„Mária örök szüzessége” változatai közötti eltérés

A [[reformáció]] során az új tanok hirdetői elvetették a szüzesség szentségét, a nemi önmegtartóztatást nem tekintették többé erénynek, a házasság és a szülőség felmagasztosításával párhuzamosan pedig Máriát és Józsefet hétköznapi házaspárként festették le.{{refhely|Miller-McLemore 2002|100–101. o.;|Kovács 2017|.}} A protestantizmus egyszersmind hitelveiben visszatért a Bibliához, mint Isten szavának egyedüli hiteles forrásához ''([[Az öt sola#Sola scriptura|sola Scriptura]]).''{{refhely|Miller-McLemore 2002|100. o.}} Az első reformátorok útmutatása szerint, bár a Szentírás egyedül Mária szűzi fogantatását fejti ki félreérthetetlenül, elfogadható maradt az Istenanya örök szüzességébe vetett hit.{{refhely|Pelikan 1971|339. o.;|Wright 1992|237. o.}} [[Luther Márton]] szintén belevette a tanítást 1537-ben írt hitvallásgyűjteményébe, a [[(schmalkaldeni cikkelyek]]be{{Wd|Q819690}},{{refhely|Gill 2004|1254. o.}} ahogy [[Ulrich Zwingli]], [[Kálvin János]] és a későbbiekben a [[metodizmus]] egyik alapítója, [[John Wesley (lelkész)|John Wesley]] is elfogadta Mária örök szüzességét.{{refhely|Wright 1992|237. o.;|Campbell 1996|150. o.}} A nagy reformátorok e korai mérsékelt lépései annak tudhatóak be, hogy meg kellett küzdeniük a reformáció radikális csoportjaival, akik Jézus [[próféta]] voltát is kétségbe vonták. Noha a Szentírás egyértelműen nem igazolta, Mária örök szüzességének tanítása biztosította, hogy Jézus születésében az isteni [[megtestesülés]] teológiai gondolata továbbra is megfogalmazódhassék.{{refhely|MacCulloh 2016|51–52., 64. o.}} Később azonban a protestáns egyházak túlléptek ezen a szemléleten, napjainkban néhány [[evangélikus kereszténység|evangélikus]] és [[Anglikán Közösség|anglikán]] csoporton kívül nagyrészt elutasítják Mária örök szüzességét, és csak elvétve jelenik meg a hitvallásokban és a tanításokban.{{refhely|Szénási 1994|;|Campbell 1996|47., 150. o.}}