„Erdélyi Római Katolikus Státus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
45. sor:
=== Az I. világháború után Romániában ===
1918-ban Erdély Romániával való egyesítése után az [[erdélyi kormányzótanács]] ''(Consiliul Dirigent)'' hatósági engedélyezéshez kötötte az egyházi gyülekezéseket; a státusgyűlés összehívását megtiltották. Noha az 1919-ben aláírt párizsi kisebbségi szerződés biztosította a vallásszabadságot Romániában, és az 1923-as román alkotmány 137-es cikkelye garantálta az egyházak jogait, az ortodox egyház az alkotmány 22-es cikkelye alapján kiváltságos helyzetet élvezett. Amikor a román állam kisajátította a Státus kezelésében levő vagyon nagy részét,<ref>Az Erdélyi Római Katolikus Státus által kezelt alapok 11 717 hold mezőgazdasági birtokából kisajátítottak 11 138 holdat, 14 820 hold erdőbirtokából pedig 12 150 holdat</ref> a Szentszékhez fordultak védelemért. [[Onisifor Ghibu]], a kolozsvári egyetem tanára folyamatosan támadta az erdélyi katolikus státust, azzal az
1927-ben a román kormány és a Szentszék közötti konkordátum kedvezőtlen helyzetet teremtett az erdélyi katolikusok számára az egyházmegyék határainak átrendezésével illetve egyes templomok átadásával. A vallásügyi miniszter felkérésére Onisifor Ghibu elnökletével bizottság alakult a Státus ügyeinek kivizsgálására; a bizottság a szervezet megszüntetését és vagyonának elkobzását javasolta.<ref>[[Bitay Árpád]], a státus akkori igazgatótanácsának tanügyi szakreferense cikksorozatot írt Ghibu fejtegetései ellen az ''[[Erdélyi Tudósító]]'' 1932–1933. évi számaiban.</ref>
| |||