„Şəki” változatai közötti eltérés

Şəki Azerbajdzsán egyik legrégebbi városa. Középkori forrásokban neve többek között Shaki, Sheki, Shaki alakokban fordult elő. A [[18. század]] közepén Nukha város volt, Şəki város közelében, mely a Şəki kánátság központjává vált, a régi Şəki város eltűnt a történelmi helyéről.

[[Klaudiosz Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]] leírása szerint az albán városok közül e helyen Niga település volt található. Erről kölönböző véleményeket fogalmztak meg:, míg [[Abbasgulu Bakikhanov]] azerbajdzsáni író, történész szerint Nukha (Nakhiya, Nacia), amelyet az ősi időkben Shirvannak tartottak. AY Krimski pedig egyetért azzal, hogy Niga a következő Nuha. A [[19. század]] elején azonban ennek a nézetnek voltak ellenzői. V. Dorn akadémikus például úgy gondolta, hogy Niga [[Ibériai Királyság|Ibéria]] és [[Alazan]] közötti térségben található, és nem azonosítható Nuhával. Még ellentmondásosabb, hogy a "Nuha" szó az ősi Niha településhez kapcsolódik. Úgy gondolják, hogy a "Şəki" nevet Dél-Kaukázusban a szak ([[szakák|szaka]]) törzsek nevével társítják, Kis-Ázsiában a [[Derbenti-kapu]]n keresztül a [[Fekete-tenger]] északi partján, i. e. a 7. században. A terület egykor a dél-kaukázusi [[Szisztán|Szakasztán]] egyik legtermékenyebb földterülete volt.

A fennmaradt források szerint a jelenlegi Şəki városától 10–15 km-re délre fekvő volt Şəki várost [[Sassani I Qubad]] (480-531) kormányzó építette. Később Şəki lett [[Kaukázusi Albania]] egyik legnagyobb városa. Az ősi Kish AlbanAlbán templom, melyet a keleti egyházak anyjának tartanakanyja, szintén Şəki város közelében található. Šeki tartomány az arab invázió előestéjén kaukázusi Albánia 11 közigazgatási tartományának egyike volt. Az arab megszállás eredményeként Şəki tartomány a 3. emirátusba került. A kalifátus hanyatlásának idején független sheikok alakultak ki Şəkiben. A hulaki állam összeomlása után a [[14. század]] első felében Şəki függetlenné vált a Shirvanshahokkal, és az Orlat-dinasztia került hatalomra. 1551-ben Shah Tahmasib vetett véget vetett Shaki függetlenségének. Şəki egyesült a Safavid állammal.

Shaki [[17. század]]i építészete szintén különlegesfontos volt. [[Evlija Cselebi]] leírása szerint a gyönyörű, kőből épült Şəki várkastély, vagy erőd egy dombon állt, melynek Shirvan és Ganja néven két kapuja volt. 3000 ház és 7 mecset volt a városban, amelyek közül a legismertebbek voltak a Mirza Ali mecset és a várkastély két mecsetje.

Az 1747-ben alapított Shaki kánátság az azerbajdzsáni kánátságok közül a legerősebb feudális állam volt. Az 1813-as [[gulusztáni békeszerződés]]selbékeszerződéssel [[Irán]] - más szóval a Gajariya állam - hivatalosan elismerte a Şəki Kánátság területének az Orosz Birodalomhoz történő annektálását. 1819-ben Şəkiben megszüntették a kánátság adminisztrációját. A kánátság helyett jött létre Shaki tartomány jött létre.

A kapitalizmus fejlődése során a várost adminisztratív módon több szomszédos körzetrekörzetekre osztották.

1920. május 5-én Şəkiben székhelyet hoztak létre. 1930-ban a Szovjetunióban megváltozott [[Azerbajdzsán]] Szovjetunión belüli közigazgatási területi felosztása, és létrehozták a Nukha körzetet, melyet később 1963. január 4-én szüntettek meg, területét áthelyezték Vartashenbe (a mai [[Oguz]]ba), és Nukha városa a köztársaság ellenőrzése alá került. AzKésőbb az 1965 óta független Nukha körzetet is átszervezték, a területet. 1968 óta a területet Şəkinek neveziknevezték el.

A mai város kialakulása hatással volt a város építési és elrendezési rendszerére. A város bal és jobb része között 450 m távolság van. A [[18. század]]ban épült város a [[19. század]] közepéig megőrizte eredeti formáját, szerkezetében nem változott. A várost zöld felületek veszik körül, valójában a város a természet része volt, mely nemcsak látványos hegyvidéki tájon, hanem a természettel összeegyeztethető tervezésen is alapult. Ezen felül minden házat saját kert és vaskerítés vesz körül. Şəki utcáit nem a házak szerkezetének megfelelően építik, hanem a saját tervezésük szerint, elválasztva a falakat és a kerítéseket. Az utcák a Nagy-Kaukázus hegységének lejtői felé irányultak és épültek. Sok utca párhuzamos volt az északi domborzattal. A központi régió és a főutca kialakulásakor figyelembe vették a Gorjanchay és a Millir-Arki folyók irányát. A várostervezés ezen és egyéb jellemzői az 1862-es tervben láthatók. E terv szerint Şəki többek között a következő negyedrészekre és körzetekre oszlott: Gileili, Ganjali, Agvans, Doules, Dodge, Sarkars.

A domborzat széttöredezése itt akadályozta a mesterséges öntözőrendszerek fejlesztését itt. Az ivóvíz a folyókból származik. A Shink ivóvizet biztosít a Kish folyóhoz és a Xinjiang-Bakhlinsky medencékhez. Şəki lejtős és törékeny domborzata által alakult ki a város több részre bontása, melynek eredményeként egy gyönyörű természeti táj alakult ki. A város hegyvidéki tája e képet még vonzóbbá teszi.

A városi utcák általános tervezése és Şəki építészetének finomítása elengedhetetlen az ősi várostervezés sajátosságainak kiemeléséhez. Más azerbajdzsáni középkori városoktól eltérően, amelyek fokozatosan építettek utcákat, e munka Şəkiben rövid és tervezett módon történt. Şəki fő és leghosszabb utcája a város legfontosabb építészeti emlékeit tartalmazza. Shaki történelmi és építészeti emlékei miatt a város sok utcája különösen figyelemre méltó., Azazonban az első helyen természetesen Şəki fő utcája áll. Ilyen utcák például: Heydar Alijev, Khoyski, Afgan, Arpus, Ganjali, Mirza Fatali Akhundzade, Mehdi Huseyn.