„Celldömölk” változatai közötti eltérés

 

A török kor végével a község a kemenesaljai vidék legjelentősebb helysége, egyben központja lett. A korábban Szentmárton ([[Kemenesszentmárton]]), illetve Vönöck leányegyházaként csak haranglábbal rendelkező falu, az 1681. évi 26. törvénycikk (artikulus) értelmében, a Vas megyében élő [[evangélikus]]ok két szabad vallásgyakorlására kijelölt [[artikuláris hely]]ének egyike lett. A környékbeli hívek nagyobb ünnepeken több mint 8–{{formatnum:10000}}-en vonultak ide, hogy istentiszteleten vehessenek részt. Ekkor már elkerülhetetlenné vált, hogy nagy befogadóképességű templomot építsenek. 1738-ban aztán egy mocsaras telket jelöltek ki a leendő templom számára. Ezután kezdhettek az építkezéshez, amelyet azonban a dömölki apát és a győri püspök feljelentésekkel próbált akadályozni.

 

A templomot 1744-ben szentelték fel. Az akkori lelkész Miskey Ádám alapította a kemenesaljai esperesség könyvtárát. A templom mellé 1820-ban archívumot építettek, amiben a [[Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület|Dunántúli Evangélikus Egyházkerület]] levéltárát és könyvtárát helyezték el. 1897-ben az alapok és az északi fal egy részének megtartásával új épületet emeltek. A környék tehetősebb evangélikusai nemcsak templomba jártak Nemesdömölkre, hanem a gyermekeiket is ide küldték iskolába. 1686-ban már biztosan volt evangélikus tanítója, a következő század közepén pedig 4 fiú és 2 leányosztály működött a településen. A község nemcsak kulturális, hanem közigazgatási központja is volt Kemenesaljának. [[Kiscell]] felemelkedéséig szolgabírák, ügyvédek laktak itt. 1872-től az egyesítésig körjegyzői székhelyként szerepelt. 1895-ben részvénytársasági alapon gőzmalmot építettek a község határában.