„Keresztes háborúk” változatai közötti eltérés

1 332 bájt hozzáadva ,  4 hónappal ezelőtt
új alcím, jav., kieg.
(→‎A keresztes hadjáratok mérlege: kieg, források. A Tyerman-hivatkozásokat fontosnak gondolom, a felvilágosodáskori kritikák fényében (következő mondatok).)
(új alcím, jav., kieg.)
Ezt követően gyors ütemben folytatódott a keresztes államok hanyatlása, mivel már egy keresztény uralkodó sem küldött segítséget a szorongatott kereszteseknek. Legelőször az [[Antiochiai Fejedelemség]] szűnt meg létezni, mivel [[1268]]-ban a törökök [[Az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán|Bajbarsz]] szultán vezetésével elfoglalták [[Antiokheia|Antiochiát]] és vele egész Észak-Szíriát. Ezt követte a [[Tripoliszi Grófság]] bukása. A törökök [[1271]]-ben ostrom alá vették a [[Krak des Chevaliers]] várat, melynek őrsége szabad elvonulás fejében [[április 8.|április 8]]-án átadta a várat. A legjelentősebb keresztes erőd elveszítése megpecsételte a keresztes államok sorsát. A törökök ezentúl innen intézték támadásaikat a még keresztény fennhatóság alatt levő területek ellen és sorra megszállták azokat. [[1289]]. [[április 26.|április 26]]-án elesett [[Tripoli (Libanon)|Tripolisz]]. Tripolisz utolsó grófja, [[I. Lúcia tripoliszi grófnő|I. Lúcia]] ekkor [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]] menekült. Ekkor már csak egy jelentős erőd volt a keresztesek kezén, [[Akko (település)|Akko]], amelynek a meghódítására [[1291]]-ben indultak a muszlimok. A vár hosszú ostrom után elesett, amelynek "örömére" a muszlimok nagy mészárlást vittek végbe a város keresztény és zsidó lakossága körében, valamint lefejezték az összes fogságba került keresztes vezért, többek között a [[templomosok|templomos rend]] [[nagymester]]ét, [[Guillaume de Beaujeu]]-t is. [[II. Henrik ciprusi király|II. Henrik]] [[Jeruzsálem királyainak listája|jeruzsálemi]] és [[A Ciprusi Királyság uralkodóinak listája|ciprusi király]] Ciprusra menekült és haláláig megtartotta királyi címét. Halála után a ciprusi királyok viselték a "Jeruzsálem királya" névleges címet, valamint a nápolyi királyok is igényt tartottak erre a címre. [[II. András magyar király]] az V. keresztes hadjárat után szintén felvette ezt a címet, és őt követve egészen [[1918]]-ig mindegyik magyar király viselte. A magukat jeruzsálemi királyoknak valló uralkodók közül azonban csak egyedül [[I. Péter ciprusi király]] tett kísérletet Jeruzsálem visszafoglalására, azonban serege még csak a Szentföldig sem tudott eljutni.
 
== A keresztes hadjáratok mérlegehatása ==
A keresztes hadjáratok két évszázadnyi küzdelem után látszólag eredménytelenül zárultak. Valójában a hadjáratoknak voltak pozitív és negatív hatásai is. Negatív hatás volt kétségtelenül, hogy a keresztes háború a keresztények, muszlimok és zsidók közötti viszony megromlását okozta. Pozitív hatás volt azonban, hogy a hadjáratok alatt fejlődött a kereskedelem Kelet és Nyugat között, az arabok közvetítésével számos keleti fűszer, növény, találmány került át Európába.
 
=== A keresztes hadjáratok értelmezése és értékelése a történelem folyamán ===
==== Reformáció ====
A keresztes hadjáratok protestáns értelmezését [[Luther Márton]] indította el, aki szerint az Európa elleni [[Oszmán Birodalom|oszmán]] előrenyomulást a [[XVI. század]]ban isteni büntetésnek volt a Katolikus egyház bűneiért. Ezt írta: "A török ellen harcolni annyi, mint az isteni ítélet ellen harcolni, melyet Isten bocsát le ránk, rajtuk keresztül."<ref>Kenneth M. Setton, “Lutheranism and the Turkish Peril,” Balkan Studies 3 (1962): 142, idézi: Madden, New Concise History of the Crusades, 209. old.</ref> Később, amikor a török elérte [[Bécs ostroma (1529)|Bécs kapuit (1529)]], megváltoztatta nézetét, és éppenséggel arra szólította fel a hercegeket, katolikust-protestánst egyaránt, hogy együtt harcoljanak a török támadók ellen. Persze ez nem jelentette azt, hogy a keresztes hadjáratot akart volna: "Ha beosztásomban katona lennék és látnám a harcmezőn egy pap zászlaját vagy keresztjét, még ha maga a feszület volna is, úgy kéne elszaladnom, mintha maga az ördög üldözne!"<ref>Madden, The New Concise History of the Crusades, 210. old</ref> A reformációnál kezdődött el a nyugati szemléletben, hogy a kereszteshadjáratokat elkezdték negatív fényben látni és láttatni, a pápaellenességtől és katolikusellenességtől motiváltan.
==== Felvilágosodás ====
Később, francia földön, a [[XVII. század|XVII.]] és [[XVIII. század|XVIII. században]] a [[Felvilágosodás]] nevű filozófiai mozgalom, annak jegyében, hogy az emberi észt helyezze előtérbe - [[Racionalizmus]] - a hittel szemben, az egyházat gyengíteni igyekezett. A felvilágosodáskori gondolkodás az élet minden területére kiterjedvén egységes világnézetet igyekezett fölmutatni ([[Encyclopédie|Nagy Enciklopédia]]). A kereszteshadjáratokat az akkori értelmiség "nem a saját jogán vette figyelembe, hanem mint egy eszközt, amivel a vallással és a történelmi (civilizációs) fejlődéssel kapcsolatban lehetett érveket megfogalmazni".<ref>The Debate on the Crusades by Christopher Tyerman. Manchester University Press, 2011, 67. old.</ref> Szintén a felvilágosodással kezdődött el, hogy a kereszteshadjáratokat a felvilágosodás korának (modern) nézőpontjából kezdték el kommentálni (a [[vallásszabadság]], véleményszabadság stb szemszögéből).<ref>“The legacy of the Enlightenment had established the Crusades as a reference point for cultural commentary as much on contemporary as on medieval society” The Debate on the Crusades by Christopher Tyerman. Manchester University Press, 2011, 95. old.</ref>
 
A kereszteshadjáratok felvilágosodáskori legfőbb kritikusai a francia [[Voltaire]] és [[Diderot]], valamint az angol [[David Hume]] és [[Edward Gibbon]] voltak. Voltaire egész életében harcot folytatott az egyházzal, [[Szatíra|szatírák]] és [[Pamflet|pamfletek]] formájában. Egy 1751-es tanulmánya szerint a kereszteshadjáratok "a düh járványai voltak, melyek 200 évig tartottak, és amelyekben az összes kegyetlenség, az összes álnokság, az összes kicsapongás, és az öszes ostobaság előfordult, amelyre az emberi természet képes."<ref>Rodney Stark: God’s Battalions — The Case for the Crusades. New York: HarperCollins, 2009, 6. old</ref> Továbbá megjegyezte, hogy kereszteshadjáratok "veszteségesek, értelmetlenek, a túlzó világi hatalomra törő pápai ambíciók által tönkretettek voltak, példái a középkor maró (korroziv) fanaticizmusának."<ref>Tyerman, i.m. 67. old.</ref> Diderot a kereszteshadjáratokat szintén teljesen negatív fényben értelmezte, és Európa kirablását kérte rajtuk számon. Szerinte e "szörnyű háborúk" eredménye "elnéptelenedett nemzetek, meggazdagodott kolostorok, elszegényedett nemesek, tönkrement egyházi fegyelem, megvetett mezőgazdaság, szűkös készpénz, és végtelen viszontagságok" voltak.<ref>Jonathan Riley-Smith, The Crusades—A History, (New Haven, CT: Yale University Press, 2005), 298. old</ref> Diderot szintén felpanaszolta, hogy a kereszteshadjáratok barbár vállalkozások voltak, melyekben az egyház európai lovagokat küldött "hogy elvágják az ott lakók torkát és megszerezzenek egy sziklás csúcsot (Jeruzsálem), ami egy csepp vért nem ért meg".<ref>Denis Diderot, Dictionnaire encyclopedique, Oeuvres complètes (Paris, 1821), xiv, 496–511, idézi Tyerman, i.m, 78. old</ref> Hume szerint a muszlim világ felsőbbrendű volt "tudományban és humanitásban", a kereszteshadjáratok pedig "az emberi ostobaság legmaradandóbb emlékművei, amelyek bármely korban vagy nemzetben történtek".<ref>Tyerman, i.m. 81,</ref><ref>Hume, The History of England, vol. I, 234. old</ref><ref>Stark, i.m. 6.old</ref> Gibbon szerint, kortársaihoz hasonlóan, a kereszteshadjáratok kizárólag negatív eredményeket hoztak. Eszerint a keresztesek tudatlan és babonás bűnözők voltak, akiket az egyház manipulált.<ref>Edward Gibbon, The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, vii, 188, idézi: Tyerman, i.m. 85.old</ref>
 
==== Modern történetírás ====
{{csonk-szakasz}}
 
 
A pápa felkérésére a [[13. század]]ban a [[Magyar Királyság|magyar királyok]] is több hadjáratot indítottak a boszniai [[bogumilok]] ellen.
 
=== A keresztes hadjáratok értelmezése és értékelése a történelem folyamán ===
=== Középkor ===
A középkori társadalom hitt a katolikus egyház [[Propaganda|propagandá]]jában, a ''szent háború'' eszméjében és abban, hogy ha [[Szent Sír-templom|Szent Sír]]t és a [[Szentföld]]et visszaszerzik, akkor bűnbocsánatot nyernek <ref>Harmat Árpád Péter: A keresztes hadjáratok története</ref> és ha a résztvevő elesik a harcban, akkor a [[Mennyország|mennybe]] jut – ahogy az egyház és a pápa ezt ígérte nekik.<ref>Horváth Péter, Hámori Péter: Történelem, 2008., {{ISBN|978 963 19 5884 3}}</ref> Az iszlámban a [[pogányság]]ot látták és a Szentföldet fel akarták szabadítani a [[Sátán]] kebeléből.<ref>Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet, 2001.</ref>
 
Később, a hadjáratok bírálata a [[Reneszánsz|reneszánsszal]] és a [[humanizmus]]sal kezdődött el.
 
==== Reformáció ====
A reformáció során a keresztes hadjáratokhoz való hozzáállást a vallási viták és az oszmán terjeszkedés alakították ki.
 
A keresztes hadjáratok protestáns értelmezését [[Luther Márton]] indította el, aki szerint az Európa elleni [[Oszmán Birodalom|oszmán]] előrenyomulást a [[XVI. század]]ban isteni büntetésnek volt a Katolikuskatolikus egyház bűneiért. Ezt írta: ''"A török ellen harcolni annyi, mint az isteni ítélet ellen harcolni, melyet Isten bocsát le ránk, rajtuk keresztül."''<ref>Kenneth M. Setton, “Lutheranism and the Turkish Peril,” Balkan Studies 3 (1962): 142, idézi: Madden, New Concise History of the Crusades, 209. old.</ref> Később, amikor a török elérte [[Bécs ostroma (1529)|Bécs kapuit (1529)]], megváltoztatta nézetét, és éppenséggel arra szólította fel a hercegeket, katolikust-protestánst egyaránt, hogy együtt harcoljanak a török támadók ellen. Persze ez nem jelentette azt, hogy a keresztes hadjáratot akart volna: "Ha beosztásomban katona lennék és látnám a harcmezőn egy pap zászlaját vagy keresztjét, még ha maga a feszület volna is, úgy kéne elszaladnom, mintha maga az ördög üldözne!"<ref>Madden, The New Concise History of the Crusades, 210. old</ref> A reformációnál kezdődött el a nyugati szemléletben, hogy a kereszteshadjáratokat elkezdték negatív fényben látni és láttatni, a pápaellenességtől és katolikusellenességtől motiváltan.
 
[[John Foxe]] angol történész és [[Martirologium|martyrológus]] szintén a katolikus egyház bűneit hibáztatta a hadjáratok kudarcáért.<ref name="WB">Willem Brownstok, Stanford Mc Krause, Yuri Galbinst: [https://books.google.hu/books?id=F-PNDwAAQBAJ&pg=PT266&lpg=PT266&dq=reform%C3%A1torok+a+keresztes+hadj%C3%A1ratokr%C3%B3l&source=bl&ots=_ATVKSxuZe&sig=ACfU3U0UZ7IIC6HUdGWyLszjadvA5jKNug&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwisx8fizNvpAhURTxUIHTrjCjMQ6AEwAnoECAgQAQ#v=onepage&q=reform%C3%A1torok&f=false Az iszlám története]</ref> Elítélte a hadjáratok alkalmazást azok ellen is, akikről úgy vélte, hogy megtartották hitüket ([[Katharok|albigensek]], [[valdensek]]).<ref name="WB"/>
 
==== Felvilágosodás ====
Később, francia földön, aA [[XVII. század|XVII.felvilágosodás]] és [[XVIII. század|XVIII. században]] a [[Felvilágosodás]] nevű filozófiai mozgalom, annak jegyében, hogy az emberi észt helyezze előtérbe - [[Racionalizmus]] - a hittel szemben, az egyházat gyengíteni igyekezett. A felvilágosodáskorikori gondolkodás az élet minden területére kiterjedvén egységeshasonló világnézetet igyekezettmutatott fölmutatnifel (''[[Encyclopédie|Nagy Enciklopédia]]''). A kereszteshadjáratokatkeresztes hadjáratokat az akkori értelmiség "nem a saját jogán vette figyelembe, hanem mint egy eszközt, amivel a vallással és a történelmi (civilizációs) fejlődéssel kapcsolatban lehetett érveket megfogalmazni".<ref>The Debate on the Crusades by Christopher Tyerman. Manchester University Press, 2011, 67. old.</ref> Szintén a felvilágosodással kezdődött el, hogy a kereszteshadjáratokat a felvilágosodás korának (modern) nézőpontjából kezdték el kommentálni (a [[vallásszabadság]], véleményszabadság stb szemszögéből).<ref>“The legacy of the Enlightenment had established the Crusades as a reference point for cultural commentary as much on contemporary as on medieval society” The Debate on the Crusades by Christopher Tyerman. Manchester University Press, 2011, 95. old.</ref>
 
A hadjáratok felvilágosodás kori legfőbb kritikusai a francia [[Voltaire]] és [[Diderot]], valamint az angol [[David Hume]] és [[Edward Gibbon]] voltak. Voltaire egész életében harcot folytatott a diktatórikus egyházzal, [[Szatíra|szatírák]] és [[Pamflet|pamfletek]] formájában. Egy 1751-es tanulmánya szerint a keresztes hadjáratok ''"a düh járványai voltak, melyek 200 évig tartottak, és amelyekben az összes kegyetlenség, az összes álnokság, az összes kicsapongás, és az öszes ostobaság előfordult, amelyre az emberi természet képes."''<ref>Rodney Stark: God’s Battalions — The Case for the Crusades. New York: HarperCollins, 2009, 6. old</ref> Továbbá megjegyezte, hogy a hadjáratok ''"veszteségesek, értelmetlenek, a túlzó világi hatalomra törő pápai ambíciók által tönkretettek voltak, példái a középkor maró (korroziv) fanaticizmusának."''<ref>Tyerman, i.m. 67. old.</ref>
 
Diderot a hadjáratokat szintén negatív fényben látta, és Európa kirablását kérte rajtuk számon. Szerinte e "szörnyű háborúk" eredménye "elnéptelenedett nemzetek, meggazdagodott kolostorok, elszegényedett nemesek, tönkrement egyházi fegyelem, megvetett mezőgazdaság, szűkös készpénz, és végtelen viszontagságok" voltak.<ref>Jonathan Riley-Smith, The Crusades—A History, (New Haven, CT: Yale University Press, 2005), 298. old</ref> Diderot felpanaszolta, hogy a hadjáratok barbár vállalkozások voltak, melyekben az egyház európai lovagokat küldött ''"hogy elvágják az ott lakók torkát és megszerezzenek egy sziklás csúcsot (Jeruzsálem), ami egy csepp vért nem ért meg"''.<ref>Denis Diderot, Dictionnaire encyclopedique, Oeuvres complètes (Paris, 1821), xiv, 496–511, idézi Tyerman, i.m, 78. old</ref>
 
[[David Hume|Hume]] alapján a muszlim világ felsőbbrendű volt "tudományban és humanitásban", a keresztes hadjáratok pedig ''"az emberi ostobaság legmaradandóbb emlékművei, amelyek bármely korban vagy nemzetben történtek"''.<ref>Tyerman, i.m. 81,</ref><ref>Hume, The History of England, vol. I, 234. old</ref><ref>Stark, i.m. 6.old</ref>
 
Gibbon szerint, kortársaihoz hasonlóan, a hadjáratok kizárólag negatív eredményeket hoztak. Eszerint a keresztesek tudatlan és babonás bűnözők voltak, akiket az egyház manipulált.<ref>Edward Gibbon, The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, vii, 188, idézi: Tyerman, i.m. 85.old</ref>
 
==== Modern történetírás ====
A keresztes hadjáratok egyik háttere a vallási fanatizmus volt. {{refhely|Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék tört. III.}}<ref>Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve</ref>
 
== Utóhatások ==