A hagyományos elemzéskurva szerint nem tartoznak a melléknévi igenevek közé a ''-ható/-hető'' képzővel ellátott alakok. Ez részben azzal magyarázható, hogy latin mintára a kategorizáció implicit szempontja a nyelvtani idő (előidejűség, egyidejűség, utóidejűség), amiből három – és nem több – alosztály adódik. A latinban a beálló melléknévi igenévnek valóban van utóidejű jelentésű aktív alakja: ''amaturus'' jelentése 'szeretni készülő', és mint láttuk, a magyarban is előfordul külön aktív alak híján az ''-andó/-endő'' ilyen használata: ''eljövendő évek'' - 'évek, amelyek el fognak jönni'. Azonban tárgyas igék esetében nem utóidejűséggel, hanem a ''kell''-nek megfelelő modális jelentéssel találkozunk, amivel jól párhuzamba állítható volna a ''lehet'' jelentését implikáló, ugyancsak passzív ''-ható/hető''. Az alternatív osztályozás tehát modális jelentés nélküli és modális jelentésű passzív melléknévi igeneveket különböztetne meg (''olvasott'', illetve ''olvasható/olvasandó''), az időviszony és az aspektus szerepét pedig jellemzően az aktív particípiumokra korlátozná.
