„Magellán Föld körüli útja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
125. sor:
1520. október 18-án a hajók elhagyták a Santa Cruz-folyót, és dél felé haladtak [[Patagónia]] partjai mentén.{{refhely|azonos=MAG226}} Magellán közölte a kapitányokkal, hogy elsősorban délen keresi az átjárót a Déli-tengerre, és csak akkor fordul vissza kelet felé, ha a déli 75. szélességi fokig nem talál tengerszorost.{{refhely|azonos=MAG226}} Már 3 nap múlva, október 21-én találtak egy utat nyugat felé a déli 52. szélességi foknál. Eddigre már Dél-Amerika addig ismeretlen partjai mentén {{szám|4000}} km-t hajóztak, és felfedezték a [[Bahía Blancai-öböl|Bahía Blancai-]],{{refhely|Atlasz|143. oldal|azonos=A143}} [[Szent Mátyás-öböl|San Mattias-]],{{refhely|azonos=A143}} [[Szent György-öböl|San Jorge-]]{{refhely|azonos=A143}} és [[Grande-öböl|Bahia Grande-]]öblöket,{{refhely|azonos=A143}} több más öböl mellett.{{refhely|azonos=MAG226}}
Ezek után megkerülték a [[Vírgenes-fok]]ot,{{refhely|azonos=A143}} és Magellán két hajót előreküldött felderítésre, éjszaka azonban két napig tartó vihar támadt, ami veszélybe sodorta a felderítőket. Ebben a helyzetben vettek észre egy szorost, ami egy széles öbölbe vezetett, majd innen egy másik szoroson át egy még szélesebb öbölbe jutottak. A két kapitány, Mexquita és Serrano úgy döntöttek, visszafordulnak jelentést tenni.{{refhely|Magidovics|227. oldal|azonos=MAG227}}
Ő nem tudta, hogy Magellán már hónapok óta tudatában volt, hogy a térkép vagy hamis vagy pontatlan. Magellán optimizmusát arra alapozta, hogy a mérések szerint az [[árapály]] szabálytalanul váltakozott ezen a helyen, a dagály erősebb volt az apálynál. Ennek pedig szerinte egy oka lehetett: itt egyenlítődik ki a két nagy tenger mozgása, tehát a szoros egy másik tengerre vezet.{{refhely|azonos=E8283}}
Néhány napig eltartott, amíg a felfedezett széles öblökön áthatoltak, majd a [[Dawson-sziget]]nél{{refhely|azonos=A143}} két csatornára bukkantak, az egyik délkeletre, a másiknak délnyugatra nyílt. A ''San Antoniót'' és a ''Concepciónt'' délkeletre, egy bárkát pedig délnyugatra küldött Magellán. ''„A kiküldöttek (a bárkával) három nap múlva visszatértek azzal a hírrel, hogy egy hegyfok mögött meglátták a nyílt tengert. A főkapitány könnyezett az örömtől és elnevezte ezt a hegyfokot a [[Pilar-fok|Vágyakozás foká]]nak.”''{{refhely|azonos=A143}}{{refhely|azonos=MAG227}} A ''Trinidad'' és a ''Victoria'' behatolt ebbe a csatornába, 4 napig vártak, majd visszatértek, hogy találkozzanak a másik két felderítő hajóval.
De csak a ''Concepciónt'' találták a találkozási ponton, mivel a két hajó elvált, és a ''Concepción'' zsákutcába került, majd a [[Inútil-öböl|Sikertelenség-öböl]]ből{{refhely|azonos=A143}} visszafordult.{{refhely|azonos=MAG227}} A ''San Antonio'' szintén zsákutcába került, majd visszatérve a kiindulási pontra, nem találták ott Magellánt, ezért a tisztek ismét fellázadtak.{{refhely|azonos=MAG227}} Mexquitát elfogták, megsebesítették, és a lázadó hajó visszatért Spanyolországba.{{refhely|azonos=MAG227}} Ott a szökevények árulással vádolták meg Magellánt, a hatóságok bebörtönözték Mexquitát, Magellán családját megfosztották évjáradékuktól, akik így (felesége és gyerekei) hamarosan meg is haltak.{{refhely|azonos=MAG227}} Magellán és a többi kapitány azonban erről mit sem tudott, ők azt hitték, a ''San Antonio'' elpusztult, mert Mexquita a főparancsnok hű embere volt.{{refhely|azonos=MAG227}} Mivel így már két hajót elveszítettek, a megmaradt hárommal folytatták az utat, erősen lecsökkent létszámú legénységgel.{{refhely|azonos=MAG227}}
| |||