Jogi tanulmányokat folytatott Budapesten[[Budapest]]en, [[1895]]-ben végzett, majd [[Bács-Bodrog vármegye]] árvaszéki ülnöke, [[1896]]-tól pedig a ''Magyarország'' című periodika felelős szerkesztője, később főszerkesztője volt. [[1901]]-ben függetlenségi párti programmal országgyűlési képviselő lett, a monarchia politikája ellen harcolt. Az első világháború kirobbanásakor már háborúellenes álláspontot képviselt, [[1917]]-ben lapjában üdvözölte az oroszországi forradalmat. [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi]] híveként az [[őszirózsás forradalom]] alatt a [[Magyar Nemzeti Tanács]] egyik vezetője lett, majd a [[Károlyi Mihály-kormány|Károlyi-kormány]] vallás- és közoktatásügyi minisztere. A forradalom továbbfejlesztését nem helyeselte, így az aktív politizálástól visszavonult, a kommün bukását követő időszakban [[Ausztria | Ausztriában]] élt egy ideig, majd a [[Friedrich-kormány]] külügyminisztere lett. Később [[Jugoszlávia|Jugoszláviá]]ba emigrált, mivel [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] politikáját sem helyeselte, s [[1921]]-ben [[Garami Ernő]]vel szerkesztette a [[fehérterror]] rémtetteit leleplező ''Jövő'' című lapot. [[1925]]-ben vádat emeltek ellene, a következő évben azonban azzal a kitétellel, hogy visszavonul a közélettől, hazangedték. Rá egy évre meghalt.
