„Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökös” változatai közötti eltérés

a
Bot: {{Linkiw}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében
a (Bot: {{Linkiw}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében)
Rudolf főherceg nevéhez fűződik a [[héjasas]] második csehországi előfordulási adata is. Az 1880-as évek elején egy [[Prága]] melletti kastélyban elhelyezett trófeagyűjteményt tanulmányozva figyelt fel egy kitömött héjasasra, a preparátumot Homeyernek és az ismert cseh ornitológusnak, Fričnek is elküldette, s mindketten megerősítették a trónörökös határozását. Rudolf kiderítette, hogy a madarat 1866 júliusának második felében lőtték Finkova közelében. Rudolf három írásában is kizárólag a fajdokkal foglalkozik, mégpedig főként az akkoriban egyesek által külön fajnak tartott ún. „középfajd”dal (Tetrao ’medius’), ami valójában a [[siketfajd]] és a [[nyírfajd]] hibridje. A cikkében több példányt is összehasonlít, mind biometriai adataik, mind a tollazatuk színe tekintetében (de még csigolyaszámokat is megad).
 
Élete során több nagyobb utazást is tett. [[1878]]-ban Eduard Hodek bécsi preparátor, Eugen von Homeyer és [[Alfred Brehm|Brehm]] társaságában tizenöt napos vadászkirándulást tett a Duna magyarországi szakaszán. Több helyütt megálltak, és a Duna melletti ártéri erdőkben, mocsarakban, de távolabbi erdőkben is vadásztak, így felkeresték az adonyi gémszigetet, [[Apatin]] és a [[Drávafok]] környékét, A [[Béga-csatorna]] környéki berkeket, a [[keskend]]i {{linkiw|Keskend|Kozarac (Čeminac)|hr}} erdőt, a Hulló-mocsarat, a [[Tarcal-hegység|Fruška Gorá]]ban pedig keselyűkre vadásztak. Céljuk az volt, hogy néhány kevésbé ismert madárfajtát természetes közegükben ismerjék meg és adatokat gyűjtsenek.
 
[[1879]] április-májusban hosszabb utazást tett, ezúttal kísérői közé tartozott Brehmen kívül [[Johann Wilczek|Hans Wilczek]] is. Észak-[[Olaszország]]ból, Velencéből indultak a Marimar gőzös fedélzetén útjuk [[Spanyolország]], felé tartott. Megfigyeléseket végeztek és vadászatokat tartottak a Sierra de Gredos hegységben, [[Cartagena (Spanyolország)|Cartagenában]] és az Alboran-szigeten, ahol egy sirályfaj volt a megfigyelés tárgya. Innen Gibraltár felé, majd [[Tanger]]be utaztak, majd Lisszabon és Portó érintésével térjenek haza felé. Spanyolországi utazásuk jelentősége volt egy addig ismeretlen pacsirtafaj (Galerida miramare) leírása, ez a faj azonban azonos a Brehm által már 1857-ben leírt kövi pacsirtával (így a Galerida miramare a Galerida theklae szinonímájának tekintendő).<ref>{{Cite web |url=http://www.pannonvadasz.hu/Cikk.aspx?contentId=279 |title=Vadászéletek 1. – Rudolf trónörökös |accessdate=2016-05-08 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160509040741/http://www.pannonvadasz.hu/Cikk.aspx?contentId=279 |archivedate=2016-05-09 }}</ref><ref>Hadarics: Rudolf trónörökös, az ornitológus, 155. oldal</ref> Az utazás során több ragadozómadarat ([[saskeselyű]]t, fakó és [[barátkeselyű]]t, [[dögkeselyű]]t, [[szirti sas]]t és [[parlagi sas|ibériai sast]]) ejtett el, biometriai adataikat több más helyről (többek között Magyarországról) származó példányok adataival vetette össze.
 
=== Madárvédelem ===
Hodek bécsi preparátor közbenjárására Rudolf egy [[1875]]-ös rendeletével védelem alá helyezte a [[Száva]] árterén elterülő mocsár, az [[Obedska bara]] {{linkiwLinkiw|Obedska bara|Obedska bara|hr}} gémtelepét. A védelem elsősorban az ekkorra már itt is nagyon megfogyott [[nagy kócsag]]-állományt hivatott kímélni. Ez azt is jelentette, hogy ő sem vadászott itt soha, távollétében pedig a terület megóvását a helyi katonai parancsnokra, Molinary báróra bízta. Az Osztrák–Magyar Monarchiában ezt tekinthető az első természetvédelmi intézkedésnek, melynek célja egy olyan madárpopuláció megóvása volt, amiből még gazdasági haszon sem származhatott. A védelem alá volt terület tekinthető a mai rezervátum elődjének. A gémeket és kócsagokat a Száva túloldalán továbbra is vadászták, de a fészkelőhelyük megóvása biztosított volt. Emellett a Monarchia országaiban több helyen is madármegfigyelő állomásokat hoztak létre. Rudolf személyesen nyitotta meg [[Bécs]]ben, 1884. április 7-én az I. Nemzetközi Madártani Kongresszust, melyen Ő maga is részt vett. A konferencia megbeszélései elsősorban a madárvédelem ügye körül folytak és javaslatot tettek a monarchiabéli megfigyelőállomások felállítására a világ más részein is. a munka koordinálására létrehozták a permanente international ornithologische Comitét, melynek lapja, az Ornis 1885-től jelent meg. 1885-ben a védnöksége alatt megrendezett Országos Általános Kiállítás erdészeti pavilonjában negyven ritka madárból álló kiállítást mutatott be.<ref name="Reference5555"/> A következő kongresszust eredetileg [[1888]]-ra tervezték, de különböző szervezési nehézségek, a szervezőbizottság tagjainak egymástól távoli lakóhelyei, illetve egyes ornitológusok között fennálló nézetkülönbségek miatt Rudolf a megrendezést 1889/1890 körülre javasolta és közölte, hogy a kongresszus idején kész Budapestre jönni és az első ülésen elnökölni. Rudolf halálával a szervezés is megtorpant (végül a II. Nemzetközi Madártani Kongresszusra [[1891]]-ben került sor [[Budapest]]en).<ref name="Reference6666">Hadarics: Rudolf trónörökös, az ornitológus, 159-160. oldal</ref>
 
== Személyisége, megjelenése ==
6 166

szerkesztés