„Aerosmith” változatai közötti eltérés

A zenekar hagyományos [[Rhythm and blues|rhytm & blues]] alapú rockot játszik,<ref name="Aerosmith: Get A Grip: Music Reviews: Rolling Stone">{{cite web| title = Aerosmith: Get A Grip: Music Reviews: Rolling Stone | author = Mark Coleman |publisher=Rolling Stone | url=http://www.rollingstone.com/artists/aerosmith/albums/album/232882/review/6212283/get_a_grip | accessdate=March 31, 2008|archiveurl=https://web.archive.org/web/20070713172010/http://www.rollingstone.com/artists/aerosmith/albums/album/232882/review/6212283/get_a_grip|archivedate=July 13, 2007}}</ref> de hosszas pályafutásuk alatt több stílus is felbukkant zenéjükben. Míg a korai érát a [[rhythm and blues]] és a [[blues]] <nowiki/>alapú [[hard rock]] jellemezte,<ref name="allmusic">{{cite web | url = {{Allmusic|class=artist|id=p3508|pure_url=yes}} | title = Aerosmith Biography | work = Stephen Thomas Erlewine | publisher = Allmusic}}</ref><ref name="Aerosmith: Biography: Rolling Stone">{{cite web | url = http://www.rollingstone.com/artists/aerosmith/biography | title = Aerosmith: Biography: Rolling Stone|work=Rolling Stone|archiveurl=https://web.archive.org/web/20070308124026/http://www.rollingstone.com/artists/aerosmith/biography|archivedate=2007-03-08}}</ref> addig a '80-as években már [[Popzene|poposabb]] és [[AOR]]-osabb felhanggal is megszólaltak, a hard rock mellett.<ref>{{cite web | title = Aerosmith & KISS will be performing at the Tweeter Center on September 26, 2003. | work = Darryl Cater | publisher = ChicagoGigs.com | url = http://www.chicagogigs.com/features/aerosmith_kiss.htm | accessdate = April 12, 2008 | archiveurl = https://web.archive.org/web/20080628060543/http://www.chicagogigs.com/features/aerosmith_kiss.htm | archivedate = 2008-06-28 }}</ref> A sok stílusváltás ellenére is meg tudták őrizni sajátos arculatukat, és számos későbbi rockegyüttesnek jelentettek inspirációs forrást.<ref>{{cite web| title = allmusic&nbsp;— Pop-Metal | work = | publisher = Allmusic | url={{Allmusic|class=explore|id=style/d7728|pure_url=yes}} | accessdate=April 12, 2008}}</ref>

Az együttes [[1970]]-ben alakult [[Boston (Massachusetts)|Boston]]ban, miután [[Steven Tyler]] énekes csatlakozott a Jam Band két tagjához, [[Tom Hamilton]] [[basszusgitár]]oshoz és [[Joe Perry (zenész)|Joe Perry]] [[gitár]]oshoz. A felállás [[Joey Kramer]] [[Dob (hangszer)|dobossal]] és [[Ray Tabano]] gitárossal lett teljes. 1971-ben Tabanót [[Brad Whitford]] váltotta fel, így kialakult az együttes klasszikus felállása. [[1972]]-ben a [[Columbia Records]] kiadóval szerződtek, de az első két albumuk (''[[Aerosmith (album)|Aerosmith]]'' – 1973, ''[[Get Your Wings]]'' – 1974) még nem lett sikeres. A [[mainstream]] áttörést az [[1975]]-ben megjelent ''[[Toys in the Attic]]'' hozta el számukra, majd az ezt követő ''[[Rocks]]'' albummal szupersztár státuszba kerültek.<ref>{{cite web| title = Aerosmith Just Keeps On Rockin’ | work = | publisher = Articlecity.com | url=http://www.articlecity.com/articles/music_and_movies/article_237.shtml | accessdate=April 6, 2008}}</ref> A sikerek hatására az első két album is [[Aranylemez|platinalemez]] minősítést szerzett, a zenekar hűséges rajongótáborát pedig Blue Army-kéntArmyként ''(kék hadsereg)'' emlegették (utalva egységes farmerdzseki és nadrág megjelenésükre). Az 1970-es évek közepén-végén az egyik legnépszerűbb együttesnek számítottak, a belső konfliktusok és a mértéktelen [[Pszichoaktív szer|kábítószerhasználat]] viszont megakasztotta az együttes pályafutását, és a '80-as évekre népszerűségük jelentősen csökkent. Joe Perry [[1979]]-ben, Brad Whitford 1981-ben kilépett, helyükre [[Jimmy Crespo]] és [[Rick Dufay]] került.<ref name="Aerosmith: Biography: Rolling Stone"/> A már velük készült ''[[Rock in a Hard Place]]'' ugyan aranylemez lett, de már nem tudta megismételni a korábbi sikereket. 1984-ben Perry és Whitford visszatért, a zenekar pedig a [[Geffen Records]]szal kötött hosszú távú szerződést. Korábbi népszerűségüket az [[1987]]-ben megjelent ''[[Permanent Vacation]]'' albummal érték el,<ref>{{cite news| title = Aerosmith&nbsp;— Full Biography |work=The New York Times | url=http://movies.nytimes.com/person/424/Aerosmith/biography | accessdate=April 6, 2008}}</ref> amelyet már a korábban jellemző alkohol- és drogproblémák nélkül készítettek el. Ezt követően olyan sikeres albumok születtek, mint a ''[[Pump]]'' (1989), a ''[[Get a Grip]]'' (1993), vagy a ''[[Nine Lives]]'' (1997). Az együttes '80-as évek végi sikereit úgy szokás jellemezni, mint az egyik leginkább figyelemre méltó visszatérést a rockzene történetében.<ref name="allmusic"/><ref name="Aerosmith: Biography: Rolling Stone"/>

Öt évtizedes pályafutásuk alatt generációk sztárzenekaraira voltak hatással, kezdve a [[Guns N’ Roses]]-<nowiki/>tól a [[Metallica|Metallicáig]], a [[Mötley Crüe]]-től a [[Nirvana (együttes)|Nirvanáig]]. Amerika egyik legismertebb és legnagyobb múltra visszatekintő zenekara, amely kereskedelmileg a legkelendőbb amerikai zenekar, a világszerte több mint 170 millió eladott lemezével<ref name="Aerosmith bio:">{{cite web |url=http://www.ticketsinventory.com/concert/aerosmith-tickets/ |title=Aerosmith bio |accessdate= 2012-02-09|publisher = ticketsinventory.com |language=angol}}</ref> (ebből 70,2 milliót adtak el az USA-ban).<ref name="RIAA&nbsp;— Top Selling Artists">{{cite web| title=Top Selling Artists | publisher=[[Recording Industry Association of America]] (RIAA.com)| url=http://www.riaa.com/goldandplatinumdata.php?table=tblTopArt}}</ref> Az Aerosmith tekinthető a legtöbb arany- és multimultiplatina-platina albummal rendelkező amerikai zenekarnak, ezenkívül számos zenei díj fűződik az együttes nevéhez. Pályájuk során 21 daluk került fel a [[Billboard Hot 100]] Top 40-es listájára, melyből kilenc vezette a [[Mainstream Rock Tracks|Mainstream Rock]] listát. Emellett négy [[Grammy-díj|Grammy]]-, és tíz [[MTV Video Music Awards]] díj fűződik a nevükhöz. Népszerűségüket a '90-es években és az új évezredben is meg tudták őrizni, a mai napig telt házas stadionkoncerteket adnak. 2001-ben bekerültek a [[Rock and Roll Hall of Fame]]-be, de a ''[[Rolling Stone]]'' és a [[VH1]] ''minden idők 100 legnagyobb előadóinak'' listáján is szerepeltek.<ref>{{cite web| title = The Immortals&nbsp;— The Greatest Artists of All Time: 57) Aerosmith|work=Rolling Stone| url =http://www.rollingstone.com/news/story/7235473/57_aerosmith | accessdate = March 25, 2008}}</ref> A két fő dalszerző Tyler és Perry 2013-ban a Songwriters Hall of Fame tiszteletbeli tagja lett,<ref>{{cite web|title=Steven Tyler and Joe Perry Picked for Songwriters Hall of Fame|url=https://www.rollingstone.com/music/news/steven-tyler-and-joe-perry-picked-for-songwriters-hall-of-fame-20130222|publisher=''Rolling Stone''|date=February 22, 2013|accessdate=February 23, 2013}}</ref> míg a zenekar 2019-ben kapott csillagot a [[Hollywood Walk of Fame|Hollywoodi hírességek sétányán]].

Joe Perry és Tom Hamilton már az 1960-as évek végén is együtt játszott a [[blues]] <nowiki/>alapú Jam Band együttesben. A zenekar 1969 nyarán [[Sunapee]]ben is fellépett, ahol Steven Tyler is a nézők között volt.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=64}}</ref> Az énekes az előadás alatt egyből eldöntötte, hogy velük képzeli el zenei karrierjét. Elsősorban az érzés és a színpadról áramló energia nyerte el a tetszését, semmint a pontos vagy kiemelkedő hangszeres teljesítmény:

Tyler azonban ragaszkodott a kétgitáros felálláshoz, ezenkívül Hamiltont Don Solomonra kívánta lecserélni, aki korábban a William Proudban már zenélt vele. Joe Perry viszont Hamiltont akarta basszusgitárosnak, így az a megoldás született, hogy maradt Hamilton, cserébe Ray Tabano lett a másodgitáros. Tyler a korábbi zenekaraiban dobosként kezdte pályafutását, majd később az éneklés mellett is gyakran beült a dobfelszerelés mögé. Ő azonban a formálódó együttesben kizárólag frontember akart lenni, így felvetette, hogy csak akkor marad, ha nem kell dobolnia.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=104">{{Opcit|n=Davis|2008|o=104}}</ref> A megegyezés után – Ray Tabano javaslatára – [[Joey Kramer]] lett a zenekar dobosa, aki korábban már ismerte Tylert, mivel ő is yonkersi volt. Elmondása szerint mindig arra vágyott, hogy egy zenekarban játszhasson Tylerrel.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=104"/> Kramer, aki ekkortájt a [[Berklee College of Music]] hallgatója volt, elhagyta az intézményt, hogy teljes erőbedobással a zenekarra koncentrálhasson. Az 1970 nyarán megalakult Tyler–Perry–Tabano–Hamilton–Kramer -felállású zenekar Bostonba tette át székhelyét, ahol a „Commonwealth Avenue” 1325. szám alatt találtak egy két hálószobás kiadó lakást.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=100}}</ref> A még név nélküli zenekar első próbáira egy egyetemi kollégium alagsorában került sor.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=109}}</ref>

[[1971]]-ben [[Ray Tabano|Ray Tabanót]] ingadozó teljesítménye és féktelen viselkedése miatt kirúgták. Tabano igen kezdetleges szinten használta hangszerét, ezenkívül állandóan összeszólalkozott az együttes tagjaival, elsősorban Tylerrel.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=126">{{Opcit|n=Davis|2008|o=126}}</ref> A gitáros távozása azonban megviselte Tylert, akivel a mai napig barátságban maradt.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=126"/> Tabano kezdetben tudomásul sem vette kirúgatását, és még hetekig az együttessel maradt. Az új gitáros végül [[Brad Whitford]] lett, akit egy Justin Thyme -koncerten láttak, de korábban az Earth Inc. tagja volt.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=128.131}}</ref> A Justin Thyme annak a Twitty Farrennek volt az új együttese, aki a William Proudban már játszott együtt Tylerrel. Whitford játéka azonnal megtetszett az Aerosmith tagjainak, és felajánlották neki a másodgitárosi posztot. Whitford, aki a Coolidge Middle School és a Berklee School of Music hallgatója volt, elfogadta az ajánlatot, és tökéletes összhangba került Perry játékával.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=127}}</ref> Ezzel kialakult a klasszikusnak is hívott Tyler–Perry–Whitford–Hamilton–Kramer -felállás, amely egészen 1979-ig maradt együtt, majd 1984-ben újjáalakult, és a mai napig működőképesnek bizonyul.

[[1972]] kora tavaszán a [[Manhattan (városrész)|Manhattan]]ben lévő Kansas City Clubban koncerteztek, mely fellépésen jelen voltak David Krebs és Steve Leber menedzserek. Az Aerosmith szerződést kötött a később Leber-Krebs Inc. néven ismertté vált céggel, akik ezt követően 12 éven át menedzselték az együttest.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=159}}</ref> 1972 júniusában még egy koncertet adtak a Kansas City Clubban, ahol Krebs és Leber meghívására Clive Davis, a Columbia Records elnöke is megnézte a koncertet, akit teljesen lenyűgözött az előadás. Ezt követően Steve Leber az [[Atlantic Records|Atlanticnek]] és Clive Davisnek is lejátszotta az együttes demóját. Az Atlantic nem látott fantáziát az Aerosmithben,<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=162}}</ref> a Columbia elnöke, Clive Davis viszont megtartotta a zenekart. David Krebs és Steve Leber saját cégükön a Leber-Krebs Inc.-en keresztül szerződtették le a zenekart a Columbiához, a lemezkiadó pedig 125 ezer dolláros előleget fizetett az együttesnek.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=167}}</ref> Az Aerosmith volt az utolsó zenekar, amelyet Clive Davis leszerződtetett a Columbiának.

Joe Perry ekkoriban ismerkedett meg Elyssa Jerrettel (későbbi első feleségével), és ezzel elindult egy olyan folyamat, amely nagyon sok mindent megváltoztatott a zenekar történetében. Perry több időt szentelt rájuk, mint a zenekarra, ezenkívül Tyler féltékeny is volt rá, ezért kettejük kapcsolata romlani kezdett. A zenekar kiköltözött korábbi lakhelyéről, a Commonwealth Avenue-ról, és külön utakra tértek. Ezzel egy korszak zárult le az együttes történetében.

Ezt követően megismerkedtek Laura Kaufmannal, aki a Leber-Krebs Inc.-nél dolgozott, és ő lett az együttes sajtófelelőse.

1972 októberében kezdtek el dolgozni az első albumukon, a bostoni Newbury Streeten található Intermedia stúdióban. A lemez producere Adrian Barber volt, aki korábban dolgozott a [[Cream]] és a [[Vanilla Fudge]] számára is.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=176}}</ref> Az album [[1973]] januárjában jelent meg ''[[Aerosmith (album)|Aerosmith]]'' címmel, és a Billboard albumlista 166. helyéig jutott.<ref name="allmusic"/> Az albumon még nem kristályosodott ki teljesen későbbi stílusuk, erősen érződik rajta az olyan [[Egyesült Királyság|brit]] példaképek hatása, mint a [[The Yardbirds]] vagy a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]]. A későbbi [[hard rock]] stílusban fogant albumaikkal szemben itt még a [[rock and roll]] és [[blues-rock]] hatások vannak az előtérben.<ref name="STE">{{cite web| title = ''Aerosmith'' - Review | work = Stephen Thomas Erlewine | publisher = Allmusic | url={{Allmusic|class=album|id=r167|pure_url=yes}}}}</ref> A lemez, a róla kimásolt kislemezekkel egyetemben ''([[Mama Kin]]'', ''[[Make It]])'' megbukott, mivel a Columbia egyáltalán nem támogatta. A kiadó profiljához inkább a [[folk Folk-rock|folkos]] előadók passzoltak, így leginkább az akkor debütáló [[Bruce Springsteen]] albumára fókuszáltak.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=182">{{Opcit|n=Davis|2008|o=182}}</ref> Az ''Aerosmith'' albumot teljes közöny fogadta, és semmilyen reakciót nem kapott. A számokat nem játszották a rádiók, nem voltak lemezkritikák, sem interjúk.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=182"/> Később az olyan magazinok, mint a ''[[Rolling Stone]]'' és az ''[[Allmusic]]'' egyaránt kedvező kritikákban részesítették a lemezt, amely több olyan dalt is tartalmazott, amik ma már az együttes klasszikusai közé tartoznak.

Az első országos lap, amely írt róluk, a ''Cream'' volt, akik szintén pozitívan nyilatkoztak a zenekarról. Kereskedelmileg azonban továbbra sem arattak sikereket, ezért a kiadó ejteni akarta a zenekart, mert a debütáló albumból csak {{szám|30000}}<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=197}}</ref> példány fogyott. David Krebs javaslatára a Columbia kiadta a ''[[Dream On]]''-t kislemezen, amely a [[Billboard Hot 100]] listáján az 59. helyezett lett.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=202}}</ref> Ennek hatására a kiadó belátta, hogy nem reménytelen az együttes, így sikerült elérniük, hogy még egy lemezt kiadhassanak a lemezcégnél.

Boston első számú rádióadója, a WRKO rendezett egy ingyen koncertet, ahol az Aerosmith volt a főzenekar, és hétezren voltak rájuk kíváncsiak. Ez a rádióállomás folyamatosan játszotta a ''Dream On''-t, ami nyolc héten állt az adó slágerlistájának élén,<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=198}}</ref> s később a Rolling Stones ''Angie'' című dala szorította le. Augusztus 10-én a [[Sha Na Na]] előtt léphettek fel a Suffolk Downs-i versenypályán {{szám|35000}}<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=201}}</ref> néző előtt. A siker érdekében körbejárták az olyan híres lapok szerkesztőségeit, mint a ''Billboard'', a ''Cashbox'', vagy a ''Record World''. Meglepő módon több magazinban is pozitív hangvételű kritikákat kezdtek írni róluk. 1973 októberében újabb turnéra indultak, ezúttal a [[Mott the Hoople]] előzenekaraként.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=203}}</ref> Az ''[[Aerosmith Tour]]'' elnevezésű turnét követően dolgozni kezdtek a második album anyagán.

A felvételek a [[New York]]-i Record Plant stúdióban zajlottak, [[Ray Colcord]] és [[Jack Douglas]] producer közreműködésével. Douglas korábban olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint [[Miles Davis]], [[John Lennon]], [[Alice Cooper]], [[Lou Reed]], a [[Mountain]], vagy a [[The Who]].<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=209">{{Opcit|n=Davis|2008|o=209}}</ref> A producerrel kiváló munkakapcsolatot alakítottak ki, és egy hosszútávúhosszú távú együttműködés vette kezdetét. Douglas szinte a zenekar hatodik tagjává vált.

A lemez felvételei 1973. december 17-étől 1974. január 14-éig tartottak. Az album ''[[Get Your Wings]]'' címmel jelent meg 1974. március 1-jén, és nemcsak az együttes, de a menedzsment számára is vízválasztónak bizonyult. Az anyagon már egy saját stílusú, blues- és rock and roll alapokból építkező hard rock együttes volt hallható. A kritikák pozitívan írtak a lemezről, de a Columbia Records ezzel a lemezzel sem foglalkozott különösebben, így nem lett sikeres. Az album legismertebb dalai a ''[[Same Old Song and Dance]]'' és a [[The Yardbirds]] által is feldolgozott rock and roll klasszikus ''[[Train Kept A-Rollin’#Aerosmith verzió|Train Kept A-Rollin']]''. Ezeket a dalokat a ''[[S.O.S. (Too Bad)]]'' című számmal egyetemben kislemezen is kiadták. Ezen kívül olyan közönségkedvenc darabok is hallhatók a lemezen, mint a ''[[Lord of the Thighs]]'', vagy a ''[[Seasons of Wither]]''. A dalokat nem játszották a rádiók, az album viszont a [[Billboard 200]] listáján a 100. helyen nyitott, majd a 70. helyre tornázta fel magát,<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=223">{{Opcit|n=Davis|2008|o=223}}</ref> és a folyamatos turnézásnak köszönhetően majdnem egy évig fenn is maradt a listán. A ''[[Get Your Wings Tour]]'' elnevezésű 1974-es turnén olyan zenekarok előtt léphettek fel, mint a [[Deep Purple]], a [[Black Sabbath]], a [[Blue Öyster Cult]], a [[Slade]], a [[REO Speedwagon]], a [[The Who]], az [[Argent]], a [[Guess Who]], [[Carlos Santana]] és a pályája elején tartó [[Kiss (együttes)|Kiss]].<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=209"/>

Az energikus koncertek hatására a lemez a kiadása után egy évvel [[aranylemez]] lett.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=223"/> A koncertezést közép-nyugaton (East Lansing, Michigan, Fort Wayne, Indiana, Columbus, Ohio, Detroit) folytatták. Ahol a zenekar már ismertebb volt, ott a gázsijuk már meghaladta a 3500 dollárt is.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=224">{{Opcit|n=Davis|2008|o=224}}</ref> Richmondban és Atlantában öt koncerten is a [[Hawkwind]] előtt léptek fel. 1974 tavaszán először adtak telt házas koncertet a bostoni Orpheumban, ahol az előzenekaruk a [[Blue Öyster Cult]] volt. Ezt [[Kalifornia|Kaliforniában]], [[Washington (állam)|Washingtonban]] és [[Missouri (állam)|Missouriban]] követték további koncertek, ahol a REO Speedwagon és [[Suzi Quatro]] előtt léptek fel, majd április 2-án [[Bruce Springsteen]]nel és a [[Fairport Convention]]nel koncerteztek.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=224"/> Június végén [[Los Angeles]]ben az NBC ''Midnight Special'' című műsorában léphettek fel, ahol a [https://www.youtube.com/watch?v=ZxXI2BPRzaA Train Kept a Rollint adták elő]. 1974 július végén már a feloszlás szélén álló [[New York Dolls]]szal indultak turnéra. Augusztus 18-án addigi legnagyobb koncertjüket adták Boston közelében a „Westboro Speedway” pályán, ahol főzenekarként {{szám|35000}}<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=226}}</ref> néző előtt léptek fel, 10 ezer dolláros gázsiért, ahol a nyitózenekar a Duke and the Drivers volt. Ősszel a [[Lynyrd Skynyrd]]del és a Blue Öyster Culttal vágtak neki az országnak.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=227}}</ref> A sikeres koncertek révén a sajtó is egyre jobban viszonyult a zenekarhoz. A ''Rolling Stone'' elismerő kritikát írt a ''Get Your Wings''ről: ''„Ügyesen megtalálják az egyensúlyt a [[The Yardbirds|Yardbirds]]- és [[The Who|Who]] -stílusú rock, illetve a 70-es évekbeli heavy metal között. Az Aerosmith második lemezéből elfojtott düh árad”''.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=228}}</ref> Ezenkívül a többi rocklap is komolyabban kezdett foglalkozni velük. 1974 késő nyarán a Central Parkban főzenekarként léptek fel a „Schaefer” fesztiválon, ahol [[Rory Gallagher]] volt a másik fellépő. Ezen a koncerten a közönség ellenségesen viszonyult hozzájuk, egy feldobott üveg Joey Kramert találta el.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=229}}</ref>

[[1977]] februárjában egy [[Japán]] turnéra indultak, amelynek során hét telt házas koncertet adtak. Az előzenekar egy japán együttes, a Bow Wow volt. Mivel a zenekar itt is rendkívüli népszerűségnek örvendett, a fogadtatásuk sokban hasonlított a [[The Beatles|Beatle-mániához]].<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=288">{{Opcit|n=Davis|2008|o=288}}</ref> Ezt követően Amerikában koncerteztek, majd a nyár során ismét ellátogattak Európába. Az ekkori koncertjeik nagy része már egy szétesőben lévő zenekart mutatott, ami a rendszeres drogfogyasztásnak volt betudható. Az együttes clevelandi stadionban adott fellépését a rádióadók az év legrosszabb koncertjének választották.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=301}}</ref> A magazinok a feloszlásról cikkeztek, az ''[[Aerosmith Express Tour]]'' elnevezésű koncertsorozat iránt viszont továbbra is hatalmas volt az érdeklődés. A körút során felléptek a [[németország]]i Lorelei fesztiválon (ahol Tyler három szám után összeesett a színpadon), majd a readingi fesztiválon adtak koncertet. Az előadások nem arattak egyértelmű sikert, a kritikák is langyos fogadtatásban részesítették a koncerteket. A ''The Bedford Record'' így írt a readingi koncertről: ''„Az Aerosmith egy amerikai banda, mely csupa seggfejből áll, akik ráadásul sérelmeiket még további sértésekkel orvosolják. Az általuk játszott heavy metal moslék egy autóbontó zaját idézi, és egyáltalán nem való egy 1977-es rockfesztiválra. Minden egyes rock- és blues számukbluesszámuk egyformán selejtes, Amerika nyugodtan megtarthatja őket magának”''.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=305–306}}</ref>

„Úgy ittuk a legjobb borokat, mint a vizet. A kokaint antik ezüstkelyhekben tartottuk. Összetörtük az autóinkat, többször bevittek minket az őrszobára. A newtoni házamba testőrök költöztek, hogy éjjel-nappal szemmel tarthassanak. Ha hozzájutottam egy jó nagy adag ópiumhoz, nem hagytam el a szobámat addig, amíg a végére nem jutottam. Igazság szerint sokszor elég pocsékul játszottunk, de már le sesem szartuk. Többé már nem zenészek voltunk, akik mellesleg drogokkal szórakoznak, hanem drogosok, akik mellesleg zenélnek. A turnékra direkt vittünk magunkkal láncfűrészt, hogy minél könnyebben darabokra szedhessük a szállodai szobákat. A tévékhez pedig extra hosszú zsinórt kértünk, hogy bekapcsolt állapotban tudjuk kihajigálni őket az erkélyen.” – Joe Perry<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=297, 302, 303}}</ref>

– '''Idézetek az együttes '70-es évekbeli életviteléről'''}}

A ''Draw the Line'' turnéja közben felléptek a Cal Jam rendezvényen, amely a '70-es évek végének legnagyobb fesztiválja volt. Az Aerosmith főzenekarként lépett fel {{szám|350000}}<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=320">{{Opcit|n=Davis|2008|o=320}}</ref> ember előtt, az előzenekarok pedig a [[Foreigner]], [[Ted Nugent]], a [[Van Halen]], a [[Heart]], [[Carlos Santana]], [[David Mason]], [[Bob Welch]] és a [[Mahogany Rush]] voltak.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=320"/>

A koncert után Henry Smith lett az együttes új turnémenedzsere. [[1978]]. július 4-én a ''Texxas Jam '78'' fesztiválon léptek fel főzenekarként, {{szám|150000}}<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=322">{{Opcit|n=Davis|2008|o=322}}</ref> ember előtt. A ''Milk Cow Blues'' előadásakor Ted Nugent is csatlakozott a zenekarhoz.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=322"/> A koncert felvétele ''[[Live Texxas Jam '78]]'' címmel [[VHS]] -videókazettán jelent meg 1989-ben. A Texxas Jamen fellépett még a [[Van Halen]], [[Walter Egan]], Eddie Money, a Heart, a [[Journey]], Ted Nugent és a Mahogany Rush. Ezt követően egy ''[[Chip Away the Stone]]'' című számot kiadtak kislemezen, amelyet az a [[Richard Supa]] írt, aki később az együttesben is megfordult. Supa régi jó barátja volt Tylernek, innen az ismeretség. Nem sokkal ezután a zenekar felkérést kapott, hogy szerepeljen a ''Beatlemania'' című filmben. A ''Bors Őrmester'' filmváltozatában az Aerosmith a „Future Villain” zenekart alakította, akik a „rosszfiúk” szerepében tetszelegtek, szemben a [[Bee Gees]]szel és [[Peter Frampton]]nal. Az Aerosmith szerepét eredetileg a Rolling Stonesnak ajánlották fel, de ők nem vállalták.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=325}}</ref> A film azonban olyan igénytelen lett,<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=327}}</ref> hogy végül hatalmas bukás lett belőle. A film apropójából az Aerosmith kiadta kislemezen a ''[[Come Together]]'' című Beatles-feldolgozást. 1978 nyarán hat hetet töltöttek turnézással, az utolsó koncertet pedig Ted Nugenttel, a JourneyvelJourney-vel és a Mahogany Rush-salRushsal adták Jersey Meadowlandsben, a Giant stadionban. 1978 októberében megjelent az első koncertlemezük ''[[Live! Bootleg]]'' címmel. Az album 1977–78-as koncertfelvételei mellett egy 1973-as rádióközvetítést tartalmaz. A kiadvány a Billboard listáján a 13. helyig jutott, és már a hivatalos megjelenésekor [[aranylemez]] lett.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=337}}</ref> A koncertlemez és a ''Come Together'' kislemez turnéja ''([[Live! Bootleg Tour]])'' 1978. szeptember 28-án vette kezdetét, és decemberben ért véget. A legtöbb koncerten a Leber-Krebs Inc. által menedzselt [[AC/DC]] volt az előzenekar, a turné vége felé pedig párszor az Exile és a [[Golden Earring]] nyitott.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=339}}</ref>

1980 őszén Steven Tyler egy motorbaleset következtében két hónapra kórházba kényszerült, majd további felépülése is hónapokat vett igénybe.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=375}}</ref> Ennek következtében az együttes pályája megakadt. A zenekaron belüli rossz hangulat és a tétlenség következményeképpen [[Brad Whitford]] kilépett az együttesből.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=378}}</ref> A gitáros Ted Nugent korábbi énekesével, [[Derek St. Holmes]]-<nowiki/>szal fogott össze, és elkészítette a ''[[Whitford/St. Holmes]]'' albumot. Az 1981-ben megjelent anyag nem lett sikeres, így a közös produkció egy rövid turné után véget ért. Az Aerosmith időközben elkezdett dolgozni következő albumán New Yorkban és a [[Miami (Florida)|Miami]]ban lévő Criteria stúdióban. Az együttes turnét is tervezett, így Jimmy Crespo mellé kellett találniuk még egy gitárost. Jack Douglas producer javaslatára [[Rick Dufay]] lett a másodgitáros, aki a készülő lemez ''Lightning Strikes'' című dalában is szerepelt. Dufay agresszív természete miatt állandóan összetűzött a többiekkel. Tyler szerint ''„egy vérbeli idióta volt, akinek esetében újra kellett értelmezni az extremitás fogalmát”''. Az együttes kedvelte Dufayt, ennek ellenére állandóan összeverekedett Tylerrel, de a többieket is gátlástalanul támadta.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=383}}</ref>

1983 végén Joe Perry a menedzsere, [[Tim Collins]] hatására elhatározta, hogy visszatér az Aerosmithbe. [[1984]]. február 14-én a [[boston]]i Orpheum Theaterben adott Aerosmith-koncerten Joe Perry és Brad Whitford is jelen volt, majd két hónap múlva csatlakoztak az együtteshez.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=417}}</ref> Az újraegyesülést követően némi nézeteltérés akadt a jövőbeli menedzser személyét illetően. Perry Tim Collinsszal képzelte el a zenekar jövőjét, míg a többiek ragaszkodtak a LeberLeber–Krebs-Krebs pároshoz.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=415">{{Opcit|n=Davis|2008|o=415}}</ref> Collins eleinte csak a turnémenedzser szerepét töltötte be, majd végül Perrynek és Collinsnak a Leber-Krebs Inc.-nél egy előnyösebb szerződés ajánlatával sikerült megnyernie a zenekart, így Tim Collins lett az Aerosmith új menedzsere. Jogilag azonban még Steve Leber és David Krebs voltak az együttes menedzserei, mivel szerződéses jogaik még érvényben voltak Tylerrel, Hamiltonnal és Kramerrel. Hosszas pereskedés után sikerült függetleníteni magukat a Leber-Krebs-tőlKrebstől (és így a Columbia kiadótól), és a [[Geffen Records]] kiadóval kötöttek hosszú távú megállapodást.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=432}}</ref> A LeberLeber–Krebs-Krebs páros a későbbiekben járulékos jutalékot kapott a korábbi lemezek kiadási bevételeiből, míg Tim Collins (és a zenekar) megkapta a menedzsmentjogokat és a jövőbeli albumok kiadási jogát.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=434}}</ref> Időközben, 1984 májusában, kezdetét vette a ''[[Back in the Saddle Tour|Back in the Saddle turné]]'' ''(Vissza a nyeregbe)'', amelynek első állomása a [[New Hampshire]]-ben lévő [[Concord (New Hampshire)|Concord]]ban volt. Az együttes tagjai még mindig kábítószerfüggők voltak, így sok koncerten az elvárhatónál alacsonyabb színvonalon teljesítettek.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=415"/> A turné [[Springfield (Illinois)|springfieldi]] koncertjét Tyler állapota miatt félbe kellett szakítani. Utána a nézőknek kárpótlásként egy ingyenes ''Greatest Hits'' lemezt küldtek.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=428}}</ref> Másnap a zenei trendet uraló [[Music Television|MTV]] beszámolt a „csúfos bukásról”; a nyár folyamán ez volt az egyetlen alkalom, hogy megemlítették a zenekar nevét a csatornán. Új album és a médiatámogatás hiányának ellenére a ''Back in the Saddle turné'' nyereséges lett, bruttó ötmillió dolláros bevételével.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=435}}</ref>

Ezt követően [[Joe Perry (zenész)|Joe Perry]] és [[Steven Tyler]] felkérést kapott a [[Run–D.M.C.]] [[rap]]formációtól, hogy szerepeljenek a ''Walk this Way'' feldolgozásában. A közös munka eredményeként a dalból egy rap-rock változatot kreáltak, ami sikeresen döntötte le a műfajok közötti korlátokat. A dal óriási sikert aratott, melynek videóklipjét az MTV óránként kétszer is leadta.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=447">{{Opcit|n=Davis|2008|o=447}}</ref> A kislemez a Billboard Hot 100 listáján a 4. helyre került, és a közízlést meghatározó rádióadók is folyamatosan játszották. A dal a Run–D.M.C. ''[[Raising Hell]]'' című albumára került fel, amely milliós példányszámban fogyott, és a rap [[mainstream]]be kerülését is elősegítette.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=445}}</ref> A videóklip hatására egy teljesen új generáció ismerkedett meg az Aerosmith-szelAerosmithszel, főleg Európában, ahol korábban csak elvétve adtak koncerteket. A fellépések alkalmával viszont továbbra is ingadozó teljesítményt nyújtottak, ezért Tim Collins és a kiadó közbenjárásával kezeltették a zenekar drog- és alkoholfüggőségét.{{Szövegdoboz| keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #SSSSSS|szélesség =280px|„Megnéztem Londonban az Aerosmitht. Mint tudjuk, most már teljesen tiszták, úgyhogy fel is merült bennem a kérdés: vajon tudják-e hitelesen nyomni a rock n' rollt úgy, hogy már nem ezt az életformát élik. Azonban annyira fantasztikusak voltak, hogy minden kétségemet eloszlatták. Láthatóan remekül érezték magukat a színpadon, és persze nem hiányozhatott a rájuk annyira jellemző poénkodás sem.” – [[Robert Plant]]<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=452">{{Opcit|n=Davis|2008|o=452}}</ref>

Az 1988-as év nagy része a ''[[Permanent Vacation Tour|Permanent Vacation turné]]'' jegyében telt, amely már 1987 októberében elkezdődött. Ekkor a [[Dokken]] volt a nyitózenekar, majd 1988 első felében a [[White Lion]] melegítette be a színpadokat.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=460}}</ref> 1988 tavaszára az ''Angel'' a 3. helyre került a Billboard listáján, majd kezdetét vette a turné harmadik szakasza, melyen több alkalommal is a [[Guns N’ Roses]] lépett fel előttük.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=461}}</ref> Tim Collins menedzser nem tartotta szerencsés párosításnak a turnét, mivel a Guns N’ Roses tagjait a régi Aerosmith-tAerosmitht idézően súlyos [[heroin]]függők alkották.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=462}}</ref> Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy a Guns N’ Roses csak a saját öltözőjében „garázdálkodhatott”. Ennek hatására a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy az Aerosmith megtiltotta nekik a bulizást és a drogozást. A turné óriási sikerrel ért véget, immáron Európában is több tízezer férőhelyes stadionokban léptek fel. A körút végére a ''[[Permanent Vacation]]'' négyszeres platinalemez lett az USA-ban, de Japánban és Európában is hasonló sikereket ért el.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=464}}</ref> 1988 novemberében a Columbia Records egy ''[[Gems]]'' című válogatásalbumot adott ki. Még 1988-ban napvilágot látott egy ''[[Permanent Vacation 3x5]]'' című videókazetta, melyet a Geffen adott ki, és a ''Rag Doll'', az ''Angel'' és a ''Dude (Looks Like a Lady)'' klipjeit tartalmazta.

1991-ben a ''[[Rolling Stone]]'' magazin a világ legjobb hard- rock együttesének járó díjjal tüntette ki a zenekart.<ref>{{cite web |url=http://www.literatura.hu/rock/hardrock/aerosmith.htm |title=Az együttes története |accessdate=2011-04-07 |format= |work=}}</ref> 1991 októberében több lemezre szóló szerződést írtak alá a [[Sony Music Entertainment|Sony Music-kal]], amely a kivételesen magas 25 százalékos jogdíjrészesedés mellett legalább 30 millió dolláros bevételt garantált az együttes számára. Ezzel az együttes az olyan kiváltságosok szűk körébe került, mint a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]], vagy [[Michael Jackson (énekes, 1958–2009)|Michael Jackson]].<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=478}}</ref>

Hosszabb szünetet követően, [[1993]] tavaszára, Bruce Fairbairn producerrel befejezték a következő album munkálatait. A felvételek a [[Los Angeles]]-i A&M Records és a [[Vancouver]]ben található Little Mountain Sound stúdiójában zajlottak, az album pedig ''[[Get a Grip]]'' címmel jelent meg 1993 áprilisában.<ref name="AM1_2">{{cite web |url={{Allmusic|class=album|id=get-a-grip-r168816|pure_url=yes}} |title=Get a Grip - Aerosmith > Overview |author=Stephen Thomas Erlewine |authorlink=Stephen Thomas Erlewine |work=[[Allmusic]] |publisher=Rovi Corporation |accessdate=November 15, 2010}}</ref> A zenei trendet ekkor már a [[grunge]]- és az [[alternatív rock|alternatívalternatívrock]] -zenekarok uralták, az Aerosmith népszerűsége viszont töretlen maradt. A ''Get a Grip'' az első helyre került a [[Billboard 200]] listáján, és egy év alatt 12 millió példányban kelt el világszerte.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=499">{{Opcit|n=Davis|2008|o=499}}</ref> A ''Get a Grip'' album ugyan megosztotta a kritikusokat, a rajongók nagy része viszont az egyik legerősebb Aerosmith-albumnak tekinti.<ref>{{cite web |url=http://hardrock.hu/?q=node/5746 |title=Évtizedelő: Get a Grip lemezkritika |accessdate=2011-04-07 |format= |work=}}</ref> Elsőként a ''[[Livin' on the Edge]]''-et adták ki kislemezen, melyet a sikertelen ''[[Eat the Rich (dal)|Eat the Rich]]'' követett. A ''[[Cryin]]'', a ''[[Crazy]]'' és az ''[[Amazing]]'' dalok viszont hatalmas sikereket arattak, nagymértékben köszönhetően a hozzájuk készült videóklipeknek, melyekben szerepelt [[Alicia Silverstone]] és Steven Tyler lánya, [[Liv Tyler]] is.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=490">{{Opcit|n=Davis|2008|o=490}}</ref> Ezeken kívül még a ''[[Shut Up and Dance]]'' és a ''[[Fever (Aerosmith dal)|Fever]]'' dalok jelentek meg kislemezen. Később a ''Livin' on the Edge'' és a ''Crazy'' dalokért Grammy-díjat nyertek a ''Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal'' kategóriában.

A nyár folyamán hetven koncertet adtak Amerikában, majd októberben Európában léptek fel, köztük olyan országokban is ([[Finnország]], [[Magyarország]], [[Spanyolország]], [[Ausztria]]), ahol korábban még sosem koncerteztek. A [[Halloween]]kor adott [[brüsszel]]i koncertjüket mindegymintegy 150 millió rádióhallgató követte figyelemmel,<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=492">{{Opcit|n=Davis|2008|o=492}}</ref> majd [[1994]] januárjában – karrierjük során először – [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] adtak koncerteket. Az itteni körút a [[São Paulo|São Paulóban]] lévő Morumbi stadionban vette kezdetét {{szám|70000}}<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=492"/> ember előtt. A Déldél-Amerikaiamerikai koncertek némelyikén [[Robert Plant]] zenekara is fellépett az Aerosmith mellett. A ''Get a Grip Tour'' keretében hétszer léptek fel [[Japán]]ban, a Nippon Budokan Hallban, telt ház előtt. Egyes koncerteken a Neighborhoods ritmusgitárosa, David Minehan helyettesítette Brad Whitfordot, akinek az apja állapota miatt haza kellett repülnie.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=495">{{Opcit|n=Davis|2008|o=495}}</ref>

1994-ben felbukkantak David Letterman showműsorábanshow-műsorában, ezenkívül a ''[[Revolution X]]'' és a ''[[Quest for Fame]]'' videójátékokban is szerepelt az együttes.<ref>{{cite web | title = GameStats: Revolution X | work = | publisher = GameStats.com | url = http://www.gamestats.com/objects/005/005662/ | accessdate = April 2, 2008 | archiveurl = https://archive.is/20121206004558/http://www.gamestats.com/objects/005/005662/ | archivedate = 2012-12-06 }}</ref> Ezt követően kiadtak egy ''[[Deuces Are Wild]]'' című dalt kislemezen, amely szerepelt a ''[[The Beavis and Butt-head Experience]]'' című, a Geffen Records által megjelentetett válogatásalbumon is.<ref>{{cite web| title = The Beavis and Butt-Head Experience&nbsp;— Overview | work = | publisher = Allmusic | url={{Allmusic|class=album|id=r188471|pure_url=yes}} | accessdate=March 29, 2008}}</ref>

Az év novemberében a Columbia egy ''[[Box of Fire]]'' című anyagot jelentetett meg, amelyre az addig náluk megjelent lemezek kerültek fel. A 13 [[CD]]-s kiadvány utolsó korongja egy bónuszlemez, amire egy remix és egyes dalok instrumentális változata került fel. A box-szetboxszett kiadását, szintén novemberben, két videókazetta megjelenése követte. A ''[[The Making of Pump]]'' a ''[[Pump]]'' album elkészítését dokumentálja, míg a ''[[Big Ones You Can Look At]]'' kiadványra videóklipek kerültek fel. Később mindkét VHS megjelent DVD-n is.

[[1995]]-ben [[Jimmy Page]] arra kérte Joe Perryt, hogy ő legyen az a fővendég, aki beiktatja a [[Led Zeppelin]]t a [[Rock and Roll Hall of Fame|Rock and Roll Hírességek Csarnokába]].<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=503}}</ref> A rendezvényen Steven Tyler is részt vett, aki Perryvel és a Led Zeppelin tagjaival ([[Jason Bonham]]mel a dobok mögött) együtt [https://www.youtube.com/watch?v=3zKxNWC-wJg előadta a Bring it on Home-ot]. 1995 nyarán az együttes menedzsere, Tim Collins [[depresszió]]s lett, és folyton azt hangoztatta, hogy az Aerosmith a feloszlás szélén áll, a tagok pedig vissza fognak esni korábbi drogfüggőségükbe.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=505}}</ref> Collins szeretett mindenről tudni és mindent kézben tartani, így amikor a zenekar több dologban is ellenkezett, nézeteltérések alakultak ki a két fél között. A menedzser ezenkívül a zenészek magánéletébe is beleavatkozott, valamint rákényszerítette az együttes hangszereseit, hogy írjanak egy Tyler ellen irányuló levelet.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=509}}</ref> A zenekar tagjai végül nem kívántak többet együtt dolgozni a megváltozott menedzserrel, így 1996 nyarán, több mint tízéves együttműködés után kirúgták Tim Collinst.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=515">{{Opcit|n=Davis|2008|o=515}}</ref> A menedzser, kirúgatása után pár órával azt hazudta a sajtónak, hogy az együttes tagjai ismét visszaestek és drogoznak. A hír megjelent a ''Newsweek''ben és a ''Rolling Stone''-ban is, s emiatt botrányok övezték az együttes mindennapjait. Az együttes új menedzsere Wendy Laister lett. A menedzsment körüli problémák a stúdiómunkálatokat és a koncertezést egyaránt akadályozták, így 1995 és 1996 folyamán mindössze két koncertet adtak. A két „titkos” fellépést a [[cambridge]]-i Middle Eastben és saját klubjukban, a bostoni Mama Kin Music Hallban adták, G-Spots álnéven.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=515"/>

1996 szeptemberében dolgozni kezdtek következő lemezükön [[Kevin Shirley]] producerrel, a [[New York]]-i Avatar stúdióban. A felvételek novemberig tartottak, a lemez pedig [[1997]]. március 18-án jelent meg ''[[Nine Lives]]'' címmel. Az album első lett a [[Billboard 200]] listáján, és a kritikusokkal ellentétben elnyerte a rajongótábor nagy részének a tetszését. Az album borítója A.C. Bhaktivedanta ''Swami Prabhupada'' című könyvének egyik képén alapult, és azonnal a kaliforniai Hare Krisna-hívők támadásainak célpontjává vált. A Sony vezetői interneten keresztül halálos fenyegetéseket is kaptak, mert a támadók szerint az album borítója meggyalázta a hindu istenséget, mivel macskafejjel és női felsőtesttel ábrázolja Krisnát. Így a zenekar hiába vásárolta meg a kép felhasználási jogát, kénytelenek voltak más borítóval megjelentetni a lemezt (az első 4 millió legyártott CD-n még az eredeti borító volt látható).<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=518}}</ref> A ''Nine Lives'' album sikerét nagymértékben segítették a kislemezen is megjelent ''[[Falling in Love (Is Hard on the Knees)]]'', a ''[[Hole in My Soul]]'', a ''[[Pink (dal)|Pink]]'' (amiért megkapták negyedik Grammy-díjukat a ''Grammy Award for Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal'' kategóriában) és a ''[[Full Circle (dal)|Full Circle]]'' című dalok. 1997 májusában vette kezdetét az albumot népszerűsítő ''[[Nine Lives Tour|Nine Lives turné]]'', amelyre gyorsabb tempóban fogytak a jegyek, mint a ''Get a Grip'' turnéjára.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=519}}</ref> A körút során az amerikai és európai koncertek mellett olyan [[németország]]i fesztiválokon is felléptek, mint a Rock am Ring és a Rock im Park. Az [[1998]]. április 29-én adott [[alaszka]]i koncerten Tyler egy szerencsétlen mozdulatát követően, mikrofonállványa beleállt a térdébe, ezért a fellépés a turnészakasz végét is jelentette egyben.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=521}}</ref> 1998 augusztusában megjelentettek egy ''[[I Don’t Want to Miss a Thing]]'' című dalt, amit [[Diane Warren]] szerzett az együttes számára, és az ''[[Armageddon (film)|Armageddon]]'' című film betétdalaként is felcsendült (a filmben Liv Tyler volt az egyik főszereplő<ref>{{cite web| title = ''Armageddon'' On Top | work = | publisher = Yahoo! | url=http://music.yahoo.com/read/news/12034696 | accessdate=March 29, 2008}}</ref>). A lírai hangvételű dal óriási sikert aratott, és a zenekar pályafutásában első és egyetlen alkalomként vezette a [[Billboard Hot 100]] listáját. Az ''I Don't Want to Miss a Thing'' négy héten át volt listavezető, a hozzá készült videóklip pedig elnyerte a legjobb filmzene-videófilmzenevideó díjat az MTV 1998-as díjkiosztóján.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=522}}</ref>

1999 júliusában, Floridában a Disney’s Hollywood Studios megépítette a [[Fender Stratocaster]] gitár alakját ábrázoló ''Rock 'n' Roller Coaster Starring Aerosmith'' hullámvasutat (majd 2001-ben a francia Disneyland Paris-ban is készült ilyen).<ref>{{cite web| title = Rock 'n' Roller Coaster Facts | work = | publisher = RocknRollerCoaster.com | url= http://www.rocknrollercoaster.com/facts.html | accessdate=March 25, 2008 |archiveurl = https://web.archive.org/web/20080125082657/http://www.rocknrollercoaster.com/facts.html |archivedate = January 25, 2008}}</ref> 1999. szeptember 19-én Tyler és Perry a [[Run–D.M.C.]] és [[Kid Rock]] társaságában előadta a ''Walk This Wayt'' az [[MTV Video Music Awards]] gáláján.<ref>{{cite web| title = Kid Rock, Run-D.M.C. Back In The Saddle With Aerosmith | work = | publisher = MTV.com | url=http://www.mtv.com/news/articles/1455000/20020604/aerosmith.jhtml | accessdate=March 29, 2008}}</ref> Az együttes Japánban ünnepelte az új évezredet, ahol december 29-én és 31-én is felléptek ([[Oszaka|Oszakában]]), majd január elején további négy koncertet adtak. A Japán mini- turné a ''[[Roar of the Dragon Tour]]'' nevet viselte.<ref>{{cite web| title = Aerosmith&nbsp;— Roar of the Dragon | work = | publisher = AeroForceOne.com | url=http://www.aeroforceone.com/index.cfm?pid=804220 | accessdate=April 2, 2008}}</ref> [[2000]] elején kiadták az ''[[Angel's Eye]]'' című számot, amely a ''[[Charlie Angyalai]]'' című film betétdala lett.<ref>{{cite web| title = Allmusic - ''Charlie's Angels'' - Overview | work = William Ruhlmann | publisher = Allmusic | url={{Allmusic|class=album|id=r504333|pure_url=yes}} | accessdate=April 2, 2008}}</ref>

2001 március végén, többek között [[Steely Dan]], [[Solomon Burke]], [[Michael Jackson (énekes, 1958–2009)|Michael Jackson]] és a [[Queen]] társaságában az Aerosmith-tAerosmitht beiktatták a [[Rock and Roll Hall of Fame|Rock and Roll Hírességek Csarnokába]] (a beszédet [[Kid Rock]] mondta).<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=523"/> 2001 júniusában kezdetét vette a ''[[Just Push Play Tour|Just Push Play turné]]'', amely [[2002]] februárjában ért véget Japánban. A turné során (még 2001-ben) felléptek a ''United We Stand: What More Can I Give'' jótékonysági rendezvényen, melynek bevételei a [[2001. szeptember 11-ei terrortámadások|2001. szeptember 11-ei terrortámadás]] áldozatainak és családtagjaiknak megsegítésére szolgáltak.<ref>{{cite news| title = United We Stand: What More Can I Give? |work=[[The Washington Post]] | url=http://www.washingtonpost.com/ac2/wp-dyn?node=cityguide/profile&id=1065889 | accessdate=March 31, 2008}}</ref> A fellépés után még aznap este [[Indianapolis]]ban is adtak egy koncertet.<ref>{{cite web| title = Aerosmith&nbsp;— Just Push Play Tour | work = | publisher = AeroForceOne.com | url=http://www.aeroforceone.com/index.cfm?pid=804223 | accessdate=March 31, 2008}}</ref> 2001 novemberében egy ''[[Young Lust: The Aerosmith Anthology]]'' című kétlemezes válogatás került a boltok polcaira.

[[2003]] februárjában amerikai és [[Japán]] turnéra indultak a [[Kiss (együttes)|Kiss]] társaságában. A ''[[Rocksimus Maximus Tour]]'' elnevezésű koncertsorozat az év végéig eltartott. A turné a 63 millió dolláros bevételével az év hetedik legsikeresebb turnéja volt. A nyár folyamán a ''Rugrats Go Wild'' című filmhez kiadott filmzene albumon szerepeltek, a ''Lizard Love'' című dallal.<ref>{{cite web| title = Aerosmith&nbsp;— Rocksimus Maximus Tour | work = | publisher = AeroForceOne.com | url=http://www.aeroforceone.com/index.cfm?pid=804235 | accessdate=April 2, 2008}}</ref> A turné alatt elkezdődtek a régóta ígérgetett album felvételei Marti Frederiksen és a régi producer, Jack Douglas vezetésével. Az album ''[[Honkin’ on Bobo]]'' címmel jelent meg 2004. március 30-án,<ref name="AM1_4">{{cite web |url={{Allmusic|class=album|id=honkin-on-bobo-r682961|pure_url=yes}} |title=Honkin' on Bobo - Aerosmith : Overview |author=Stephen Thomas Erlewine |authorlink=Stephen Thomas Erlewine |work=[[Allmusic]] |publisher=[[Rovi Corporation]] |location=[[United States]] |accessdate=November 30, 2010}}</ref> és egy saját dal kivételével klasszikus [[blues]] <nowiki/>szerzemények feldolgozásai kerültek fel rá. A lemez a Billboard 200 listáján az 5. helyre került, és pár napon belül aranylemez lett. Kislemezen a ''[[Baby, Please Don't Go]]'', a ''[[You Gotta Move (dal)|You Gotta Move]]'' és a ''[[Road Runner]]'' jelent meg. 2004. március 11-én kezdetét vette a ''[[Honkin' on Bobo Tour|Honkin' on Bobo turné]]'', ahol a [[Cheap Trick]] volt az előzenekar. 2004 novemberében megjelent egy ''[[You Gotta Move]]'' című DVD-kiadvány, melynek gerincét egy 2004-es floridai koncert adja, de ezenkívül a ''Honkin' on Bobo'' stúdiómunkálatait is tartalmazza. 2004-ben a ''Dream On'' szerepelt a [[Buick]] hirdetési kampányában.<ref>{{cite news| title = Buick Shifts From 'Dream' to 'Precision' |work=The New York Times | url=http://www.nytimes.com/2005/11/18/business/media/18adco.html?fta=y | accessdate=March 31, 2008 | first=Stuart | last=Elliott | date=November 18, 2005}}</ref>

A szétválásról szóló híresztelések ellenére Tyler megjelent a Joe Perry Project 2009. november 10-i New York-i fellépésén, ahol a ''Walk This Way''-t adták elő közösen. A koncerten Tyler biztosította a résztvevőket, hogy nem szándékozik kilépni az Aerosmithből.<ref>{{cite web |url=http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=130178 |title=Steven Tyler: I Am Not Leaving Aerosmith! |publisher=Roadrunnerrecords.com |date=2009-11-10 |accessdate=2010-07-02 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20091114052921/http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=130178 |archivedate=2009-11-14 }}</ref><ref>{{cite web |last=Lindsay |first=Andrew |url=http://stereokill.net/2009/11/11/steven-tyler-is-not-leaving-aerosmith/ |title=Steven Tyler is NOT leaving Aerosmith |publisher=stereokill.net |date=2009-11-11 |accessdate=2010-07-02 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20091215020315/http://stereokill.net/2009/11/11/steven-tyler-is-not-leaving-aerosmith/ |archivedate=2009-12-15 }}</ref>

2010 februárjában Joe Perry arról nyilatkozott a ''Classic Rock'' újságírójának, hogy Tyler még 2008 nyarán meghallgatáson volt egy [[Led Zeppelin]] -próbán, hogy Robert Plant helyére lépjen, és turnéra indulhasson a [[Egyesült Királyság|brit]] együttessel.<ref name="hammerworld201003">{{cite journal |quotes=no |year=2010 |month=március |title= A Forró drót rovat hírei |journal=Hammer World |issue=222 |pages=9 |accessdate=2011-04-08}}</ref> A Led Zeppelin tagjai, [[Jimmy Page]], [[John Paul Jones (zenész)|John Paul Jones]] és [[Jason Bonham]] felajánlották Tylernek, hogy csatlakozzon hozzájuk egy világkörülivilág körüli turné erejéig, az énekes azonban visszautasította az ajánlatukat.<ref>{{cite web |url=http://www.shockmagazin.hu/portal/hirek/steven_tyler_nem_vallalta_hogy_a_led_zeppelin_elere_alljon |title=Steven Tyler nem vállalta, hogy a Led Zeppelin élére álljon |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref>

2010. február 15-én bejelentették, hogy az Aerosmith, Steven Tylerrel kiegészülve, a 2010-es brit Download Festival fő attrakciója lesz, melyet a [[Sölvesborg]]ban adott Sweden Rock Fesztiválon való szereplés előzött meg.<ref>{{cite web |url=http://www.downloadfestival.co.uk/news/article.aspx?aid=ce56f7b0-369f-40c9-b77c-bd617aae0ed3 |title=News - Download Festival 2010 |publisher=Downloadfestival.co.uk |date= |accessdate=2010-07-02 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100218083757/http://www.downloadfestival.co.uk/news/article.aspx?aid=ce56f7b0-369f-40c9-b77c-bd617aae0ed3 |archivedate=2010-02-18 }}</ref> Ezt követően, február 24-én, egy jövőbeli turné első koncertállomásai kerültek nyilvánosságra. A turné ''[[Cocked, Locked, Ready to Rock Tour]]'' elnevezéssel vette kezdetét 2010. május 17-én [[Caracas]]ban ([[Venezuela]]). Ezt további hat koncert követte Dél- és Közép-Amerikában (az [[Amen (együttes)|Amen]] és a [[Gandhi (együttes)|Gandhi]] előzenekarokkal), majd júniusban Európában adtak koncerteket, többnyire nyári fesztiválokon. A turné során először léptek fel olyan országokban, mint [[Görögország]], [[Kolumbia]] és [[Peru]].<ref>{{cite web|url=http://www.aeroforceone.com/index.cfm/pk/view/cd/NAA/cdid/1250674/pid/302766 |title=Aerosmith Back On The Road With 'Cocked, Locked, Ready To Rock Tour!' |publisher=AeroForceOne |date=2010-02-24 |accessdate=2010-07-02}}</ref> A turné 24 fellépésből álló észak-amerikai körúttal ért véget, amelynek során a [[Blue October]], a [[Blue Öyster Cult]], a [[Cheap Trick]], a [[The Mighty Mighty Bosstones]], a [[The J. Geils Band]], a [[Buckcherry]], [[Sammy Hagar]] és a [[Joan Jett and the Blackhearts]] lépett fel az együttes előtt.<ref>{{cite web|url=http://www.aeroforceone.com/index.cfm/pk/view/cd/NAA/cdid/1299123/pid/302766 |title=Aerosmith Announces US Tour Dates |publisher=AeroForceOne |date=2010-05-28 |accessdate=2010-07-02}}</ref> A ''Cocked, Locked, Ready to Rock Turné'' augusztus 12-i, [[Wantagh]]-<nowiki/>ban adott koncertjén Tyler mikronfonállványával véletlenül megütötte Joe Perryt (kisebb fejsérülést szenvedett),<ref>{{cite web|url=http://www.redlasso.com/ClipPlayer.aspx?id=4d8f7465-84d0-4e4c-bfb2-7397f3e0f509|title=Steven Tyler hits Joe Perry on the head with his microphone stand|publisher=Red Lasso|date=2010-08-19|accessdate=2010-08-20|archiveurl=https://web.archive.org/web/20100823023345/http://www.redlasso.com/ClipPlayer.aspx?id=4d8f7465-84d0-4e4c-bfb2-7397f3e0f509|archivedate=2010-08-23}}</ref> az augusztus 17-i [[Toronto|Torontóban]] adott koncerten pedig Tyler megint leesett a színpadról, ezúttal azonban a közönség soraiba zuhant.<ref>{{cite web |last=MacNeil |first=Jason |url=http://jam.canoe.ca/Music/Artists/A/Aerosmith/ConcertReviews/2010/08/18/15058436.html |title=CANOE - JAM! Music - Artists - Aerosmith- Concert Review: Air Canada Centre, Toronto - August 17, 2010 |work=jam.canoe.ca |publisher=Canoe |date=2010-08-18 |accessdate=2010-11-07 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20101121034738/http://jam.canoe.ca/Music/Artists/A/Aerosmith/ConcertReviews/2010/08/18/15058436.html |archivedate=2010-11-21 }}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.citytv.com/toronto/citynews/entertainment/local/article/90813--aerosmith-s-steven-tyler-falls-off-stage-at-acc |title=Aerosmith's Steven Tyler Falls Off Stage At ACC - CityNews |work=CityNews Toronto |publisher=Rogers Broadcasting |date=2010-08-18 |accessdate=2010-11-07 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110629151708/http://www.citytv.com/toronto/citynews/entertainment/local/article/90813--aerosmith-s-steven-tyler-falls-off-stage-at-acc |archivedate=2011-06-29 }}</ref>

A ''Cocked, Locked, Ready to Rock Tour'' 2010. szeptemberi befejezése után nem adtak több koncertet, hanem egy új album elkészítését tervezték. A munkát hátráltatta Tyler bejelentése, miszerint csatlakozik [[Jennifer Lopez]] és [[Randy Jackson]] mellé, az ''[[American Idol]]'' tehetségkutató zsűrijéhez. Az énekes hivatalosan augusztus 18-án írta alá a showműsorbanshow-műsorban való szereplését.<ref>{{cite news|url=http://voices.washingtonpost.com/celebritology/2010/08/report_steven_tyler_confirmed.html|title=Report: Steven Tyler confirmed for 'American Idol' |publisher=Washington Post |date=2010-08-18 |accessdate=2010-08-21}}</ref> 2010. november 5-én Brad Whitford jelentette be, hogy az új album munkálatai valószínűleg [[Los Angeles]]ben fognak zajlani, amelynek megjelenését egy világkörülivilág körüli turné követné.<ref>{{cite web|url=http://www.billboard.com/news/aerosmith-to-tour-release-new-music-next-1004125615.story#/news/aerosmith-to-tour-release-new-music-next-1004125615.story|title=Aerosmith to Tour, Release New Music Next Year, Says Guitarist|first=Gary|last=Graff|work=Billboard.com|date=2010-11-05 |accessdate=2010-12-13}}</ref>

[[2010]] novemberében Joey Kramer az NME.com-nakcomnak adott interjújában kifejtette, hogy a zenekar minden szándékkal azon van, hogy befejezze az albumot, és 2011-ben meg is jelentesse.<ref>{{cite web|url=http://www.nme.com/news/aerosmith/53726 |title=Aerosmith to record 'old-school' new album in 2011 |publisher=nme.com |date=2010-11-05 |accessdate=2010-11-05}}</ref>

2011. május 14-én bejelentették, hogy ősszel egy Latinlatin-Amerikaiamerikai turnéra fognak indulni.<ref>{{cite web | url=http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=158125 | title=AEROSMITH Announces Latin American Tour | publisher=Blabbermouth.net | date=14 May 2011 | accessdate=17 May 2011 | archiveurl=http://www.webcitation.org/5yuGGME1W | archivedate=23 May 2011}}</ref> Augusztus 30-án közzétették, hogy a következő album [[2012]] májusára várható, a producere pedig az a Jack Douglas lesz, aki már számos korábbi lemezükön is szerepelt.<ref>{{cite web |url=http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=162609 |title=AEROSMITH Working On 'Raw, Nasty, Tough Rock' Album For May 2012 Release |publisher=Roadrunnerrecords.com |date= |accessdate=2011-10-20 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20111005013658/http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=162609 |archivedate=2011-10-05 }}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.metalrage.com/news/61536/aerosmith-working-on-raw-nasty-tough-rock-album-for-may-2012-release.html |title=News: - Just like beer, only greener and with more words |publisher=Metalrage.com |date=1970-01-01 |accessdate=2011-10-20}}</ref> 2011. október 22-én [[Lima|Limában]] ([[Peru]]) vette kezdetét a ''[[Back On the Road Tour]]'' elnevezésű turné. A turné részeként, karrierjük során először felléptek [[Paraguay]]ban, [[Panama|Panamában]], és [[Ecuador]]ban is. A paraguayi koncert előtt Steven Tyler szállodai szobájában, zuhanyozás közben megcsúszott, melynek következtében felszakadt a szemöldöke és kitörött két foga.<ref>{{cite web |url=http://aerosmith.blog.hu/2011/10/26/steven_ujabb_balesete |title=Steven újabb balesete |accessdate=2011-12-03 |format= |work=}}</ref> Az énekest azonnal kórházba szállították, aki elárulta egy interjúban, hogy ételmérgezés miatt lett rosszul.<ref>{{cite web |url=http://aerosmith.blog.hu/2011/10/27/etelmergezest_kapott_steven_tyler |title=Ételmérgezést kapott Steven Tyler |accessdate=2011-12-03 |format= |work=}}</ref> A paraguayi koncert másnap került megrendezésre. A ''Back On The Road'' turné iránt továbbra is jelentős volt az érdeklődés, csak a paraguayi, argentin és brazil fellépések több, mint 8 millió dollárt jövedelmeztek.<ref>{{cite web |url=http://aerosmith.blog.hu/2011/11/14/sikeres_az_idei_turne |title=Sikeres az idei turné |accessdate=2011-12-03 |format= |work=}}</ref> A körút 10 Latinlatin-Amerikaiamerikai fellépés után, 2011 végéig [[Japán]]ban folytatódott 8 előadással.

=== ''Music from Another Dimension!'' (2012-napjainkig2012–napjainkig) ===

Nem sokkal az új dal megjelenése után bejelentették, hogy 15. stúdióalbumuk címe ''[[Music from Another Dimension!]]'' lesz, amelynek tervezett megjelenési időpontját 2012. november 6-ra tervezték.<ref>{{cite web |url=http://www.prnewswire.com/news-releases/aerosmith-debut-brand-new-single-legendary-child-with-performance-on-american-idol-153366165.html |title=Aerosmith Debut Brand New Single "Legendary Child" With Performance on American Idol |publisher=[[PR Newswire]] |date=May 23, 2012 |accessdate=May 23, 2012}}</ref> 2012. június 16-án [[Minneapolis]]ban kezdetét vette a ''Global Warming Tour'', amelynek fellépéseit a [[Tacoma (Washington)|Tacomában]] megrendezett koncertig, augusztus 8-ig hozták nyilvánosságra.<ref>{{cite web|author=Greene, Andy |url=http://www.rollingstone.com/music/news/aerosmith-announce-global-warming-tour-dates-20120326 |title=Aerosmith Announce 'Global Warming' Tour Dates &#124; Music News |publisher=Rolling Stone |date= |accessdate=2012-03-29}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.aeroforceone.com/index.cfm?pk=viewall&cd=MAE&pid=10784 |title=2012 Aerosmith tour dates and tickets |publisher=AeroForceOne |date=2012-03-26 |accessdate=2012-03-29}}</ref> A turné a ''Music from Another Dimension!'' megjelenése után 2012-ben és 2013-ban is tovább folytatódott, mely során Észak-Amerikában, továbbá Ausztrália és Óceánia, Ázsia, és Dél-Amerika országaiban léptek fel. 2012. augusztus 22-én két kislemez jelent meg a készülő lemezről. A rockos ''[[Lover Alot]]'' és a balladisztikus hangvételű ''[[What Could Have Been Love]]''.<ref>{{cite web|url=http://www.iconvsicon.com/2012/08/28/aerosmith-to-unleash-music-from-another-dimension-on-november-6th/ |title=Aerosmith To Unleash 'Music From Another Dimension' On November 6! |publisher=Icon vs. Icon |date=2012-08-28 |accessdate=2012-09-02}}</ref> Ezt követő nyilvános szereplésük szeptember 22-én volt amikor az iHeartRadio zenei fesztiválon léptek fel [[Las Vegas]]ban. Később David Letterman show -műsorában a ''Late Show with David Letterman''ben adott interjút Tyler és Perry, majd Whitforddal kiegészülve a ''Dream On''t adták elő, egy olyan jótékony rendezvény keretein belül, aminek a bevételeit a [[Sandy hurrikán (2012)|Sandy hurrikán]] áldozatainak ajánlották fel. Az Aerosmith-enAerosmithen kívül számos előadó, köztük [[Christina Aguilera]], [[Jon Bon Jovi]], [[Billy Joel]], [[Sting (zenész)|Sting]] is fellépett többek között. 2012. november 5-én egy szabadtéri koncertre került sor a bostoni 1325 Commonwealth Avenue közelében, ahol a zenekar az első próbáit tartotta. Másnap boltokba került a zenekar friss lemeze a ''[[Music from Another Dimension!]]''. Az anyagot a Columbia adta ki, a felvételei pedig 2011. július 5-től 2012 áprilisáig tartottak olyan stúdiókban mint a The Boneyard, a Poppy, a Swing House, a Mad Dog, a Retro Activ, a Briar Patch, a Hensen és a saját Pandora's Boxra keresztelt stúdiójuk. Az anyag produceri teendőt Tyler és Perry mellett Jack Douglas és Marti Frederiksen látta el, akik a korábbi években már számtalan alkalommal dolgoztak együtt a zenekarral. Az album vegyes megítélést kapott az újságírók részéről, a legtöbb szaklap kritikával illette az anyagot. Rob Sheffield a ''[[Rolling Stone]]'' magazintól 3 pontot adott rá az ötből, és a gitárjátékot nevezte a lemez erősségének.<ref>{{cite web |url=https://www.rollingstone.com/music/albumreviews/music-from-another-dimension-20121106 |title=''Music from Another Dimension!'' &#124; Album Reviews |last=Sheffield |first=Rob |authorlink=Rob Sheffield |date=November 6, 2012 |work=[[Rolling Stone]] |accessdate=December 8, 2012}}</ref> Az ''[[Allmusic]]'' munkatársa Stephen Thomas Erlewine szintén 3 pontra értékelte, és azzal a véleménnyel zárta írását, hogy a lemez a 90-es évekbeli albumok nyomvonalán halad. Hozzáfűzte, hogy van olyan jó, mint a ''[[Nine Lives]]'' vagy a ''[[Just Push Play]]'', annak ellenére is, hogy nincs rajta kiugró slágerdal.<ref>{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/music-from-another-dimension!-mw0002384955 |title=''Music from Another Dimension!'' – Aerosmith: Songs, Reviews, Credits, Awards |last=Erlewine |first=Stephen Thomas |authorlink=Stephen Thomas Erlewine |work=[[Allmusic]] |publisher=[[Rovi Corporation]] |accessdate=November 9, 2012}}</ref> Az ''Ultimate Classic Rock'' 10/7-es kritikájával alapvetően jó lemeznek minősítette, bár felrótta azt, hogy a lemez túl hosszú, amelyből ráadásul 4 szám is ballada.<ref>{{cite web|title=Aerosmith, ''Music from Another Dimension!'' – Album Review|url=http://ultimateclassicrock.com/aerosmith-music-from-another-dimension-album-review/|last=Wilkening|first=Matthew|work=Ultimate Classic Rock|date=November 5, 2012}}</ref> Megjelenésének első hetében 63 ezer példányban kelt el az Egyesült Államokban, mely révén az 5. helyet szerezte meg a Billboard 200 listáján.<ref>{{Cite news|url=https://www.billboard.com/articles/news/474178/taylor-swifts-red-still-no-1-now-44-scores-top-debut|title=Taylor Swift's 'Red' Still No. 1, 'Now 44' Scores Top Debut|work=Billboard|access-date=2018-07-21}}</ref>

2013-ban negyedik kislemezként a ''[[Can't Stop Lovin' You]]''t is kiadták, melyben [[Carrie Underwood]] [[country]] <nowiki/>énekesnő duettet énekel Tylerrel.<ref name="All Access">{{cite web|title=Hot/Modern/AC Future Releases|url=http://www.allaccess.com/hot-modern-ac/future-releases|publisher=Allaccess.com|accessdate=January 22, 2013}}</ref> Ezt követően a zenekar fő dalszerzői Steven Tyler és Joe Perry az ASCAP jóvoltából a ''Pop Music Awards'' díjat vehették át.<ref name="Hollywood Reporter">{{cite web|title=Steven Tyler and Joe Perry to Receive ASCAP Founders Award at 30th annual Pop Music Awards|url=http://www.hollywoodreporter.com/news/steven-tyler-joe-perry-receive-422964|work=The Hollywood Reporter|date=February 21, 2013|accessdate=February 23, 2013}}</ref> Két nappal később pedig mindkét zenész dalszerzői munkáját elismervén, bekerültek a Songwriters Hall of Famebe. 2013 áprilisában és májusában tovább folytatódott a lemezt népszerűsítő turné. Új-Zéland, Fülöp-szigetek, Indonézia, és Szingapúr mellett Ausztráliában is felléptek, ahol utoljára 23 évvel azelőtt léptek fel, míg a másik négy országban először.<ref>{{cite web|title=Aerosmith live in Dunedin|url=http://www.therock.net.nz/MusicampEvents/LiveRock/Aerosmith.aspx|publisher=[[The Rock (radio station)|The Rock FM]]|accessdate=May 4, 2013|deadurl=yes|archiveurl=https://web.archive.org/web/20130302032633/http://www.therock.net.nz/MusicampEvents/LiveRock/Aerosmith.aspx|archivedate=March 2, 2013}}</ref><ref>{{cite web|title=Aerosmith concert at the SM MOA Arena May 8|first=Dexter Rodrigo|last=Matilla|url=http://www.philstar.com/music/2013/03/05/916126/aerosmith-concert-sm-moa-arena-may-8|publisher=''[[The Philippine Star]]''|date=March 5, 2013|accessdate=March 4, 2013}}</ref><ref>{{cite web|title=Aerosmith: Global Warming World Tour Live in Jakarta 2013|url=http://www.indonesia.travel/en/news/detail/947/aerosmith-global-warming-world-tour-live-in-jakarta-2013|publisher=Wonderful Indonesia|date=April 30, 2013|accessdate=May 4, 2013|deadurl=yes|archiveurl=https://web.archive.org/web/20130501235728/http://indonesia.travel/en/news/detail/947/aerosmith-global-warming-world-tour-live-in-jakarta-2013|archivedate=May 1, 2013|df=mdy}}</ref> Az utolsó három ausztrál koncertet [[Tom Hamilton]]nak el kellett mulasztania betegsége miatt, helyére David Hull lépett be.<ref>{{cite web|title=Aerosmith's Tom Hamilton Pulls Out of Australian Tour Due to Illness|first=Dave|last=Lifton|url=http://ultimateclassicrock.com/aerosmith-tom-hamilton-australian-tour-illness/|publisher=Ultimate Classic Rock|date=April 29, 2013|accessdate=May 4, 2013}}</ref> A május 11-i Indonéz előadást biztonsági okokra hivatkozva törölni kellett a turnédátumból.<ref>{{cite web|title=Aerosmith cancels Jakarta concert|url=http://www.france24.com/en/20130505-aerosmith-cancels-jakarta-concert|publisher=France24|accessdate=May 5, 2013|deadurl=yes|archiveurl=https://web.archive.org/web/20130506234409/http://www.france24.com/en/20130505-aerosmith-cancels-jakarta-concert|archivedate=May 6, 2013}}</ref> Ezt követően saját városukban, a "Boston Strong" jótékonysági koncerten léptek fel, melynek bevételeit a [[2013-as bostoni robbantás]] áldozatainak ajánlották a szervezők. Augusztusban Ázsiában adtak koncerteket, majd a [[Harley-Davidson]] 110. születésnapját ünneplő rendezvényén léptek fel, mely augusztus 30-án Milwaukeeben került megrendezésre.<ref>{{cite web|title=Harley-Davidson anniversary celebration adds Toby Keith, Aerosmith|first=piet|last=levy|url=http://www.jsonline.com/entertainment/musicandnightlife/harley12-as9h4en-202570481.html|publisher=''[[Milwaukee Journal Sentinel]]''|date=April 11, 2013|accessdate=May 4, 2013}}</ref> A koncertezést Közép és Dél-Amerikában folytatták, köztük első ízben játszottak olyan helyeken mint [[Guatemala]], [[Salvador|El Salvador]] és [[Uruguay]]. Hamilton betegsége miatt megint nem tudott részt venni a latin-amerikai fellépéseken.<ref>{{cite web|title=Aerosmith Star Sidelined By Illness|url=http://www.antimusic.com/news/13/October/22Aerosmith_Star_Sidelined_By_Illness.shtml#.UmcKVBBPApU|publisher=antimusic.com|date=October 22, 2013|accessdate=October 22, 2013}}</ref> 2013 júliusában ''[[Rock for the Rising Sun]]'' címmel egy koncert -DVD-t adtak ki, melynek felvételei Japánban kerültek rögzítésre még 2011-ben. A koncertfilmet 2013 októberében a mozik is bemutatták.

[[2014]] márciusában Észak-Amerikában koncerteztek, ahol [[Slash]] zenekara a Myles Kennedy & the Conspirators melegítette be a színpadot. 2014 júliusában kezdetét vette a ''[[Let Rock Rule Tour]]'' elnevezésű turné, amely szeptemberben ért véget amerikai és kanadai dátumokat érintve.<ref>{{cite web|title=Aerosmith + Slash Set to Announce 2014 U.S. Tour|author=Kaufman, Spencer|url=http://loudwire.com/aerosmith-slash-2014-u-s-tour/|work=[[Loudwire]]|date=March 22, 2014|accessdate=March 24, 2014}}</ref><ref>{{cite web|title=Aerosmith and Slash to Officially Announce 'Let Rock Rule' Tour Details Next Tuesday|url=http://www.blabbermouth.net/news/aerosmith-and-slash-to-officially-announce-let-rock-rule-tour-details-next-tuesday/|work=[[Blabbermouth.net]]|date=April 3, 2014|accessdate=April 6, 2014}}</ref> 2014 májusában az együttes basszusgitárosa Tom Hamilton kijelentette egy interjú során, hogy szó van egy 16. stúdióalbum elkészítéséről, de a megjelenése még kérdéses.<ref>{{cite web|title=Aerosmith's Tom Hamilton Talks About His Health, Touring The World And Possibility of New Music|url=http://www.blabbermouth.net/news/aerosmiths-tom-hamilton-talks-about-his-health-touring-the-world-and-possibility-of-new-music/|work=[[Blabbermouth.net]]|date=May 4, 2014|accessdate=May 4, 2014}}</ref> Ugyanakkor [[Joe Perry (zenész)|Joe Perry]] a ''[[Rolling Stone]]''nak adott interjújában elismerte, hogy nem látja olyan szükségesnek egy új anyag elkészítését. Egy EP kihozatalát vázolta fel a gitáros, bár hozzátette hogy ez is csak egy felvetés, mert ő sem tudja mit hoz a jövő.<ref>{{cite news|last=Greene|first=Andy|title=Aerosmith May Never Release Another Album|url=https://www.rollingstone.com/music/news/aerosmith-may-never-release-another-album-20140523|accessdate=May 24, 2014|newspaper=Rolling Stone|date=May 23, 2014}}</ref> 2014. október 7-én Perry David Ritz társszerző közreműködésével kiadta önéletrajzi könyvét, mely ''Rocks: My Life in and Out of Aerosmith'' címmel látott napvilágot.<ref>{{cite web|author=Farber, Jim|title=Aerosmith from the inside: Joe Perry's autobiography, 'Rocks,' gives long history of feuding and friction with Steven Tyler|url=http://www.nydailynews.com/entertainment/music/joe-perry-book-cites-rocky-ties-steven-tyler-article-1.1954287|publisher=New York Daily News|date=September 29, 2014|accessdate=May 14, 2015}}</ref> Október 14-én tartotta a bemutatóját, mely során dedikáltatta is a rajongók egy részével a könyveket. [[2015]] októberében 300 észak-amerikai mozi bemutatta az együttes új koncertfilmjét. Az ''Aerosmith Rocks Donington'' a Donington Parkban (Anglia) megrendezésre kerülő Download Festival-onFestivalon adott főzenekari koncertjüket örökítette meg még 2014-ből. A felvétel szeptember 4-től DVD- és [[Blu-ray disc|Blu-ray]] -kiadásban is beszerezhetővé vált. 2015. március 31-én Steven Tyler énekes bejelentette, hogy elkezd dolgozni első önálló country albumáncountryalbumán.<ref>{{cite web|title=Steven Tyler Announces Solo Country Album|first=Andrew|last=Leahey|date=April 1, 2015|work=[[Rolling Stone]]|url=https://www.rollingstone.com/music/news/steven-tyler-announces-solo-country-album-20150401|accessdate=April 2, 2015}}</ref><ref>{{cite web|title=Steven Tyler cutting country album in Nashville|first=Dave|last=Paulson|date=April 1, 2015|work=[[USA Today]]|url=https://www.usatoday.com/story/life/music/2015/04/01/steven-tyler-country-album-nashville/70804044/|accessdate=April 2, 2015}}</ref> Április 6-án nyilvánosságra hozta, hogy [[Scott Borchetta]] Dot Records lemezcégével kötött szerződést. Ezt követően megjelentette közelgő albumáról a ''[[Love is Your Name]]'' című dalt. Támogatójának olyan cégeket/műsorokat szerzett meg Tyler, mint a Bobby Bones Show, az iHeartMedia, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight, vagy az ''[[American Idol]]'', melynek 14. fináléjában bemutatta a dalt.<ref>{{cite web|title=Aerosmith Singer Steven Tyler: More 'Love Is Your Name' Solo Single Details Revealed|url=http://www.blabbermouth.net/news/aerosmith-singer-steven-tyler-more-love-is-your-name-solo-single-details-revealed/|publisher=Blabbermouth.net|date=May 12, 2015|accessdate=May 13, 2015}}</ref>

2015. június 10-től augusztus 7-ig egy ''[[Blue Army Tour]]'' fedőnevű turnét bonyolítottak le, amerikai és kanadai dátumokkal. A körút érdekessége volt, hogy olyan helyeken léptek fel amelyeket korábban hanyagolt a zenekar. Zárásként egy szeptemberi koncertet is beiktattak, amely [[Moszkva|Moszkvában]] került megrendezésre. A turné után Tyler kiadta szólóalbumát, mely ''[[We're All Somebody from Somewhere]]'' címmel jelent meg 2016. július 15-én. Még a kiadása előtt hozzáférhetővé tették a címadó és a ''Red, White & You'' című dalokat.<ref>{{cite web|title=Steven Tyler, 'Red, White & You'|url=http://tasteofcountry.com/steven-tyler-red-white-and-you/|publisher=[[Taste of Country]]|date=January 22, 2016|accessdate=February 15, 2016}}</ref><ref>{{cite web|author=Stefano, Angela|title=Hear Steven Tyler's 'We're All Somebody From Somewhere'|url=http://theboot.com/steven-tyler-were-all-somebody-from-somewhere-song/|publisher=[[Townsquare Media|The Boot]]|date=June 24, 2016|accessdate=July 12, 2016}}</ref> Ez idő alatt Joe Perry egy [[Hollywood Vampires]] nevű projektet hozott össze, melyben [[Alice Cooper]] és [[Johnny Depp]] lettek a társai. A névadó ''[[Hollywood Vampires (Hollywood Vampires album)|debütáló albumuk]]'' 2015 szeptemberében jelent meg, és a formáció fellépett az 58. Grammy Awards díjkiosztó gálán.<ref>{{cite web|title=Hollywood Vampires|author=Grow, Kory|url=https://www.rollingstone.com/music/albumreviews/hollywood-vampires-hollywood-vampires-20150911|publisher=[[Rolling Stone]]|date=September 11, 2015|accessdate=February 15, 2016}}</ref> [[Brad Whitford]] újra csatlakozott Derek St. Holmes-hozHolmeshoz pár fellépés erejéig, majd szóvá tették hogy 2016 folyamán egy album elkészítése is lehetséges. A "Whitford / St. Holmes" projekt végül ''Reunion'' címmel adta ki lemezét, amelyre első anyaguk újrakevert változata mellett új dalok is felkerültek. Tom Hamilton pedig pár európai fellépés erejéig a [[Thin Lizzy]] együttessel lépett fel 2016 nyarán. Ezt követően a [[Pearl Jam]] színpadán lépett fel egy szám erejéig, amikor az együttes a ''Draw the Line'' dalt adta elő a bostoni Fenway Park-beli koncertjén augusztus 7-én.<ref>{{cite web|title=Aerosmith's Tom Hamilton to Tour with Thin Lizzy|author=Lifton, Dave|url=http://ultimateclassicrock.com/tom-hamilton-thin-lizzy/|publisher=[[Ultimate Classic Rock]]|date=April 19, 2016|accessdate=July 12, 2016}}</ref><ref>{{cite web|title=Pearl Jam concert setlist at Fenway Park, Boston on August 7, 2016|url=http://www.setlist.fm/setlist/pearl-jam/2016/fenway-park-boston-ma-33fc9c29.html|publisher=Setlist.fm|accessdate=April 12, 2017}}</ref> Mindezek közepette [[Joey Kramer]] tevékenyen részt vett a "Rockin' & Roastin'" nevű kávéüzlet működtetésében, amely Newry, Maineben és Észak-Attleboroughban (Massachusetts) is üzemel.<ref>{{cite web|title=Aerosmith drummer opens new restaurant/café at Sunday River this season|author=Pierce, Kathleen|url=http://bangordailynews.com/2015/11/03/living/aerosmith-drummer-opens-new-restaurantcafe-at-sunday-river-this-season/|publisher=[[Bangor Daily News]]|date=November 3, 2015|accessdate=February 15, 2016}}</ref> 2015 decemberében különböző interjúk során Whitford, Tyler és Perry egyaránt felvetette, hogy az Aerosmith a bucsúturnéjánbúcsúturnéján gondolkodik. [[2017]] elején Perry már úgy fogalmazott, hogy az utolsó turné akár két évig is eltarthat, mindeközben Whitford és Tyler egy utolsó stúdióalbum lehetőségét sem zárta ki.<ref>{{cite web|url=http://www.nydailynews.com/entertainment/music/steven-tyler-aerosmith-farewell-tour-2017-article-1.2590465|title=Steven Tyler says Aerosmith is considering a farewell tour in 2017|accessdate=August 22, 2016}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.bostonmagazine.com/arts-entertainment/blog/2016/04/06/aerosmith-farewell-tour-2017/|title=Aerosmith May Go on a Farewell Tour in 2017: The Boston-bred rockers could be saying goodbye next year|publisher=bostonmagazine.com|author=Matt Juul|date=April 6, 2016|accessdate=August 22, 2016}}</ref><ref>{{cite web|title=Brad Whitford tells Eddie Trunk Aerosmith is considering a farewell tour and one last album|url=http://wrqk.iheart.com/onair/fishhead-1472/brad-whitford-tells-eddie-trunk-aerosmith-14228377/|publisher=[[WRQK-FM]]|date=December 28, 2015|accessdate=July 12, 2016|archiveurl=https://web.archive.org/web/20160918104304/http://wrqk.iheart.com/onair/fishhead-1472/brad-whitford-tells-eddie-trunk-aerosmith-14228377/|archivedate=2016-09-18}}</ref> 2016. július 10-én Joe Perry a Hollywood Vampires Coney Island-beli koncertjén rosszul lett és összesettösszeesett. Egyes híresztelések szerint szívbetegség okozhatta a rosszullétét. Még aznap éjszaka stabil állapotba hozták az orvosok. A Hollywood Vampires folytatta a koncertet, a turné hátralévő dátumait is beleértve. Egyedül a ''The Late Show with Stephen Colbert'' című televizóstelevízós szereplést mondták le.<ref>{{cite web|title=Rock legend Joe Perry collapses onstage at Coney Island show|author=Celona, Larry|author2=Perez, Chris|url=http://pagesix.com/2016/07/10/joe-perry-collapses-on-stage-mid-performance/|publisher=[[Page Six]]|date=July 10, 2016|accessdate=July 12, 2016}}</ref><ref>{{cite web|title=Joe Perry Expected to Recover Quickly, Rejoin Hollywood Vampires on Tour|author=Giles, Jeff|url=http://ultimateclassicrock.com/tom-hamilton-thin-lizzy/|publisher=[[Ultimate Classic Rock]]|date=July 12, 2016|accessdate=July 12, 2016}}</ref> 2016 októberében az Aerosmith megkezdte a ''[[Rock 'N' Roll Rumble Tour]]'' elnevezésű turnéját, amely főleg Déldél-Amerikaiamerikai fellépéseket foglalt magába. Az első koncert még [[San Diego (Kalifornia)|San DiegoDiegó]]ban volt a Kaaboo Festival keretében.<ref>{{cite web|author=Kielty, Martin|title=Aerosmith farewell tour next year, says Steven Tyler|url=http://teamrock.com/news/2016-06-22/aerosmith-farewell-tour-2017-steven-tyler|publisher=Team Rock|date=June 22, 2016|accessdate=July 12, 2016}}</ref> 2016 novemberében közleményben tudatták, hogy 2017 tavaszán és nyarán búcsúturnét tesznek Európában, amely ''[[Aero-Vederci Baby! Tour]]'' néven fog futni.<ref>{{cite web|title=Aerosmith Announces 'Aero-Vederci Baby!' 2017 European Tour|url=http://www.blabbermouth.net/news/aerosmith-announces-aero-vederci-baby-2017-european-tour/|publisher=[[Blabbermouth.net]]|date=November 16, 2016|accessdate=November 14, 2016}}</ref> A túra [[Izrael]]ben, [[Tel-Aviv]]ban, 2017. május 17-én indult útjára, ahol mintegy 45 000 jegyet adtak el.<ref>{{Cite news|url=http://www.timesofisrael.com/aerosmiths-steven-tyler-touches-down-in-tel-aviv/|title=Aerosmith's Steven Tyler touches down in Tel Aviv|last=Steinberg|first=Jessica|date=May 14, 2017|work=Times of Israel|access-date=May 17, 2017}}</ref> 2017 szeptemberében Dél-Amerikában folytatódott a turné, bár néhány előadást törölni kellett egészségügyi problémák miatt. Brad Whitford nyilatkozata szerint a turné 2017-től akár 2021-ig is eltarthat. [[2018]]. január 19-én Perry kiadta a ''[[Sweetzerland Manifesto]]'' című szólóalbumát, majd egyes interjúk során kijelentette, hogy a ''Aero-Vederci Baby'' turné valójában még hosszú ideig eltarthat. 2019-ben turnéval szeretnék ünnepelni az együttes 50. éves évfordúlójátévfordulóját.<ref>{{Cite news|url=http://www.blabbermouth.net/news/joe-perry-says-aerosmith-is-planning-50th-anniversary-tour/|title=JOE PERRY Says AEROSMITH Is Planning 50th-Anniversary Tour|date=2018-04-18|work=BLABBERMOUTH.NET|access-date=2018-04-23|language=en-US}}</ref> 2018. augusztus 15-én az NBC Today showbanshow-ban szerepelt a zenekar, ahol bejelentették hogy az 1994-es daluk a ''[[Deuces are Wild]]'' nyomán, ugyanezen a néven saját kaszinót nyitnak [[Las Vegas]]ban.<ref>{{Cite news|url=https://www.cbsnews.com/news/aerosmith-las-vegas-residency-deuces-are-wild-announced-today-show-2018-08-15/|title=Aerosmith announces Las Vegas residency, "Deuces Are Wild"|last=|first=|date=|work=CBS News|access-date=2018-08-16|language=en}}</ref> 2019. április, június és július hónapokban 18 koncertet fognak adni a lasLas vegasiVegas-i MGM Grand Hotel Park színházában.

Az Aerosmith zenéjét többnyire a [[hard rock]] stílusmeghatározásba szokás sorolni, de ezen kívül számos más zenei műfajból is merítettek pályafutásuk során. Az együttes stílusának az alapját a [[rock and roll]] és a [[blues]] adja, többnyire az [[1960-as évek]] végi, '70-es évek eleji brit együttesek nyomvonalán. Első albumukon még nem forrott ki teljes mértékben sajátos stílusuk, a [[The Yardbirds|Yardbirds]] és a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]] hatása még erősen érződött zenéjükben.<ref name="rock tort">{{cite book|title=A rock története 2|author=Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János|isbn= 978-963-9283-74-9|year=2008|publisher=Glória Kiadó|pages=404}}</ref> Az ezt követő albumaikon megmaradtak a blues- és rock and roll hatások, amelyeket már a [[hard rock]] keményebb [[riff]]jeivel és sajátos stílusukkal párosítottak.<ref name="hardrock.hu">{{cite web |url=http://hardrock.hu/?q=node/2400 |title=Évtizedelő-1976: Rocks lemezkritika |accessdate=2011-04-08|format= |work=}}</ref> A Circus magazin 1976-ban a ''„Yardbirds által létrehozott, majd a [[Led Zeppelin]] által továbbvitt hard rock hagyományok örököseinek”'' tartotta a zenekart.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=454}}</ref> Zenéjükben helyenként a [[funk]] zenei megoldásai is felbukkantak ''(Walk this Way)'', az 1970-es évek végén és a '80-as évek elején készült albumaik pedig az amerikai stílusú dallamos hard rock/metal stílusokra is döntő befolyást gyakoroltak.<ref name="hardrock.hu"/> Az 1980–90-es években készült albumaikon tovább szélesítették zenei horizontjukat, így fúvósok, könnyedebb, [[popzene|poposabb]] dalok és epikus, sokszor nagyzenekari kísérettel felhangzó balladák is felkerültek a lemezeikre. Stílusukat úgy sikerült szélesíteni és modernizálni, hogy közben blues-, rock and roll és hard rock gyökereiket is megtartották.<ref name="hardrock.hu"/> Az együttes legfőbb ismertetőjegye [[Steven Tyler]] karakteres [[éneklés|énekhangja]].

Az Aerosmith a 170 millió eladott albummal<ref name="Aerosmith bio:"/> minden idők egyik legsikeresebb rockzenekara,<ref>{{cite web |url=http://www.gamestar.hu/kemeny-legenyek-oszinten-aerosmith.html |title=Kemény legények őszintén - Aerosmith |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref> ''Amerika legnagyobb rock and roll zenekara''.<ref>{{cite web |url=http://www.shockmagazin.hu/portal/kulturshock/stephen-davis-aerosmith-walk-this-way |title=Stephen Davis: Aerosmith: Walk This Way könyvkritika |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref> Az első két albumukkal ''([[Aerosmith (album)|Aerosmith]]'', ''[[Get Your Wings]])'' médiatámogatás hiányában még nem arattak átütő sikereket, a folyamatos turnézás révén viszont egyre ismertebbek lettek. Az igazi áttörést a ''[[Toys in the Attic]]'' (1975) és a ''[[Rocks]]'' (1976) albumok hozták el számukra, amelyek már milliós példányszámban keltek el, az együttes pedig a korszak egyik legsikeresebb zenekara lett.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=253"/> Ekkorra már a rádiók is műsorukra tűzték a dalaikat (főleg a ''Dream Ont''), a fellépéseik alkalmával pedig már a legnagyobb stadionokat is megtöltötték.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=276}}</ref> 1976 szeptemberében kilencszázezer dollárt kerestek harminc nap alatt.<ref>{{cite web |url=http://www.literatura.hu/rock/hardrock/aerosmith.htm |title=Az együttes története |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref> 1976-ban a ''Circus'' magazin szerint ''„legfeljebb a [[Kiss (együttes)|Kiss]] és a [[ZZ Top]] maradhatott velük versenyben a legizgalmasabb új zenekar címéért”''.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=254}}</ref> A lendület azonban csak az évtized végéig, Joe Perry és Brad Whitford kiválásáig tartott. Az ezt követő három album, a ''[[Night in the Ruts]]'' (1979), a ''[[Rock in a Hard Place]]'' (1982) és a ''[[Done with Mirrors]]'' (1985) ugyan [[Aranylemez|arany]]-, illetve [[Aranylemez|platinalemez]] lett, a korábbi sikereket már nem tudták megismételni. 1986-ban viszont a [[Run–D.M.C.]]-vel közösen felvett ''Walk This Way'' rap-rock átirattal és azt ezt követő ''[[Permanent Vacation]]'' albummal az Aerosmith valósággal újjászületett.<ref name="rock tort"/>

Dalaikat az [[Music Television|MTV]] a műsorára tűzte, aminek révén egy új generáció ismerkedhetett meg az együttessel. A zenekar bekerült abba a szűk előadói körbe, amely a '80-as évek végén több sikeres kislemezt is meg tudott jelentetni egymás után, ezáltal folyamatosan láthatóak voltak az MTV-n, albumaik pedig sokszoros platinalemezekké váltak. A sikerhez hozzájárultak az olyan, a mainstream közönség által is könnyen fogyasztható dalok (többnyire balladák), amelyeket a biztos siker érdekében, a kiadó nyomására, külsős dalszerzők írtak az együttes számára. E dalok sikerét nagyban segítették a hozzájuk készült látványos képi világú videóklipek is. Az Aerosmith azon kevés hard rock együttes közé tartozott, akik az 1990-es évek eleji-közepi [[grunge]]- és [[alternatív rock|alternatívrock]] -hullám idején is meg tudták őrizni népszerűségüket.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=458"/> Az együttes iránti érdeklődés az új évezredben sem csökkent, manapság is telt házas koncerteket adnak.

Az együttes 70,2 millió albumot adott el az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]], amelynek a révén az ország legkelendőbb zenekarának számít, olyan előadókat is megelőzve, mint a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]], a [[U2]], [[Madonna (énekesnő)|Madonna]], [[Bon Jovi]], a [[Queen]], [[Carlos Santana]], az [[ABBA]] stb.<ref>{{cite web |url=http://www.riaa.com/goldandplatinumdata.php?table=tblTopArt|title=Top Selling Artists (amerikai lemezeladások) |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref> A [[hard rock]]/metal előadók közül világszerte (és az USA-ban is) csak az [[AC/DC]] és a [[Led Zeppelin]] adott el több lemezt náluk. Az együttes hat multi-platinamultiplatina státuszt elért stúdióalbummal rendelkezik, kislemezeik közül pedig 21 került fel a Billboard Hot 100 Top 40-es listájára.<ref name="rock tort"/> Az Aerosmith a legtöbb arany- és multimultiplatina-platina albummal rendelkező amerikai zenekar.<ref>{{cite web| title=Artist Tallies | publisher=Recording Industry Association of America (RIAA.com)| url=http://www.riaa.com/goldandplatinumdata.php?table=tblArtTal}}</ref> Karrierjük során 25 arany-, 18 platina- és 12 multiplatina -lemezt tudhatnak magukénak, ezenkívül egy [[gyémántlemez]] és négy arany kislemez is fűződik a nevükhöz.

Az Aerosmith számos későbbi zenekarra gyakorolt jelentős befolyást. Az olyan későbbi sztárzenekarok, mint a [[Guns N’ Roses]], a [[Metallica]], a [[Mötley Crüe]] és a [[Nirvana (együttes)|Nirvana]] egyaránt fontos hatásukként említik őket.<ref name="rock tort"/> Ezenkívül az utóbbi két és fél évtizedben felbukkant, a rock and roll és blues gyökereketbluesgyökereket szem előtt tartó hard-sleaze rockegyüttesekre ([[Scream (együttes)|Scream]], [[Hardcore Superstar]], [[Buckcherry]], [[Great White]], [[Skid Row (amerikai együttes)|Skid Row]], [[Tesla (együttes)|Tesla]], [[Ratt]], [[L.A. Guns]], [[Cinderella (együttes)|Cinderella]], [[Extreme]], [[Warrant]], [[The Black Crowes]], [[Faster Pussycat]], [[The Quireboys]], [[Inglorious]] stb.) szintén nagy hatást gyakorolt a zenekar.<ref>{{cite web |url=http://hardrock.hu/?q=node/13658 |title=Buckcherry: All Night Long lemezkritika |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref><ref>{{cite web |url=http://hardrock.hu/?q=node/3747 |title=Tesla:Mechanical Resonance lemezkritika |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref> A Guns N’ Roses és a [[Velvet Revolver]] gitárosa [[Slash]] többször is kijelentette, hogy az Aerosmith a kedvenc bandája,<ref>{{Cite book|last=Slash|first2=Anthony|last2=Bozza|title=[[Slash (book)|Slash]]|publisher=HarperCollins|year=2008|isbn=978-0-00-725777-5|ref=harv}}</ref> míg [[Nikki Sixx]] a [[Mötley Crüe]] basszusgitárosa a ''[[The Dirt]]'' és a''[[The Heroin Diaries]]'' című könyveiben valottavallotta magát a korai éra rajongójának. Ezenkívül a [[grunge|grunge-]]/ és [[alternatív rock|alternatívrock]] -hullám előadói, mint a [[Mother Love Bone]], [[Pearl Jam]], [[Stone Temple Pilots]], [[Staind]], [[Godsmack]] szintén példaképként tekintenek rájuk.<ref>{{cite web|title=Stone Temple Pilots Flying High After Saying No To Aerosmith|author=Gary Graff|publisher=Chicago Tribune|url=http://articles.chicagotribune.com/1993-08-19/features/9308190210_1_aerosmith-eric-kretz-beastie-boys|accessdate=January 6, 2015}}</ref>

A Joe Perry és Brad Whitford közötti kölcsönhatás szintén sok gitárduóra, mindenekelőtt a Guns N’ Roses tagjaira volt nagy hatással. Joe Perry széleskörű elismerést és dicséretet kapott pályája során, mely révén olyan példaképeivel oszthatta meg a színpadot, mint [[Jimmy Page]] vagy [[Jeff Beck]]. Page Perryt és Tylert kérte meg arra, hogy a Led Zeppelint "iktassák be" a Rock and Roll Hall of FamebeFame-be. A Metallica beiktatásánál szintén jelen volt Perry, aki Beck, Page és a Metallica tagjaival eljátszotta a ''Train Kept A-Rollin''t. Az együttes nem csak a rock, hanem más sítlusokstílusok képviselőire is döntő befolyást gyakorolt. Pályájuk során olyan előadokkalelőadókkal is együttműködtek, mint [[Run–D.M.C.]], [[Eminem]], [[Carrie Underwood]], [[’N Sync]], [[Britney Spears]], [[Mary J. Blige]] vagy [[Nelly]].<ref name="mtv" /><ref name=RS1>{{cite web|last=Browne|first=David|title=30-Jul-12 Aeromith's New Album Features Vocals By Carrie Underwood, Julian Lennon And Johnny Depp|url=https://www.rollingstone.com/music/news/aerosmith-tap-johnny-depp-carrie-underwood-for-another-dimension-lp-20120730|work=Rollingstone.com|publisher=Rolling Stone|accessdate=August 2, 2012}}</ref> Amerika [[country]]sztárja [[Garth Brooks]] pedig a ''Fever'', míg [[Mark Chesnutt]] az ''I Don't Want to Miss a Thing'' dalokat dolgozta át a zenekartól.<ref>{{cite web|url={{BillboardURLbyName|artist=garth brooks|chart=Country Songs}}|title=Garth Brooks Album & Song Chart History – Country Songs|work=[[Billboard (magazine)|Billboard]]|publisher=[[Prometheus Global Media]]|accessdate=August 22, 2011}}</ref><ref>{{cite web|url={{BillboardURLbyName|artist=mark chesnutt|chart=Country Songs}}|title=Mark Chesnutt Album & Song Chart History – Country Songs|work=[[Billboard (magazine)|Billboard]]|publisher=[[Prometheus Global Media]]|accessdate=August 12, 2011}}</ref>

Steven Tyler elmondása szerint az Aerosmith mindig is vérbeli koncertzenekar volt.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=443"/> Az együttes első koncertjein még nagyrészt más előadók dalai tették ki a repertoárt: olyan zenekarok dalait játszották, mint a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]], a [[The Beatles|Beatles]], a [[Led Zeppelin]], vagy a [[The Yardbirds|Yardbirds]]. Az együttes rajongótáborát „kék hadseregként” emlegették, mivel a koncerteket nagyrészt hosszú hajú, farmernadrágos és farmerdzsekis fiatalok alkották. A '70-es évekbeli koncertjeiken a rajongók tombolása miatt sokszor hordozható fémkorlátot kellett a színpad elé állítani. A koncerteken gyakoriak voltak a rendbontások is. Egy 1975-ben [[Philadelphia (Pennsylvania)|Philadelphiában]] adott koncerten több száz ember felgyújtotta a székeket, összetörték a kapukat, megverték a biztonsági őröket.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=114"/> Másnap az újságok tömegverekedésről cikkeztek. Egy 1977-es, szintén philadelphiai koncerten, színpadra dobott petárdák megégették Tyler [[Szaruhártya|szaruhártyáját]], Perrynek pedig egy [[Artéria|artériája]] szakadt fel az egyik karján.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=309}}</ref> 1978. november 24-én, a Philadelphiában található Spektrumban, egy színpadra dobott sörösüveg szilánkjai Tyler arcába vágódtak, ezért a koncertet félbe kellett szakítani.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=343}}</ref> A zenekar annak ellenére, hogy hamar rendelkezett megfelelő számú saját dallal, a feldolgozásokat sem szokta elhanyagolni. A ''[[Pump]]'' turnéján a ''Rats in the Cellar'' közepébe részleteket szőttek a [[Fleetwood Mac]] ''Searching for Madge'' című számából, de [[Jimi Hendrix]] ''Red House'' című szerzeménye is gyakran felhangzott.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=473, 474}}</ref> A ''[[Get a Grip]]'' turnéján a ''Draw the Line'' középrészébe a Rolling Stones ''Honky Tonk Womenjét'' idézték meg, továbbá elhangzott [[Peter Green]] ''Stop Messin Aroundja'' is, amelybe a ''Bright Light Fright'' és az ''I’m a Man'' című Yardbirds-dalokat szőtték bele. Az [[1994]]-ben adott koncertek alkalmával, a ''[[Sweet Emotion]]'' középrészében, több helyen is megidézték a [[Led Zeppelin]] ''[[Dazed and Confused]]'' című dalának egyes részleteit.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=496}}</ref> Az 1994-es woodstocki fellépés első ráadásdala pedig [[John Lennon]] ''Come Together''je volt.<ref>{{Opcit|n=Davis|2008|o=498}}</ref>

Az albumjaikon hallható billentyűs hangzásokat élőben különböző vendégmuzsikusok szólaltatják meg. 1977–78-ban [[Mark Radice]], 1980-ban [[Richard Supa]], 1983-ban [[Bobby Mayo]], 1987 és 1994 között [[Thom Gimbel]] játszott billentyűs hangszereken, 1997-től napjainkighuzamosabb pedigideig [[Russ Irwin]] léplépett fel a zenekar koncertjein, majd őt váltotta Buck Johnson 2014-ben.

Az együttes koncertjein alkalomadtán [[Jam (zene)|jammelések]], gitár- és dobszólók is elhangzanak. Az előadások középpontjában általában Tyler és Perry áll. Az énekes színpadi jellegzetességei közé tartozik sálakkal tekert mikrofonállványa és kézen- átfordulásai is.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=447"/>

A zenekar már az 1970-es években is szupersztár volt, ennek ellenére az igazi elismerést és a különböző díjakat a következő két évtizedben kapták meg. [[1987]]-ben a [[Run D.M.C.]]-vel közösen készített ''Walk This Way''-ért megnyerték a ''Soul Train Music Award for Best Rap – Single'' (a legjobb rap kislemezértrapkislemezért járó) díjat. Első [[Grammy-díj]]ukat 1990-ben kapták a ''[[Janie's Got a Gun]]'' című dalért, a ''Grammy Award for Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal'' kategóriában. Ezt követően még a ''[[Livin' on the Edge]]'', a ''[[Crazy]]'' és a ''[[Pink (dal)|Pink]]'' című dalok is megkapták ezt a díjat, mindegyik az 1990-es években. Ezzel az eredménnyel a második helyen állnak a [[U2]] mögött, akiknek számos daluk nyerte el a ''Grammy Award for Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal'' díjat.<ref name="grammy">{{cite web| title = Grammy Award winners&nbsp;– Aerosmith | work = | publisher = [[NARAS]] (Grammy.com) | url=http://www.grammy.com/GRAMMY_Awards/Winners/Results.aspx?title=&winner=aerosmith&year=0&genreID=0&hp=1 | accessdate=March 25, 2008}}</ref>

A különböző előadokelőadók közül az Aerosmith nyerte meg legtöbbször a ''Best Rock Video'' (legjobb rockvideó, négyszer) és a ''Viewer's Choice'' (háromszor) díjakat. Ezenkívül egy alkalommal nyertek a ''Video of the Year'' (az év videója), a ''Best Group Video'' (a legjobb zenekari videó) és a ''Best Video from a Film'' kategóriákban.

1990-ben bekerültek a Hollywood Rock Walkba, ezenkívül az [[1993]]. április 13-i napot [[Massachusetts]] állam akkori kormányzója, [[William Weld]], „Aerosmith -napnak” nyilvánította. 2001-ben kerültek be a [[Rock and Roll Hall of Fame]]-be,<ref>{{cite web |url=http://rockhall.com/inductees/aerosmith |title=Aerosmith biográfia |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref> 2002-ben pedig [[MTV Icon|mtvICON]] díjat nyertek.<ref>{{cite web |url=http://www.mtv.com/onair/icon/ |title=mtvICON 2002 |accessdate=2011-04-08 |format= |work=}}</ref> 2008-ban az Aerosmith lett az első előadó, akik számára a ''[[Guitar Hero]]'' egy külön videójátékot adott ki, ''[[Guitar Hero: Aerosmith]]'' címmel.

* Buck Johnson -– Csak a turnékon van jelen 2014-től, mint billentyűs és háttérvokalista.