„Harmadik Birodalom” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4C:221B:2600:B4FA:FA4E:5503:49ED (vita) szerkesztéséről Malatinszky szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
62. sor:
Az [[1923]]-as ún. [[Müncheni sörpuccs|sörpuccs]] sikertelenségéből okulva Hitler törvényes úton akarta megszerezni a hatalmat. Bár pere országosan is ismertté tette, Hitler a következő öt évben mégsem tudta érdemben növelni az [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|NSDAP]] támogatottságát. A párt csak 2,6%-ot ért el a választásokon. Az [[1929]] októberében kitört [[Nagy gazdasági világválság|világgazdasági válság]] különösen sújtotta a legyőzött Németországot. A munkanélküliek száma meghaladta az ötmilliót. A válság a felelőtlenül ígérgető szélsőségeseknek, a nemzetiszocialistáknak és kommunistáknak kedvezett. A Hitler szociális demagógiájára és szónoki képességeire építő, [[Joseph Goebbels]] későbbi [[propaganda]]miniszter által irányított kampányok eredményeként [[1930]]-ban az NSDAP 18,3 és 1932 nyarán már 37,3%-ot kapott az országos választásokon. Ezzel az ország legerősebb pártjává vált. A párt rendezvényeit a barnainges SA rohamosztagosok biztosították, akik naponta csaptak össze a kommunista párt aktivistáival. Ezeknek a verekedéseknek gyakran voltak halálos áldozatai. [[1932]] végén a gazdasági válság elérte mélypontját, a szintén erősödő kommunisták hatalomra kerülésétől rettegő nagyiparosok egyre inkább a nemzetiszocialistákban látták a mind közelibbnek tűnő bolsevik forradalom egyetlen ellenszerét.
[[Kép:Bundesarchiv Bild 102-14381, Berlin, Polizeipatrouille am Wahltag.jpg|balra|bélyegkép|1933. március 5. Rendőrjárőr a választások napján, amelyen a nemzetiszocialisták 43,9 százalékos eredményt értek el]]
Több rövid életű kormány bukása után [[Paul von Hindenburg|Hindenburg]] birodalmi elnök [[1933]]. [[január 30.|január 30]]-án Hitlert bízta meg egy koalíciós kormány megalakításával. Mivel a nemzetiszocialista párt vezére (Führer) törvényesen lett kancellár, sokan azt gondolták, hogy hatalomra kerülve a nemzetiszocialisták [[radikalizmus]]a csökkenni fog. Mások abban reménykedtek, hogy a nemzetiszocialisták tevékenységükkel hamar lejáratják magukat. Egy német kommunista vezető 1933 februárjában egyenesen így fogalmazott: „Hadd jöjjenek most a nemzetiszocialisták… Egy hónap múltán a kommunisták vezetik a munkásságot”. Valamennyien tévedtek. Február végén [[A Reichstag felgyújtása|kigyulladt a Birodalmi Gyűlés]], a [[Reichstag (épület)|Reichstag]] épülete. Bár a lángoló épületben csak egy holland [[Orbán Viktor|elmebeteget]] fogtak el, a nemzetiszocialista propaganda a kommunistákat vádolta. A kommunista pártot betiltották, a párt vezetőit és Reichstag-képviselőit letartóztatták. Az SA-legényekkel megerősített rendőrség egyszerű kommunista párttagok ezreit hurcolta el. Márciusban [[Dachau]]ban megnyílt az első koncentrációs tábor, országszerte internáló táborok és börtönök tucatjait állították fel. A megfélemlített képviselők (a szociáldemokraták ellenszavazataival) március végén áldásukat adták a felhatalmazási törvényre. Ennek értelmében Hitler kormányának rendeletei automatikusan törvényerőre emelkedtek, anélkül, hogy a Reichstag megszavazta volna őket. Áprilisban megjelentek az első zsidórendeletek, amelyek egyre több pályáról tiltották el a nem árja származású állampolgárokat. Nyáron betiltották a szakszervezeteket, majd a szociáldemokrata pártot, az év végére pedig valamennyi politikai pártot feloszlatták. A szakmai, ifjúsági szervezeteket, a keresztény, az autós- és lovas egyleteket nemzetiszocialista egyesületekbe olvasztották. Az iskolások számára kötelezővé tették a [[Hitlerjugend]] (Hitleri Ifjúság) tagságot, külön szervezeteket hoztak létre a lányok és nők számára. Az állami hatóságokkal párhuzamosan kiépítették az NSDAP egész országot behálózó szervezetét. Az állami szintre emelt nemzetiszocialista propaganda hatékonyabbá tétele érdekében Goebbels vezetésével propagandaminisztériumot szerveztek.
 
Németország belső biztonságára az [[1934]]-re egységes struktúra alapján megszervezett Állami Titkosrendőrség, a [[Gestapo]] ügyelt. A Gestapo több tízezer főből álló besúgóhálózatot épített ki. Az általában fekete bőrkabátot viselő gestapósok már a puszta gyanú alapján is bárkit „védőőrizetbe” vehettek, majd bírósági ítélet nélkül [[koncentrációs tábor]]ba küldhettek. A táborokba a kommunisták és szociáldemokraták után hamarosan megérkeztek az alkoholisták, a munkakerülők, a [[köztörvényes bűnöző]]k, az aszociálisnak nyilvánított [[Cigányok|vándorcigányok]], a [[Homoszexualitás|homoszexuálisok]] és a rendszerrel nem szimpatizáló keresztények. Az [[1900]]-ban született [[Heinrich Himmler]]t még [[1929]]-ben nevezték ki az [[Sturmabteilung|SA]] egyik elittagozataként működő feketeinges [[Schutzstaffel|SS]] Birodalmi Vezetőjévé (Reichsführer-SS). Az SA-val ellentétben Himmler a mennyiség helyett a minőségre helyezte a hangsúlyt: a több millió SA-taghoz képest az SS 1933-ban csupán 52 ezer fős volt. [[1934]]. [[június 30.|június 30]]-án Hitler leszámolt a hadsereg SA-ba olvasztását és a párt tőkeellenes programjának végrehajtását követelő SA-vezérkarral. A „[[Hosszú kések éjszakája|hosszú kések éjszakáján]]” a hadsereggel együttműködő SS egységek több száz embert végeztek ki államellenes összeesküvés vádjával. Az SA létszáma 1,5 millióra csökkent, a Hitlerhez fanatikusan hű, faji alapon válogatott SS jelentősége folyamatosan nőtt. 1936-ban a Gestapo és az SD (a párt és az SS titkosszolgálata) mellett valamennyi német rendőri szerv irányítása is Himmler kezébe került. Az SD és a Gestapo vezetését Himmler egy volt tengerésztisztre, az [[1904]]-es születésű [[Reinhard Heydrich]]re bízta.