„Reuss Sámuel” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás javítása
a →‎Életpályája: apró javítás
47. sor:
Külföldön Griesbach és Eichstädt tanárokkal, Herderrel és Goethével a weimári miniszterrel megismerkedvén, a mineralógiai társulatnak titkára és a latin társaságnak rendes tagja lett. Az 1806. október 14-én I. Napóleon ellen vívott ütközetben a porosz-németekkel jelen volt.
 
1806-ban a Jénai Ásványtani társaság magyar tagjának választották meg.
1806-ban a Jénai Ásványtani társaság magyar tagjának választották meg. Németországból hazatérvén, [[Besztercebánya|Besztercebányán]] 1806. november 1-én conrectornak (az iskolaigazgató mellett működő tanító, másodtanító) nevezték ki. 1807. szeptember 10-én iskolaigazgató és segédlelkész (káplán) lett [[Tiszolc]]on 1809 decemberéig. 1810 január 1-től a kis-honthi esperességbeli [[Karaszkó]]n mint lelkész 3 évig működött. 1812 április 19-én a nagyrőcei egyházba ment át rendes lelkészül. Itt 30 évig működött, kitartó erővel, erélyesen. Utolsó alkalommal Reuss Sámuel 1842-ben keresztelt [[Nagyrőce|Nagyrőcén]]. Az esperesség (Gömör) al-, majd 1824-ben főesperesévé választotta őt meg. Főesperesi hivataláról 1836 körül lemondott.
 
1806-ban a Jénai Ásványtani társaság magyar tagjának választották meg. Németországból hazatérvén, [[Besztercebánya|Besztercebányán]] 1806. november 1-én conrectornak (az iskolaigazgató mellett működő tanító, másodtanító) nevezték ki. 1807. szeptember 10-én iskolaigazgató és segédlelkész (káplán) lett [[Tiszolc]]on 1809 decemberéig. 1810 január 1-től a kis-honthi esperességbeli [[Karaszkó]]n mint lelkész 3 évig működött. 1812 április 19-én a nagyrőcei egyházba ment át rendes lelkészül. Itt 30 évig működött, kitartó erővel, erélyesen. Utolsó alkalommal Reuss Sámuel 1842-ben keresztelt [[Nagyrőce|Nagyrőcén]]. Az esperesség (Gömör) al-, majd 1824-ben főesperesévé választotta őt meg. Főesperesi hivataláról 1836 körül lemondott.
 
Egy ideig kerületi jegyző is volt. Reuss Sámuel régészként is dolgozott. Kutatott [[Felsőpokorágy|Kőjankóban]], ami egy látványos természeti képződmény, a Pokorágyi Dombság része. Az itt talált, kőlappal fedett, bronzkori urnás sírokat már a 19. század elején felfedezték és kutatták, Reuss Sámuel 1813-ban ásott ki belőlük többet.
55 ⟶ 57 sor:
Három fiával, Gustavval, Adolffal és Lajossal együtt ő kezdi meg a szlovák népmesék rendszeres gyűjtését, átdolgozza azokat és elméletileg is foglalkozik velük. Reuss Sámuel népmesékkel kapcsolatos kutatási eredményei csak több mint másfél évszázad múlva jelentek meg könyv formájában Szlovákiában. (Reuss Sámuel: Régi szlovák népmesék. (Rozprávky starých Slovákov) Átírta és magyarázatokkal látta el Jana Pácalová. A rajzokat készítette David Ursiny. Tatran Kiadó. 2016. 2018. Szlovák nyelven.)
 
A forradalom után 1850-ben. február 15-én az osztrák császári királyi kormány által, a Haynau -féle rendelettel Tisza-kerületi adminisztrátoráváadminisztrátorrá nevezték ki, ezt a hivatalt haláláig betöltötte.
 
= Fontosabb munkái =