„Ostffyasszonyfa” változatai közötti eltérés

A falu első ismert birtokosa Lökös János volt, kit a [[14. század]]ban fej- és jószágvesztésre ítéltek. Elkobzott birtokait így a kun eredetű [[Osl nemzetség]] kapta meg, kiknek leszármazottai lettek az Osttfyak. Rajtuk kívül, elsősorban rokoni kapcsolataik révén később a Csornai, az [[Török család (enyingi)|enyingi Török]], a [[Zichy család|Zichy]] és a Vidos családok is szereztek itt részeket.

A község nevében az Osttfy előtag egyértelműen korábbi birtokosaira utal, míg az utótag eredetére két magyarázat is van. Az egyik szerint a királyné tulajdona volt, a másik szerint [[Szűz Mária]] emlékét őrzi. Ezt látszik erősíteni egy [[1758]]-as forrás, amely szerint volt itt egy [[Mária-kegyhelyek|csodatévő Mária-kép]], amelyet [[1620]]-ban menekítettek át a [[Sopron vármegye]]i [[Osli]]ba.

 

Ostffyasszonyfának volt egy régi vára, amely [[1250]] körül épülhetett a [[Rába]] és a [[Lánka-patak]] mocsaras környéke által védett területen. Ostffy Ferenc idejében a vár neve ''Kígyókő-vár'' volt. [[1403]]-ban a várat a Garaiak lerombolták, annak okán, hogy Ostffy Ferenc [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] ellen lázadt. A ma embere e vár területét Csonkavár néven ismeri. Ostffy Miklós esztergomi nagyprépost kérésére engedte meg [[V. László magyar király|V. László]] király, hogy az Ostffyak lerombolt kígyókői váruk helyett új várat építhetnek. Ez a vár a Cserdombon épült [[1456]] táján. (E várhoz kapcsolódik az első iskola létrejötte is [[1596]] körül.) [[1466]]-ban a Kanizsaiak fosztották ki, és elvitték az összes itt található oklevelet. Jelentősége megnövekedett a török támadások idején. [[1538]]-ban 10 főnyi állandó őrség védte. Ebben az időben alakították ki érdekes erődítményrendszerét. Ennek lényege az volt, hogy a kastély közelében található templomot is beépítették az egész erődöt körülölelő falba, így az is része lett a várnak. [[1571]]-ben az Ostffy örökösök felosztották maguk között. [[1664]]-ben egy környéket érintő nagyobb török támadást követően került sor az utolsó felújításra, amikor a környékbeli települések jobbágyaival javíttatták ki a falakat.