„VII. Lajos francia király” változatai közötti eltérés

A tizenhét évesen ténylegesen trónra kerülő Ifjú Lajos atyja tehetséges tanácsadóival (köztük [[Suger apát]]tal) vette körül magát, így jobbára nyugalmas uralma alatt Franciaország prosperált és fejlődött. Komolyabb belső konfliktus [[1141]]-ben alakult csak ki [[Blois]], [[Chartres]], [[Meaux]], [[Châteaudun]], [[Troyes]] és [[Champagne (tartomány)|Champagne]] grófjával, [[IV. Thibaut de Blois|Nagy Thibaut]]-val és az őt támogató [[II. Ince pápa|II. Ince]] [[pápa (egyházfő)|pápával]] a [[bourges]]-i [[érsek]]ség kinevezése miatt. Lajos hadai a [[berry]]i kisnemesek támogatásával elűzték az egyházfő jelöltjét, [[Pierre de La Châtre]]-t és felégették [[Saint-Satur]] apátságát. Az érsek [[Champagne]]-ban talált menedéket, a pápa pedig [[excommunicatio|kiközösítette]] Lajost, és [[interdictum]]ot mondott ki Franciaországra. A konfliktusnak családi okai is voltak: a király ugyanis hozzájárult, hogy [[I. Raoul de Vermandois|I. (Vitéz) Raoul]], [[Vermandois]] grófja, a királyság [[sénéchal]]ja elváljon Thibaut gróf unokahúgától, csak hogy feleségül vehesse Elenonóra királyné húgát, [[Aquitániai Petronilla|Aquitániai Petronillát]].