„Fasizmus” változatai közötti eltérés

A fasiszta Olaszország és a náci Németország a 30-as években egyre fokozták területi követeléseiket, ami végül is a [[második világháború]] kitöréséhez vezetett. Mussolini a Földköz-tenger ellenőrzésére törekedett, szabad kijárással az Atlanti-óceánra és az olasz „élettér” ''(spazio vitale)'' biztosításával a Mediterráneumban és a Vörös-tenger medencéjében.{{refhely|Kallis 2000|51. oldal}} Hitler a német nép számára szükséges „életteret” ''([[Lebensraum]])'' Kelet-Európában, főleg a Szovjetunió területeinek gyarmatosításával tervezte megszerezni.{{refhely|Kallis 2000|53. oldal}}

[[Fájl:Buchenwald Corpses 60623.jpg|thumb|right|Buchenwaldi áldozatok]]

Olaszország 1935-ben megtámadta [[Etiópia|Etiópiát]]. A [[Népszövetség]] elítélte az agressziót és szankciókat vezetett be Róma ellen. 1936-ban Németország a békeszerződés tiltása dacára újra-militarizálta a Rajna-vidéket. 1938-ban Németország annektálta Ausztriát ([[Anschluss]]), majd a [[müncheni egyezmény]]ben szabad kezet kapott Angliától és Franciaországtól a Csehszlovákia elleni területi igényei kielégítéséhez, azzal, hogy ezek Németország utolsó ilyen követelései. Hitler azonban nem megegyezést, hanem háborút akart, Németország egész gazdasága és hadereje háborús pályára volt állítva. Hamarosan megszegte a müncheni egyezményt és megszállta, majd feldarabolta Csehszlovákiát. Olaszország ezzel egy időben a gyarmatokon követelt területi engedményeket Angliától és Franciaországtól. 1939-ben Németország Lengyelországtól követelt területi engedményeket újabb utolsó igényként, de Varsó elutasította ezt.<ref>Eugene Davidson. ''The Unmaking of Adolf Hitler''. Columbia, Missouri, USA: University of Missouri Press, 2004 Pp.&nbsp;371–372.</ref>