„Múlt idő (nyelvészet)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Áldáshozó (vitalap | szerkesztései)
→‎Múlt időt kifejező jelen idő: kitörölt, nyelvészeti munkából vett példamondat vissza; nem jó, mert fordításból vett példamondat ki; forrás nélküli, személyes fejtegetés ki
177. sor:
A jelen idő alakja a közlés ideje előtti cselekvést is kifejezhet. Az alábbi példákban abszolút használatú a történelminek vagy elbeszélőnek nevezett jelen idő:
 
* {{hu}} '''''Lemegy''' a halász a Tiszára hajnalhasadtakor, '''beleveti''' a hálót a vízbe, aztán egy kis idő múlva '''kiemeli'''…'';<ref>Benedek 1975, [https://mek.oszk.hu/00200/00232/html/01.htm#5 A halász fia].</ref>
* {{hu}} ''Tegnap '''megyek''' az utcán, és a férjemnek a kollégámról '''mesélek''', hogy milyen kibírhatatlan ember, s amikor '''hátranézek''', ki '''jön''' mögöttünk? Hát nem épp a Lajos kolléga?'';<ref>Kugler 2000, 106. o.</ref>
* {{hu}} ''Amikor Einstein meghalt, legfőbb vitapartnere, Bohr a megrendült csodálat hangján beszél róla''.<ref> Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke (Park Könyvkiadó, Budapest, 2014, 29. o.)</ref>
* {{hu}} ''[[Szapolyai János|Szapolyai]] maradék hívei makacsul '''kitartanak''' ugyan [[Erdély]]ben – [[Fogarasi vár|Fogaras erős várát]] [[Tomori István]] [[1528]] júliusáig '''védi''' még –, de uruk nem '''akar''' csapdába esni a hegy koszorúzta tartományban''.<ref>Makkai ''et al.'' 1986, [https://mek.oszk.hu/02100/02109/html/93.html 412. o].</ref>
* {{en}} ''Last week I’'''m walking''' down this street...'' ’A múlt héten sétálok lefelé ezen az utcán...’;<ref>Crystal 2008, 480. o.</ref>
184. sor:
* {{ro}} ''Ștefan cel Mare '''devine''' domn în 1457 și '''moare''' în 1504'' ’[[III. István moldvai fejedelem|Nagy István]] [[1457]]-ben válik fejedelemmé, és [[1504]]-ben hal meg’;<ref name="avram_217"/>
* {{cnr}} ''Jutros '''uđem''' u pogrešan autobus i '''zakasnim''' u školu'' ’Tegnap rossz buszra szállok, és elkések az iskolából’.<ref>Čirgić 2010, 173. o.</ref>
 
Ahogy a fenti magyar példa is mutatja, a jelenidő használata a történelmi írásokon keresztül annyira a beszélt nyelvbe szivárgott, hogy ma már természettudományos műben szereplő múlt időt is jelen időben fordítanak, méghozzá úgy, hogy a magyar nyelv korábban szilárd igeidő egyeztetési szabályokat teljesen figyelmen kívül hagyják. A korábbi nyelvtani szabályok alapján a jelen idő használata mellérendelő mondat esetén egyáltalán nem fordult elő, mert az csak alárendelő mondatokban jelent egyidejűséget. Ez a jelenség egyelőre nem általános - de néhány évtizeddel ezelőtt teljesen elképzelhetetlen lett volna.
 
A magyarban relatív időként jelen idejű a mellékmondat igéje múlt idő helyett, ha a múlt idejű alaptagjával egyidejű cselekvést fejez ki: ''Azt hittem, hogy '''alszik'''''.<ref>Szende – Kassai 2007, 257. o.</ref> Ez így van a közép-délszláv diarendszerben is: {{sr}} ''Pitao sam ga šta '''traži''' u mojoj sobi'' ’Megkérdeztem tőle, hogy mit keres a szobámban’.<ref name="Klajn 2005, 131. o"/>