„Gnieznói főegyházmegye” változatai közötti eltérés

999-ben vagy 1000-ben alapították az ország akkori, első fővárosában, [[Gniezno|Gnieznóban]] [[I. Boleszláv lengyel király|Boleszláv lengyel koronaherceg]] kezdeményezésére. A prágai mártír misszionárius [[Prágai Szent Adalbert]] relikviáit a [[Gnieznói székesegyház]]ba helyezték át, amely hamarosan nagy zarándokhellyé vált. A főszékesegyházban a [[Gnieznói kongresszus]]on Boleszláv herceg találkozott [[III. Ottó német-római császár]]ral, és megszerezte az [[invesztitúra]] jogát a Poznańi főegyházmegyétől. Adalbert féltestvére, boldog [[Radzim Gaudenty]] érsek vezetése idején 1015-ben megszervezték a szuffragán Kołobrzegi (1015-ben meg is szűnt), a Krakkói és Boroszlói (Wroclaw), 1075. körül a Poznańi egyházmegyéket. Az 1136-os keltezésű, [[II. Ince pápa]] által kibocsátott [[Gnieznói bulla]] megerősítette az érsekek és szuffragánjaik helyzetét. A gnieznói metropolita-érsekeknek volt joguk a lengyel királyok koronázására, és 1412-ben Lengyelország prímásának státuszát kapták. 1572-től ők voltak a Az érsekek és suffragánjaik helyzetét megerősítette az II. A Gniezno metropolita érsekeinek volt a joga a lengyel királyok koronázására, 1412-ben Lengyelország prímájának státuszát is megkapták. 1572-től a [[Lengyel–Litván Unió]] régensei voltak [[interregnum]] idején. Amikor [[VII. Piusz pápa]] 1821. július 16-án a [[Wrocławi főgyházmegye|Boroszlói egyházmegyét]] közvetlenül az [[Apostoli Szentszék]] felügyelete alá helyezte, Gniezno és [[Poznańi főegyházmegye]] [[perszonálunió]]ba ([[aeque principiter]]) került egymással. A Poznań és Gniezno közti perszonáluniót 1948. november 12-én feloldották, amikor létrejött egy személyes unió ([[in persona episcopi]]) a [[Varsói főegyházmegye]] és Gniezno között. Ezt a kapcsolatot [[II. János Pál pápa]] 1992. március 25-i [[apostoli konstitúció]]ja oldotta föl.