„Érettségi vizsga” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Egy nagyon vicces hozzászólás kijavítása érdemi tartalomra
Visszaállítottam a lapot 94.44.98.247 változatára (mentés ideje: 2020-05-03 04:23:41, oldid: 22585112) a Látszer segítségével
18. sor:
Az érettségit először [[1788]]-ban [[Porosz Királyság|Poroszország]]ban vezették be, hogy korlátozzák az [[egyetem]]re jelentkezők számát. [[Franciaország]]ban 1808-ban, [[Anglia|Angliában]] pedig 1838-ban kezdték átvenni. Magyarországon [[Comenius]] már a [[17. század]]ban felvetette egy érettségiszerű záróvizsga szükségességét:
{{idézet|Tanácsos lenne tehát az, hogy a latin iskola végén nyilvános értelmességi vizsgát tartsanak az iskolák vezetői, és az ő véleményük alapján döntsék el azután, hogy mely ifjakat érdemes akadémiára küldeni és kiket jelöljenek más élethivatásra, és ugyancsak meg kell állapítani, hogy milyen tudományágnak, vajon teológiának, közigazgatási pályának vagy orvostudománynak szenteljék életüket, amint azt egyrészt természetes hajlamuk elárulja, vagy másrészt az egyháznak és államnak szükséglete megkívánja.|Comenius}}
Ebben az idézetben már felbukkan az állami érdek; az érettségit a kezdetektől kísérő vita központi kérdése a 19. században az állami beavatkozás jogossága az iskolák és a fenntartók önállóságába, a tanszabadságba. Ez az állami befolyás [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] uralkodása idején vált kifejezetté ([[1764]]-ben a [[Tanügyi Bizottság]] létrehozásával s 1777-ben a [[Ratio Educationis]] kibocsátásával). Az érettségi ugyanis nemcsak a tanulmányokat lezáró és a felsőoktatásba bebocsátó vizsga, hanem állami szintű, egységesítő kimeneti szabályozás is. Célja lehet az állami érdekek érvényesítése, a felsőoktatásba való bejutás szabályozása vagy a köztisztviselői, hivatalnoki állásra pályázók minősítése (ez utóbbi célból [[Kína|Kínában]] már régóta rendeztek állami vizsgákat).
 
[[1849]]-ben, a forradalmak utáni központosítás és németesítés jegyében a frissen kinevezett osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszter, [[Leo Thun]] kibocsátotta az ausztriai gimnáziumok és [[reáliskola|reáliskolák]] működését szabályozó átfogó rendeletét, amely a magyar neveléstörténetben [[Entwurf]] néven ismert. Ezt az ősz folyamán, nem sokkal a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] leverése után Magyarországra is kiterjesztették. Ez a rendelet vezette be az érettségit, amihez a tanügyi vezetés még egy porosz pedagógust, [[Hermann Bonitz]]ot is [[Bécs]]be hívott segítségül. A rendelet bevallott célja a továbbtanulásra való alkalmasság vizsgálata volt, de Magyarországon általános tiltakozást váltott ki, mert a németesítés és az állami beavatkozás eszközét látták benne. Különösen felemelte a szavát a [[Magyarországi Református Egyház|református egyház]] mint nagy iskolafenntartó. Ennek ellenére [[1851]]-ben a fenntartótól függetlenül kötelezővé tették a gimnáziumokban az érettségit, és szeptemberben megtartották az első vizsgákat. A reáliskolák ekkor még csak hatosztályosak voltak; később, [[Trefort Ágoston]] miniszterségének első éveiben ezeket is nyolcosztályossá alakították, és [[1876]]-tól itt is bevezették az érettségit.