Szegénysorsú családbanSzentesen született szegénysorsú családban, Őze Lajos mészárosmester és Szabó Erzsébet főzőasszony gyermekeként. Szülővárosának mezőgazdasági technikumát végezte el [[1949]]–[[1952]] között, majd a [[budapest]]i [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színház- és Filmművészeti Főiskolán]] szerzett diplomát [[1956]]-ban. Pályafutását a [[Miskolci Nemzeti Színház]]ban kezdte, de [[1959]]-ben átszerződött a budapesti [[Nemzeti Színház]]hoz, amelynek haláláig tagja volt. Markáns színészi egyénisége – fanyar humora, jellegzetesen egzaltált hanghordozása – elsősorban [[komédia|vígjáték]]okban és [[szatíra|szatírákban]] érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek [[William Shakespeare|Shakespeare]]-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is (például [[Illyés Gyula]], [[Németh László (író)|Németh László]], [[Illés Endre]]). Kiváló versmondó volt, már életében legendássá vált „harca” [[Ady Endre|Ady]] ''Az ős Kaján'' című versével: számtalanszor elmondta, de soha nem volt elégedett magával.
Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett, s élete utolsó két évtizedében több tévéjáték- és filmszerepet is eljátszhatott (például Virág elvtárs ''[[A tanú (film)|A tanú]]'', Gyurica Miklós ''[[Az ötödik pecsét (film)|Az ötödik pecsét]]'' című filmekben). Már halálos betegen vállalta el [[Bacsó Péter]] ''[[Hány az óra, Vekker úr?]]'' című filmjének főszerepét, de még a forgatási időszak alatt meghalt.
