„Lothár nyugati frank király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kékít
kékít
33. sor:
== A régensség ==
 
Hugó az ifjú királlyal sietett elismertetni hercegi címeit, és egy sikeres házassági szerződés révén Burgundiát ténylegesen is megszerezte [[956]]-ban egyik fia, [[I. Ottó burgundi herceg|Ottó]] számára. Aquitaniát erővel kívánta saját birtokába hajtani, ám [[III. Vilmos aquitaniai herceg]] ellenállása miatt [[955]]-ben nem ért el sikert, ráadásul [[956]] közepén váratlanul meghalt. Mivel gyermekei – köztük a [[Capeting-ház]] későbbi alapítója, [[I. Hugó francia király|Hugó]] – még kiskorúak voltak, özvegye, [[Szász Hedvig]] és testvére, az anyakirályné, Gerberga kezébe került az irányítás. A két hölgyet két fivérük, [[SzászI. Brúnó|Brúnó]] [[köln]]ikölni [[érsek]] és [[I. Ottó német-római császár]] is támogatta: ez utóbbi biztonságban tudhatta Lotaringiát a Karolingok hódítási kísérleteitől, és megakadályozhatta, hogy a monarchia vagy bármelyik főúr túlzottan megerősödhessen. Egyházi téren is erősödött az ottói befolyás: Brúnó érsek javaslatára [[961]]-ben a [[metz]]i [[Odelric reimsi érsek|Odelric]] lett Reims érseke, akit [[969]]-ben a [[Verdun (Meuse)|verduni]] gróf fia, a főkancellárrá is kinevezett [[Adalbero reimsi érsek|Adalbero]] követett.
 
A régenskormányzat igyekezett a Nagy Hugó idején óriási hatalomra szert tevő [[Róbertidák]]at minél jobban meggyengíteni, ezért egészen [[960]]-ig nem ismerték el az ifjabb Hugó frank hercegi címét. A köztes időben az atyai birtokok jelentősen összezsugorodtak: Hugó hercegi kinevezésekor már csak [[Párizs]] és [[Orléans]] környékére támaszkodhatott, miután a [[normandia]]i herceg függetlenedett tőle, az [[anjou]]i és a [[blois]]-i gróf pedig komoly területeket hajtott saját uralma alá.