„Haiti történelme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Rabszolgafelkelés (1791–93): Mert valószínűleg nem élt 200 évet Sonthonax. Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Yera (vitalap | szerkesztései) |
||
41. sor:
===Napóleon legyőzése (1802–04)===
[[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] 1802-ben sógora, [[Charles Leclerc (tábornok)|Charles Leclerc ]] vezetésével jelentős inváziós sereget küldött Hispaniolára, hogy visszaszerezzék a francia kormány fennhatóságát. A spanyolok jóváhagyásával megszállták a sziget keleti felét és az idővel 40 ezresre duzzadt európai hadsereg a fehér és mulatt gyarmatlakók támogatásával több csatában legyőzte a felkelőket. Toussaint két alvezére átállt az ellenség oldalára, a lázadók vezérét pedig tárgyalni hívták, ám mikor megjelent letartóztatták és Franciaországba deportálták. Toussaint röviddel később tüdőgyulladásban meghalt a börtönében.
Napóleon 1802 májusában törvényt hozott, hogy ahol még megmaradt ([[Martinique]], [[Tobago]] és [[Saint Lucia]] gyarmatokon), a rabszolgaságot fenn kell tartani. Leclercnek bizalmas üzenetet küldött, melyben felhatalmazta Saint-Domingue-on is visszaállítani a korábbi állapotokat, amikor megfelelőnek látja az időt. Bár ezeket a törekvéseket nem hirdették ki, nyár közepére elterjedt a híre, hogy Párizs vissza akarja állítani a rabszolgaságot és Toussain elárulása is tüzelte a kedélyeket. A korábban kollaboráló alvezérek, [[Jean-Jacques Dessalines|Dessalines]], [[Henri Christophe|Christophe]] és [[Alexandre Pétion|Pétion]] meg voltak győződve róla, hogy rájuk is Toussain sorsa vár és újból fellázadtak. Időközben beköszöntött az esős évszak és az európai katonák tömegesen estek a [[sárgaláz]] és [[malária]] áldozatául. Novemberre 24 ezer francia katona halt meg (köztük maga Leclerc is) és további 8 ezret kórházban ápoltak.
| |||