„Baumgarten Nándor” változatai közötti eltérés

Baumgarten NándorLajos (1846–1918)<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6MZS-TXZ?i=43 |title=Baumgarten Lajos halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 254/1918. folyószáma alatt |accessdate=2019-12-05}}</ref> kereskedő gyermekekéntés Rust Malvina fiaként született Budapesten 1873. május 29-én. Egyik nagybátyja, [[Baumgarten Izidor]] neves büntetőjogász, másik nagybátyja [[Baumgarten Károly]] kereskedelmi jogi bíró volt. Felsőfokú tanulmányait [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]], Berlinben[[Berlin]]ben és Budapesten végezte. 1896-ban itt avatták jogtudományi doktorrá, 1899-ben ügyvédi oklevelet, 1905-ben pedig a Budapesti Tudományegyetemen kereskedelmi és váltójogból magántanári képesítést szerzett.

Tanulmányai befejezése után 1899-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten. Bejárta Nyugat-Európát, 1904-ben az [[Amerikai Egyesült ÁllamokbanÁllamok]]ban tanulmányúton vett részt, komoly műveltségre, tapasztalatra, nyelvtudásra tett szert. 1914-ig ügyvédként, 1914-től 1921-ig közigazgatási ítélő bíróként dolgozott. Közben 1905-től a Budapesti Tudományegyetemen kereskedelmi és váltójog magántanára, 1915-től címzetes nyilvános rendkívüli tanára. Harminc évet tanított az egyetemen. 1921-től a nyugdíjba vonult bíró a Belcsényi Cementgyár Unió elnökeként tevékenykedett. A 20. század első évtizedeinek neves kereskedelmi jogásza, több jogág kiemelkedő jogtudósa 1935. május 29-én, 62 éves korában, hunyt el Budapesten.

Baumgarten szemléletét a gazdasági liberalizmus, a magántulajdon rendjének tisztelete hatotta át, a nemzetek közötti gazdasági jogegyenlőségnek, a hiteljog nemzetközi egyenlősítésének fontosságát vallotta. Tudományos érdeklődése a jogtudomány széles skáláján mozgott, a részvényjog, a pénzügyi jog, a kereskedelmi jog, a fuvarozási jog, a munkajog, a nemzetközi jog, az eljárási jog, a magánjog, az ipari tulajdonjog kérdései is vizsgálódásainak fókuszába kerültek. Legnagyobb korai elismerést kiváltó könyvét 1900-ban ''Nemzetközi vasúti árufuvarozási jog'' címmel adták ki, amelyet a jogász szakma a berni egyezményben kodifikált joganyag első rendszeres feldolgozásának, a bel- és külföldi szakirodalom, illetve joggyakorlat kifogástalan ismeretén alapuló tudományos kézikönyvnek minősített. Akadémiai díjnyertes művei – 1906-ban jelent meg a ''Kartellek és trustök'' című, [[Meszlény ArtúrralArtúr]]ral közösen írt kötete és 1917-ben a ''Jogerő a közigazgatási eljárásban'' című könyve, amely a közigazgatási jogelmélet és joggyakorlat kérdéskörének színvonalas bemutatása – ugyancsak kiemelkedő alkotásnak számítanak. Különböző időszaki kiadványokban közel száz tanulmánya, dolgozata, cikke található, ezeket főleg a ''Jogállam'', a ''[[Jogtudományi Közlöny]]'', az ''Ügyvédek Lapja'', a ''Magyar Pénzügy'', a ''[[Budapesti Szemle]]'', a ''Pénzintézeti Szemle'', a ''Magyar Jogászegyleti Értekezések'' című folyóiratokban publikálta. Jogterületeiről különböző szervezetekben, társaságokban számos tudományos előadást is tartott.

1901-ben a ''Jogállam'' című folyóirat alapítója és 34 éven át – haláláig – szerkesztője. Az 1900-as évek elején a Magyar Jogászegylet titkára, később alelnöke lett. Ő szervezte meg a Nemzetközi Jogi Társaság magyarországi csoportját, amelynek főtitkári teendőit is végezte. Elnöke volt az Iparjogvédelmi Egyesületnek, alelnöke a Gazdaságjogi Intézetnek, tagja a Biztosítási Szaktanácsnak és 1929-től a hágai Nemzetközi Állandó Választott Bíróságnak is.