„Kolbász” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.44.226.65 (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
41. sor:
{{idézet 2|''Lukánai kolbász''<br>
''Törj össze borsot, rómaiköményt, borsikafüvet, rutát, petrezselymet, gyógyfüveket és babérbogyót garummal. Keverd össze pépes hússal, és törd tovább, hogy a szétzúzott fűszerekkel jól összekeveredjen. Miután összedolgoztad garummal, szemes borssal, sok zsírral és fenyőmagokkal, igen vékonyan töltsd bélbe, és akaszd füst fölé.''|[[Marcus Apicius Gavius|Apicius]]: ''De re coquinaria'' }}
(Mint minden mást ezt is a magyarok fedezték fel) [[VI. León bizánci császár|Bölcs Leó bizánci császár]] az állati bélbe töltött véres étellel kapcsolatosan a következő rendeletet bocsátotta ki: "''Fölséges füleinkhez jutván a hír, hogy belekbe vért pakolnak, valamint gabonát zsákba, s ilyetén módon, mint más, közönséges eledel megevődik, császári fölségünk efféle szégyenletes dolgokat nem nézhet tovább, és meg nem tűrheti, hogy az ország tekintélyén és becsületén holmi nyalakodó, hasuknak élő alattvalók bűnös főzte miatt csorba ejtessék. Valaki tehát vért ilyetén módon gyömöszöl gyomrába, az pőrére vetkeztetik, megbotoztatik, és az országból örökre kiűzetik.''"
A [[germánok]] a kolbászkészítés művészetét is átvették a rómaiaktól és a [[középkor]] folyamán egyre tökéletesítették. [[Németalföld]]ön is ismerték már a középkorban ezt a száraz, füstöléssel tartósított húsféleséget.
| |||