyai Szerb–Magyar Köztársaság.'' Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 1991. 93. o. {{ISBN|963 7272 42 9}}</ref> Északon a főleg [[ruszinok]] által lakott [[Kárpátalja]], a főként [[szlovákok]] lakta [[Felvidék]] és a szinte csak magyarok lakta [[Csallóköz]], együttesen mintegy {{szám|61633|km²}} [[Csehszlovákia]] része lett. Egy nyugati területsáv [[Burgenland]] néven Ausztria része lett. [[Fiume]] városát Olaszország szerezte meg, kisebb szepességi és Árva megyei területek Lengyelországhoz kerültek.
 
A békeszerződés eredményeképp a {{szám|325411|km²}} összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az ország Horvátország nélküli területe {{szám|282870|km²}}-ről {{szám|92963|km²}}-re csökkent), lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még {{szám|20886487}} fős ország lakossága {{szám|7615117}} főre esett vissza. A korabeli magyar közvélekedést jól tükrözte [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] nyilatkozata: ''„Mi nem tartományokat vesztettünk el. Bennünket földaraboltak. A mi esetünk nem Elzász-Lotharingia esete. A miénk Lengyelország esete. Németország lemondhatott egy tartománytól, de mi fajunk egyharmadáról örök időkre le nem mondhatunk.”''{{refhely|Bethlen|249. o.}}
1 091

szerkesztés