„El Liszickij” változatai közötti eltérés

41 bájt törölve ,  1 hónappal ezelőtt
a
a
Ezután [[Németország]]ba ment tanulni, a [[darmstadt]]i Politechnikai Főiskolára. A véletlen a kezére játszott. Építészetet tanult már akkor, amikor még csak sejteni lehetett, hogy a modern művészet egyik legjelentősebb – több irányzatot tömörítő – vonulata az építészetet írja majd fel jelszóként harci lobogójára. Vagyis: a valóság utánzása helyett át akarja alakítani a világot. Ez a konstruáló művészet a [[kubizmus]]sal vette kezdetét; azzal, hogy a látszati ábrázolást a dolgok tényleges összefüggését tükröző megjelenítéssel váltotta fel. Még tovább lépett az [[expresszionizmus]] [[absztrakt művészet|absztrakt]] irányzata: végleg lemondott a valóság utánzásáról; szeszélyes formák, vonalak és színek szimbolikájával helyettesítette a látványt, hogy aztán a [[konstruktivista művészet|konstruktivizmusban]] összetalálkozzon a kubizmus elemző, mértani módszere és az absztrakt expresszionizmus emocionális világképe. A legjellegzetesebb konstruktivista kompozíciókban csupa mértani alakzatot látunk: köröket, négyzeteket és háromszögeket, amelyeket aztán építészeti modellek, majd konkrét épülettervek követnek. A kétdimenziós felületen konstruáló kubizmusból így született meg az új építészet.
 
[[Németország]]ban is rendszeresen rajzolt. Nem annyira [[tájkép]]eket, mint inkább épületeket. Majd azon kapta magát, hogy számára egy egyszerű használati tárgy éppen olyan szép lehet, mint egy festmény. [[1911]]-es feljegyzésében olvashatjuk: „Nem tudom, mit csodálok jobban: [[Michelangelo Buonarroti|Michelangelo]] Dávidját, [[Mihail Alekszandrovics Vrubel|Vrubel]] ''Démon''ját, vagy a szögekkel kivert művészi ajtót, amit egy ismeretlen művész munkájaként láttam a Fekete Kápolnában." Itt már annak az új esztétikának a szellemében fogalmazza meg kérdését, amelynek később a gyakorlatban, művészetével ad majd igazolást. Michelangelót és Vrubelt még az a Liszickij csodáljacsodálta, aki festőnek készülkészült. Az ajtó szépségének azonban már az a Liszickij adózikadózott, aki festészetével az új építészet alapjainak lerakásából kér majd részt.
 
Darmstadt a [[szecesszió]] egyik fellegvára volt, a szecesszió pedig építészet- és [[iparművészet]]centrikus esztétikát hirdetett meg. Művésztelep is szerveződött a Mathildenhöhén; a város iparművészeti kiállításainak európai visszhangja volt. Az [[1901]]-es [[darmstadt]]i seregszemléről úgy emlékezikemlékezett meg már a korabeli magyar sajtó is, mint amely döntő szerepet játszott az új iparművészet diadalában. A Politechnikai Főiskolán tanított [[Joseph Maria Olbrich]], a korszak jelentős építésze, a [[bécs]]i szecesszió egyik vezéralakja, a [[Mathildenhöhe]] több épületének tervezője. De ami ennél sokkal fontosabb: [[Németország]]ban Liszickij megérkezésekor már tevékenyen dolgozikdolgozott az [[1907]]-ben alapított [[Deutscher Werkbund]], a szecesszióval is elégedetlen, a legkorszerűbben gondolkodó építészek szövetsége. [[Peter Behrens (építész)|Peter Behrens]], [[Hermann Muthesius]], [[Henry van de Velde]], [[Walter Gropius]] új programmal álltak elő. A szecesszió még egyedi művészetet hirdetett az iparban is, tehát a kézművesség fejlesztésében látta a jövőt. A Werkbund tagjai voltak az elsők, akik felismerték: korszerű iparművészet nincs korszerű ipar nélkül. Megszabadultak az [[ornamentika|ornamentikától]], és olyan funkcionális tárgyakat terveztek, amelyek alkalmasak a nagyüzemi gyártásra. Céljuk „a művészet, az ipar és kézművesség összefogásával az ipari munka megnemesítése" volt.
 
=== Párizs ===
Liszickij [[1911]]-ben [[Párizs]]ban járt, innen hazatérőben látogatta meg [[Henry van de Velde|van de Veldét]]. A személyes találkozás, a mester nézeteivel való megismerkedés tovább vitte azon az úton, amelyre az ajtó szépségének felismerésével ösztönösen rálépett.
 
A főiskolai hallgató Liszickijben a tízes évek elején már érett a táblakép-festészetről való lemondás gondolata. Amikor [[1912]]-ben és [[1913]]-ban Észak-[[Olaszország]]ba ment tanulmányútra, a kora [[reneszánsz]] nagyjait: [[Cimabue|Cimabuét]] és [[Paolo Uccello|Uccellót]] fedezte fel magának. Tehát két olyan festőt, akiknek művei még szerves részei voltak az architektúrának. Ekkor erősödött meg benne az a remény, hogy amit [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] tanult, annak köze van, köze lehet [[Kelet-Európa|Kelet-Európához]] is.
 
=== Első világháború ===
Az [[első világháború]] kitörése érlelte meg az elhatározását. A már diplomás Liszickij elhagyta [[Darmstadt]]ot, és [[Svájc]]on, majd a [[Balkán (térség)|Balkán]]on át hazatért [[Moszkva|Moszkvába]]. Az ide evakuált [[riga]]i Politechnikai Főiskolán megújította vizsgáit. [[1916]]-tól építészként dolgozott.