|
#ÁTIRÁNYÍTÁS [[vegyérték-elektronpár taszítási elmélet]]
[[Fájl:Water-dimensions-from-Greenwood&Earnshaw-2D.png|bélyegkép|A vízmolekula példája a V-alakú elrendeződésre. Az ábra jelöli a párosítatlan elektronokat, a kötéseket és a kötésszögeket.]]
A '''vegyérték-elektronpár taszítási elmélet''' (angol rövidítéssel '''VSEPR-elmélet''') egy modell a kémia területén, amely segít előre jelezni az egyes [[Molekula|molekulák]] geometriáját a központi atomjaikat körülvevő elektronpárok alapján.<ref name="Jolly">{{cite book |last=Jolly |first=W. L. |title=Modern Inorganic Chemistry |url=https://archive.org/details/trent_0116300649799/page/77 |year=1984 |publisher=McGraw-Hill |isbn=978-0-07-032760-3 |pages=[https://archive.org/details/trent_0116300649799/page/77 77–90]}}</ref> '''Gillespie–Nyholm-elméletnek''' is nevezik az elmélet két fő kidolgozója, [[Ronald Gillespie]] és [[Ronald Nyholm]] után.
Az elmélet legfontosabb tétele, hogy az adott [[atom]] körüli vegyérték-elektronpár tagjai egymás kölcsönös taszítása miatt úgy rendeződnek el, hogy minimalizálják ezt a taszító hatást. Ebből következik, hogy a molekula energiája csökken, stabilitása pedig nő, ez pedig nagyban meghatározza a molekuláris geometriát. Gillespie hangsúlyozta, hogy a molekuláris geometria meghatározásához fontosabb a [[Pauli-elv|Pauli-elvből]] adódó elektron-elektron taszítás, mint az [[Elektrosztatika|elektrosztatikus]] taszítás.<ref name="Fiftyyears">{{cite journal|last1=Gillespie|first1=R. J.|year=2008|title=Fifty years of the VSEPR model|url=|journal=Coord. Chem. Rev.|volume=252|issue=12–14|pages=1315–1327|doi=10.1016/j.ccr.2007.07.007}}</ref>
Az elmélet inkább a megfigyelhető elektronsűrűségen alapul, mintsem a matematikai [[Hullámfüggvény|hullámfüggvényeken]], ezért független a pályák [[Hibridizáció|hibridizációjától]],<ref>{{citation|last=Gillespie|first=R. J.|year=2004|title=Teaching molecular geometry with the VSEPR model|journal=[[Journal of Chemical Education|J. Chem. Educ.]]|volume=81|issue=3|pages=298–304|doi=10.1021/ed081p298|bibcode=2004JChEd..81..298G|doi-access=free}}</ref> bár ezen utóbbi elmélet fókuszában is a molekulák alakja áll.
== Története ==
Az ötletet, hogy korreláció van a molekuláris geometria és a vegyérték-elektronpárok között, eredetileg Ryutaro Tsuchida vetette fel 1939-ben, Japánban,<ref>{{cite journal|journal=Nippon Kagaku Kaishi|volume=60|year=1939|issue=3|pages=245–256|doi=10.1246/nikkashi1921.60.245|script-title=ja:新簡易原子價論|trans-title=New simple valency theory|first=Ryutarō|last=Tsuchida|language=Japanese|title=A New Simple Theory of Valency|doi-access=free}}</ref> de később, ettől függetlenül egy Baker-i Előadás során Nevil Sidgwick és Herbert Powell is a nyilvánosság elé tárta.<ref>{{cite journal|last1=Sidgwick|first1=N. V.|last2=Powell|first2=H. M.|year=1940|title=Bakerian Lecture. Stereochemical Types and Valency Groups|journal=Proc. Roy. Soc. A|volume=176|issue=965|pages=153–180|doi=10.1098/rspa.1940.0084|bibcode=1940RSPSA.176..153S|doi-access=free}}</ref>
1957-ben Ronald Gillespie és Ronald Sydney Nyholm tovább finomította ezt a koncepciót egy részletesebb elméletté, amely már megadta a különböző alternatív geometriák közüli választás lehetőségét.<ref name="Gill1957">{{cite journal|last1=Gillespie|first1=R. J.|author1-link=Ronald Gillespie|last2=Nyholm|first2=R. S.|author2-link=Ronald Sydney Nyholm|year=1957|title=Inorganic stereochemistry|journal=Q. Rev. Chem. Soc.|volume=11|issue=4|page=339|doi=10.1039/QR9571100339}}</ref><ref>{{cite journal|year=1970|last1=Gillespie|first1=R. J.|author1-link=Ronald Gillespie|title=The electron-pair repulsion model for molecular geometry|url=|journal=J. Chem. Educ.|volume=47|issue=1|page=18|doi=10.1021/ed047p18|bibcode=1970JChEd..47...18G}}</ref>
Az utóbbi időkben a teóriát több kritika is érte, melyek szerint a tudományos pontosság és a pedagógiai értékek szempontjából az elmélet már idejétmúltnak számít.<ref>{{Cite journal|last=Clauss|date=2014-10-08|issn=1756-1108|doi=10.1039/c4rp00057a|pages=417–434|issue=4|volume=15|language=en|journal=Chem. Educ. Res. Pract.|title=Rabbit-ears hybrids, VSEPR sterics, and other orbital anachronisms|first6=Frank|first=Allen D.|last6=Weinhold|first5=Clark R.|last5=Landis|first4=John W.|last4=Moore|first3=Mohamed|last3=Ayoub|first2=Stephen F.|last2=Nelsen|url=https://semanticscholar.org/paper/ff4e5a57458a0e3ceeb398256789295c506397ce}}</ref> A kritikák egyik tárgya, hogy a vízmolekula és a karbonilvegyületek egyenértékű, nemkötő elektronpárjai alapvető különbségeket hagynak figyelmen kívül a molekulapályák és az ezeknek megfelelő természetes kötéspályák szimmetriájában, mely különbségek esetenként fontosak lehetnek kémiailag. Ezen felül pedig kevés kísérleti és számításalapú bizonyíték van arra nézvést, hogy a nemkötő elektronpárok "nagyobbak" lennének a kötő párjaiknál.
Felmerült az az elgondolás is, hogy a [[Bent-szabály]] (mely egy egyszerű modell a molekuláris szerkezet leírására) alkalmas lenne a vegyérték-elektronpár taszítási elmélet kiváltására.
Mindezek ellenére a VSEPR-elmélet jól írja le az egyszerűbb molekulák alapvető strukturális és elektroneloszlási tulajdonságait, és a legtöbb helyen az egyetemi képzések során továbbra is tanítják.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Fordítás ==
{{fordítás|en|VSEPR theory|oldid=951294870}}
{{portál|kémia}}
[[Kategória:Sztereokémia]]
| 