Wikipédia

„Magellán Föld körüli útja” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
==Előzmények==
 
A [[15. század]]ban felerősödött az igény arra, hogy közvetlen kereskedelmi útvonalat találjanak az ''„Indiákba, a fűszerek hazájába”'',{{refhely|MagidovicsMAG|123. oldal|azonos=MAG123}} ahol aranyat is reméltek találni.{{refhely|azonos=MAG123}} A fejlődő Európában, ahol a [[feudalizmus]] felbomlóban volt, a városok és a kereskedelem egyre fejlődött, lassan a pénz lett az első számú csereeszköz, ezért a kontinensen egyre nagyobb szükség volt az aranyra, főleg annak fényében, hogy a keleti árukért is arannyal fizettek, így Európa aranya lassan keletre áramlott. A növekvő jólét miatt a drága keleti termékekre, főleg fűszerekre is egyre nagyobb szükség volt, és mivel gátat akartak szabni az arany kiáramlásának és meggátolni a keleti kereskedőket és birodalmakat a haszon lefölözésében, hát érdekükben állt, hogy közvetlen kereskedelmi útvonalakat találjanak az arany és a fűszer lelőhelyeire.{{refhely|azonos=MAG123}}
 
A 15. század első felében [[Portugália|Portugáliában]] [[Tengerész Henrik]] alapozta meg az ''Indiákba'' vezető keleti út felfedezésének lehetőségét, és [[Bartolomeu Dias]] 1488-ban [[Afrika]] megkerülésével, majd [[Vasco da Gama]] Dias útvonalát követve 1497-ben meg is találta az oda vezető utat. 1492-ben [[Kolumbusz Kristóf]] [[Spanyolország|spanyol]] támogatással nyugat felől próbálta elérni [[Kína|Kínát]], de – amiről akkor ő még nem tudott – egy egész kontinens, [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]] állt az útjába. A következő évtizedekben egymást érték az Amerika partjait feltérképező expedíciók, egyre inkább világossá vált, hogy nem a Kínába vezető utat találták meg, hanem egy új kontinenst. Ez azonban nem gátolta meg a felfedezőket abban, hogy továbbra is nyugat felé keressék az utat Kínába.
18. sor:
Miután egyre jobban bebizonyosodott, hogy a korábbi hiedelmekkel ellentétben a Föld gömbölyű, tehát körülhajózható, feltéve, ha Amerika északi vagy déli végénél találnak egy megfelelő, hajózható átjárót, ezeknek az átjáróknak a felfedezésére több kísérletet is tettek. [[Vasco Núñez de Balboa]] 1513-ban a [[Panama-földszoros]]ról látva felfedezte a „Déli-tengert”, vagyis a [[Csendes-óceán]]t, ezért a felfedezők tudták, hogy ha megtalálják az átjárót, az új kontinens „mögött” is hajózható vizeket találnak, amiken eljuthatnak a vágyott Indiákba.
 
Az [[északnyugati átjáró]] felfedezésére irányuló erőfeszítések hiábavalóak voltak, [[John Cabot]] 1497-ben és 1498-ban két expedícióval,{{refhely|MagidovicsMAG|170-171. oldal|azonos=MAG170}} [[Gaspar Cortereal]] 1500-ban, testvére, [[Miguel Cortereal|Miguel]] 1502-ben próbálta megtalálni az átjárót északon,{{refhely|MagidovicsMAG|172-174. oldal|azonos=MAG172}} amit valójában csak 1906-ban tudott feltérképezni [[Roald Amundsen]],{{refhely|MagidovicsMAG|680. oldal|azonos=MAG680}} de délen még reményeket fűztek egy ilyen átjáró megtalálására.
 
Kolumbusz negyedik expedícióját már úgy tervezte 1502-ben, hogy körülhajózza a Földet, azonban számításait a [[Karib-tenger]]en átvonuló nyugati tengeráramlatokra alapozta, amiknek a segítségével vélt eljutni az Indiákra. Helyette azonban csupán Közép-Amerika atlanti partvidékét fedezte fel és az itt lakó népeket, köztük a [[maják]]at.{{refhely|MagidovicsMAG|176. oldal|azonos=MAG176}}
 
1515–1516-ban [[Juan Díaz de Solís]] próbálta meg, hogy két-három hajón az Atlanti-óceánról áthajózzon a Csendes-óceánra.{{refhely|MagidovicsMAG|223. oldal|azonos=MAG223}} A brazil partok mentén haladt, és a déli 36. szélességi fok környékén felfedezett egy hatalmas folyamot, amit rögtön az átjárónak vélt, partra szállva azonban az indiánok megölték.{{refhely|azonos=MAG223}} Magellán a folyót előbb Rio de Solisnak nevezte el, de a 16. század közepétől már [[Río de la Plata|La Platának]] hívják.{{refhely|azonos=MAG223}}
 
==Magellán előkészületei==
55. sor:
===A hajók felszerelése és a legénység toborzása===
 
Magellán számára nem volt egyszerű megszervezni az expedíció 2 évnyi ellátását. Minden elképzelhető helyzetre fel kellett készülniük, minden holmiból és élelemből annyit kellett magukkal vinniük, ami feltehetően elég egy 2 éves útra.{{refhely|MagidovicsMAG|224. oldal|azonos=MAG224}}
 
Meg kellett küzdeniük legyőzött ellenfelük, Gomez áskálódásaival is, ezen felül Magellán és Faleiro korábbi hazája, Portugália is hamarosan tudomást szerzett a készülődő expedícióról, és megpróbálták megakadályozni.{{refhely|ERD|50-51. oldal|azonos=E5051}} A portugál követ felkereste Magellánt, és megpróbálta rábeszélni, térjen vissza Portugáliába, és ott a király majd támogatja expedíciós terveit. Magellán azonban, félve attól, hogy támogatás helyett meggyilkolják, ha hazatér, nemet mondott az ajánlatra.{{refhely|azonos=E5051}}
100. sor:
====A San Julián-öbölben====
 
Miután felfedezték a [[Szent Mátyás-öböl|Szt. Mátyás-öblöt]], 1520. április 1-jén elhatározták, hogy a [[San Julián-öböl]]ben, a déli szélesség 49. fokánál áttelelnek.{{refhely|MagidovicsMAG|225. oldal|azonos=MAG225}} Négy hajóját az öbölbe küldte, ő maga a ''Trinidaddal'' az öböl bejáratánál állt meg.{{refhely|azonos=MAG225}} Terve az volt, hogy a telelés után folytatják a kutatást az átjáró után.
 
Magellán elővigyázatossága indokolt volt. Húsvét napján közös ebédre és misére hívta át a kapitányokat a hajójára, de közülük senki nem jelent meg, így kettesben ebédelt Antonio da Mesquitával, a ''San Antonio'' Cartagena helyett kinevezett parancsnokával.{{refhely|azonos=E7071}} Magellán hadüzenetként értelmezte a kapitányok távolmaradását, bár az is elképzelhető, hogy azok csak óvatosságból nem jelentek meg, félvén, hogy Cartagena sorsára jutnak.{{refhely|ERD|72-73. oldal|azonos=E7273}}
110. sor:
Magellán a hozzá hű és gyors döntésekre képes Gonzalo Gomez Espinozát küldte át a ''Victoriára'' a levelet hozó bárkával, és áthívatta Mendozát tárgyalni, aki ezt megtagadta.{{refhely|azonos=MAG225}} Ekkor Espinoza és egy matróz leszúrta Mendozát. Mire a legénység észbe kapott, az Espinozát követő másik bárka 15 katonája is a fedélzeten volt, és [[Duarte Barbosa]], Magellán sógora, azonnal átvette a parancsnokságot a ''Victorián'', így Magellán oldalán már három hajó állt.{{refhely|azonos=MAG225}}{{refhely|azonos=E7475}}
 
A ''Trinidad'' és a másik két Magellán pártján álló hajó az öböl bejáratánál horgonyzott, így a lázadó hajók nem tudtak elszökni. Ennek ellenére a ''San Antonio'' éjszaka megkísérelte a szökést, de a matrózok megkötözték a tiszteket és megadták magukat, akárcsak a ''Concepción'' matrózai.{{refhely|MagidovicsMAG|226. oldal|azonos=MAG226}} Ezek után Cartagena is megadta magát a ''Concepción'' fedélzetén.{{refhely|ERD, 68-69. oldal|azonos=E6869}}
Magellán viszonylag enyhe büntetést szabott ki a bűnösökre, mivel minden emberre szüksége volt ahhoz, hogy tovább tudjon majd tavasszal hajózni.{{refhely|ERD, 76-77. oldal|azonos=E7677}} A büntetések gyakorlatilag csak a kapitányokat sújtották: Quesadát lefejeztette, a már korábban leszúrt Mendoza testét felnégyeltette, Cartagenát pedig egy bujtogató pappal együtt kitette a lakatlan partra.{{refhely|azonos=MAG226}}{{refhely|azonos=E7677}} A többi lázadó kegyelmet kapott, így a ''Concepción'' másodkormányosa is, [[Juan Sebastián Elcano]] is, aki a ''Trinidadra'' irányította a hajóágyúkat.{{refhely|azonos=MAG226}}
 
125. sor:
1520. október 18-án a hajók elhagyták a Santa Cruz-folyót, és dél felé haladtak [[Patagónia]] partjai mentén.{{refhely|azonos=MAG226}} Magellán közölte a kapitányokkal, hogy elsősorban délen keresi az átjárót a Déli-tengerre, és csak akkor fordul vissza kelet felé, ha a déli 55. szélességi fokig nem talál tengerszorost.{{refhely|azonos=MAG226}} Már 3 nap múlva, október 21-én találtak egy utat nyugat felé a déli 52. szélességi foknál. Eddigre már Dél-Amerika addig ismeretlen partjai mentén {{szám|4000}} km-t hajóztak, és felfedezték a [[Bahía Blancai-öböl|Bahía Blancai-]],{{refhely|ATL|143. oldal|azonos=A143}} [[Szent Mátyás-öböl|San Mattias-]],{{refhely|azonos=A143}} [[Szent György-öböl|San Jorge-]]{{refhely|azonos=A143}} és [[Grande-öböl|Bahia Grande-]]öblöket,{{refhely|azonos=A143}} több más öböl mellett.{{refhely|azonos=MAG226}}
 
Ezek után megkerülték a [[Vírgenes-fok]]ot,{{refhely|azonos=A143}} és Magellán két hajót előreküldött felderítésre, éjszaka azonban két napig tartó vihar támadt, ami veszélybe sodorta a felderítőket. Ebben a helyzetben vettek észre egy szorost, ami egy széles öbölbe vezetett, majd innen egy másik szoroson át egy még szélesebb öbölbe jutottak. A két kapitány, Mexquita és Serrano úgy döntöttek, visszafordulnak jelentést tenni.{{refhely|MagidovicsMAG|227. oldal|azonos=MAG227}} Ezen a ponton Gomez kormányos figyelmeztette Magellánt, hogy már csak annyi élelmük maradt, amivel biztonságosan haza tudnak érni Spanyolországba, Magellán azonban úgy döntött, folytatják az utat, és halálbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy a visszafordulásról vagy az élelmiszerhiányról beszéljenek.{{refhely|ERD|80-81. oldal|azonos=E8081}}{{refhely|ERD|82-83. oldal|azonos=E8283}} Pigafetta naplójában arról írt lelkesen, ''„Főparancsnokunk tudta, hogy egy rejtett tengerszoroson át vezet a keresett út, hiszen látta a nagy hírű földrajztudós, Martin Behaim egyik térképén, amelyet a portugál királyi levéltárban őriznek.”''{{refhely|azonos=E8283}}
 
Ő nem tudta, hogy Magellán már hónapok óta tudatában volt, hogy a térkép vagy hamis vagy pontatlan. Magellán optimizmusát arra alapozta, hogy a mérések szerint az [[árapály]] szabálytalanul váltakozott ezen a helyen, a dagály erősebb volt az apálynál. Ennek pedig szerinte egy oka lehetett: itt egyenlítődik ki a két nagy tenger mozgása, tehát a szoros egy másik tengerre vezet.{{refhely|azonos=E8283}} 1520. november 1-jén a flotta behatolt a tengerszorosba.{{refhely|azonos=E8283}}
136. sor:
De csak a ''Concepciónt'' találták a találkozási ponton, mivel a két hajó elvált, és a ''Concepción'' zsákutcába került, majd a [[Inútil-öböl|Sikertelenség-öböl]]ből{{refhely|azonos=A143}} visszafordult.{{refhely|azonos=MAG227}} A ''San Antonio'' szintén zsákutcába került, majd visszatérve a kiindulási pontra, nem találták ott Magellánt, ezért a tisztek ismét fellázadtak.{{refhely|azonos=MAG227}} Mexquitát elfogták, megsebesítették, és a lázadó hajó visszatért Spanyolországba.{{refhely|azonos=MAG227}} Ott a szökevények árulással vádolták meg Magellánt, a hatóságok bebörtönözték Mexquitát, Magellán családját megfosztották évjáradékuktól, akik így (felesége és gyerekei) hamarosan meg is haltak.{{refhely|azonos=MAG227}} Magellán és a többi kapitány azonban erről mit sem tudott, ők azt hitték, a ''San Antonio'' elpusztult, mert Mexquita a főparancsnok hű embere volt.{{refhely|azonos=MAG227}} Mivel így már két hajót elveszítettek, a megmaradt hárommal folytatták az utat, erősen lecsökkent létszámú legénységgel.{{refhely|azonos=MAG227}}
 
5 napig, november 23–28 között haladtak az erősen összeszűkült csatornában északnyugat felé. A partokon magas, kopár hegyeket láttak, a partok lakatlanok voltak, de dél felé nappal füstöt, éjjel máglyák fényét vélték látni. Ezért Magellán ezt a vidéket ''Tüzek földjének'' nevezte el,{{refhely|MagidovicsMAG|228. oldal|azonos=MAG228}} (más változat szerint ''Füstök földjének'', de mivel I. Károly szerint „nincs füst tűz nélkül”, Tüzek földjére keresztelte át, mai nevén [[Tűzföld]]nek.){{refhely|azonos=MAG228}} Végül 27 nap utazás után, 1520. november 28-án a Pilar-foknál kijutottak az 550 km hosszú [[Magellán-szoros|szorosból]] a nyílt óceánra.{{refhely|azonos=MAG228}}
 
===Átkelés a Csendes-óceánon===
151. sor:
''„A déli sark nem olyan csillagos, mint az északi. Itt porfelhőre emlékeztető nagyszámú kis csillag-halmaz látható. A távolság, mely elválasztja őket, nem nagy, és kissé halványak. Van közöttük két nagy, nem nagyon fényes, lassan mozgó csillag.”'' (Pigafetta{{refhely|azonos=MAG228}})
 
Magellán és három hajója majdnem {{szám|17000}} km-t tett meg a Csendes-óceánon, jórészt Dél-[[Polinézia|Polinéziában]] és [[Mikronézia|Mikronéziában]], ahol nagyon sok apró, szétszórt sziget található. Ennek ellenére az expedíció csak 2 kicsi lakatlan szigetet látott, amiket San Pablo és Tiburones névre kereszteltek a 16°15' illetve a 11°15 déli szélességnél. Mivel azonban a hosszúsági fokokat azokban az időkben nem lehetett helyesen kiszámolni, ma már egyik létező szigettel sem lehet beazonosítani a két általuk látott szigetet.{{refhely|MagidovicsMAG|230. oldal|azonos=MAG230}}
 
Végül [[1521]]. [[március 6.|március 6]]-án megpillantottak nyugat felől három lakott szigetet, a [[Mariana-szigetek]]ből. Csónakokon bennszülöttek érkeztek a hajókhoz, a csónakok pálmalevélből készült háromszögletű vitorlákkal voltak ellátva, ezért először a „Latin Vitorlák szigetei” nevet kapták a földek.{{refhely|azonos=MAG230}} Az egyik szigetnél, ami valószínűleg [[Guam]] volt, meztelen, fejükön pálmalevél sapkát viselő bennszülöttek másztak a hajóra, és mindent elvettek, amit megláttak, ami miatt a szigetet „Tolvajok szigetének” nevezték el.{{refhely|azonos=MAG230}} Végül a helyiek már az egyik hajóhoz kötött csónakot is ellopták, ami nagyon felbőszítette Magellánt, ezért fegyveres matrózokkal partra szállva felgyújtatott pár kunyhót, és megöltek 7 embert.{{refhely|azonos=MAG230}} Amikor Magellán hajói elmentek, a bennszülöttek több száz csónakon követték őket és kövekkel dobálták a hajókat.{{refhely|azonos=MAG230}}
157. sor:
===Magellán halála===
[[File:Magellans_death.jpg|thumb|jobbra|19. századi rajz Magellán haláláról]]
[[1521]]. [[március 16.|március 16]]-án, további {{szám|2000}} km megtétele után a flotta megérkezett a [[Fülöp-szigetek]]hez, azon belül is a [[Siargao]] szigethez a déli szélesség 10. fokánál.{{refhely|azonos=MAG230}}. Magellán ezzel az útjával bebizonyította, hogy Amerika és Ázsia között óriási vízterület van, ami sokkal szélesebb az Atlanti-óceánnál, és főleg szélesebb annál, mint ahogy a korabeli térképeken az Amerika és Japán közötti távolságot ábrázolták.{{refhely|azonos=MAG230}} A következő napon pihenés és vízfelvétel céljából továbbhajóztak a [[Samar]] szigettől délre lévő [[Homonhon]]{{refhely|ATL|97. oldal|azonos=A97}} szigethez.{{refhely|MagidovicsMAG|231. oldal|azonos=MAG231}} A szomszéd [[Suluan]] sziget lakói gyümölcsöt, kókuszdiót és pálmabort adtak csecsebecsékért cserébe, és elmesélték, hogy sok-sok sziget található ezen a területen. Magellán a szigetvilágot San Lazarónak nevezte el, mely később a [[Fülöp-szigetek]] nevet kapta.{{refhely|MagidovicsMAG|232. oldal|azonos=MAG232}} A főnököknél aranytárgyakat és selyemmel hímzett szöveteket, valamint arannyal díszített fegyvereket láttak.{{refhely|azonos=MAG232}}
Néhány nappal később délnyugat felé a Camiguin<!--ez tuti nem jó, ez a sziget teljesen északon van--> szigeten Magellán [[szumátra]]i rabszolgája, Henrique anyanyelvén szólította meg a helyi bennszülötteket, akik megértették, hogy mit mond.{{refhely|azonos=MAG232}} Két óra múlva nagyobb csónak érkezett a helyi szultánnal az élen,{{refhely|azonos=MAG232}} Magellán számára világossá vált, hogy már nincs messze a Fűszer-szigetektől, és hogy rabszolgája már majdnem végrehajtotta a Föld első körülhajózását.{{refhely|azonos=MAG232}}
 
A szultán által biztosított révkalauzok elvezették a hajókat [[Cebu]] ugyanolyan nevű [[Cebu (település)|kikötővárosába]]. Cebuban, amit már régóta látogattak kelet-ázsiai országok kereskedői, Magellánék kínai árukat, porcelánedényeket is láttak, a város vezetője pedig vám megfizetésére kötelezte őket.{{refhely|azonos=MAG232}} Magellán ezt megtagadta, de barátsága jeléül felkínálta a katonai segítséget, feltéve, ha a szultán a spanyol király hűbéresének ismeri el magát, és egy minta-ütközetet is eljátszott a hajóival.{{refhely|azonos=MAG232}} Egy helyi mohamedán kereskedő azonban óva intette a szultánt: ''„Vigyázz, Felség, ezek az emberek ugyanazok, akik elfoglalták [[Calicut]]ot, Malaccát és egész Nagy Indiát...”''{{refhely|azonos=MAG232}} A szultán elfogadta Magellán ajánlatát, és egy hét múlva családjával együtt megkeresztelkedett, és Pigafetta szerint rövid időn belül a sziget teljes lakossága kereszténnyé lett, habár ehhez némi erőszakot is alkalmazni kellett: ''„A szomszédos szigeten felgyújtottunk egy kunyhót, abból az okból, hogy az emberek megtagadták az engedelmességet a rádzsának és nekünk”''.{{refhely|azonos=MAG232}}
 
Magellán, felhasználva befolyását és oltalmazva az új keresztényeket, beleavatkozott a Cebuval szemben fekvő [[Mactan]] sziget belviszályaiba, és 1521. április 27-én éjszaka három bárkával és hatvan emberrel átkelt a szigetre.{{refhely|azonos=MAG232}} A csónakok nem tudták megközelíteni a partokat a korallzátonyok miatt, ezért Magellán hátrahagyta az íjászokat és a muskétásokat, 50 emberrel átgázolt a szigetre.{{refhely|azonos=MAG232}} A falunál megtámadták őket, a csónakokból lőni kezdtek a helyiekre, de ebből a távolságból a puskagolyók hatástalanok voltak a fapajzsokkal szemben.{{refhely|azonos=MAG232}} Magellán parancsára felgyújtották a falut, a helyiek erre nyilakkal és kövekkel támadtak a spanyolokra, főleg a lábukra, mert azt nem védte páncél. Pigafetta leírása szerint ''„...Mi, a kapitány mellett maradt hat vagy nyolc ember kivételével, hamarosan megfutamodtunk... A kapitányt felismerve, egy sereg ember vetette rá magát... de ő mégis szilárdan kitartott, amint jó lovaghoz illik... Megkísérelte kihúzni a kardját, de csak félig sikerült kirántania, mert egy bambuszdárda megsebesítette a karján. A támadók egyike a bal lábán megsebesítette egy nagy baltával... A kapitány arccal előre rogyott és ekkor átszúrták vas- és bambuszdárdákkal. Baltákkal ütötték addig, míg meg nem ölték... a mi világosságunkat, a mi örömünket, a mi igazi vezérünket. Egész idő alatt hátra-hátra fordult, hogy lássa, sikerült-e mindannyiunknak beszállni a bárkákba.”''{{refhely|MagidovicsMAG|233. oldal|azonos=MAG233}}
Magellánon kívül meghalt nyolc spanyol és négy, spanyolokat segítő szigetlakó. Sokan megsebesültek, köztük Pigafetta is egy az arcába lőtt mérgezett nyíltól.{{refhely|azonos=MAG233}}
 
172. sor:
A ''Trinidad'' és a ''Victoria'', miután kijutottak a szorosból, egy sziget partja mentén haladtak, „ahol az emberek olyan fekete színűek, mint Ethiopiában”, ezért a szigetet [[Negros]]nak nevezték el.{{refhely|azonos=MAG233}} [[Mindanao]] szigeten hallottak először [[Luzon]] szigetéről, majd helyi révkalauzok elvezették őket a [[Sulu-tenger]]en át [[Palawan]]hoz, ami a Fülöp-szigetek legnyugatibb szigete. Onnan az európaiak közül elsőnek, elhajóztak [[Borneó]] szigetéig, és 1521. július 8-án kikötöttek [[Brunei]] városánál.{{refhely|azonos=MAG233}} Itt afféle szövetséget kötöttek a helyi rádzsákkal, kereskedtek és néha kiraboltak más hajókat, de továbbra sem találták az utat a Fűszer-szigetekhez.{{refhely|azonos=MAG233}}
 
Carvalhót leváltották, „a királyi rendeletek be nem tartása miatt”, és a helyére Espinozát választották meg főparancsnoknak.{{refhely|MagidovicsMAG|234. oldal|azonos=MAG234}} A ''Victoria'' kapitánya így [[Juan Sebastián Elcano]] lett, a ''Concepción'' volt másodkormányosa.{{refhely|azonos=MAG234}} Hosszas bolyongás után, miközben Bruneiből visszatértek Palawanra, majd onnan Mindanaóra, október végén elfogtak egy maláj hajóst, aki elvezette a spanyolokat a Maluku-szigetekre, vagyis a vágyott Fűszer-szigetekre. 1521. november 8-án vetettek horgonyt [[Tidore]] partjainál, ami a Maluku-szigetek legnagyobbikának, [[Halmahera|Halmaherának]] a nyugati partjainál fekszik. Itt olcsón megvettek egy rakományt: [[szegfűszeg]]et, [[szerecsendió]]t, és egyéb fűszereket. Mivel a ''Trindadot'' javítani kellett, úgy döntöttek, a javítás után Espinoza Új Spanyolországba megy a keleti úton, a Csendes-óceánon keresztül a [[Panama-öböl]]höz, Elcano pedig nyugatra, a Jóreménység foka megkerülésével utazik haza Spanyolországba.{{refhely|azonos=MAG234}} Így december 21-én a ''Victoria'' 60 fős legénységgel, köztük 13 malájjal útnak indult Tidoréból.{{refhely|azonos=MAG234}}
 
===A ''Victoria'' útja Spanyolországig===
183. sor:
===A ''Trinidad'' sorsa===
 
A ''Trinidad'' javítása több időt vett igénybe, ezért csak 1522 áprilisában tudtak kifutni Tidoréból Espinoza vezetésével, 54 főnyi legénységgel.{{refhely|MagidovicsMAG|236. oldal|azonos=MAG236}} A Csendes-óceánon, az északi félgömb trópusi és szubtrópusi területein hajóztak, amikor a 40. szélességi fokon túlhaladva, július közepén 5 napos viharba kerültek. A legénység több mint fele meghalt az éhségtől és a skorbuttól, így visszafordultak, és összesen fél év hajózás után 1522. októberében visszatértek a Maluku-szigetekre.{{refhely|azonos=MAG234}}
 
Közben még május közepén portugál flotta érkezett a szigetekre [[Antonio Brito]] parancsnoksága alatt, aki erődöt épített [[Ternate]] szigetén, Tidore mellett azzal a céllal, hogy senki se sértse meg a portugálok jogait.{{refhely|azonos=MAG234}} Október végén kapott hírt arról, hogy valamilyen európai hajó található a szigetek közelében, ezért odaküldött három hajót, hogy azok fogják el az európai hajót, amik be is vitték a ''Trinidadot'' Ternatéra, a rajta lévő 22 emberrel együtt.{{refhely|azonos=MAG234}} Brito lefoglalta nem csak a rakományt, de a hajónaplót, a térképeket, műszereket, így pontosan értesültek Magellán teljes útjáról.{{refhely|azonos=MAG234}} A legénység kihallgatása során kiderült, az egyikük helybéli portugál, őt kivégezték. A többi embert Malacca portugál kormányzójára, [[Jorge Albuquerque]]re bízta.
213. sor:
* {{hely|ATL}} {{cite book|author=|title= Földrajzi világatlasz |publisher= [[Cartographia]]|place= Budapest|year= 2007}}
* {{hely|ERD}} {{cite book|author=[[Erdődy János (író)|Erdődy János]]|title=[[Így élt…|Így élt]] Magellán|publisher= [[Móra Ferenc Könyvkiadó]]|place= Budapest|year= 1981}}
* {{hely|MagidovicsMAG}} {{cite book|author=I. P. Magidovics|title= A földrajzi felfedezések története|publisher= [[Gondolat Kiadó]]|place= Budapest|year= 1961}}
* {{hely|Marjai}} {{cite book|author=Marjai Imre|title=Felfedezések könyve|publisher= Móra Ferenc Könyvkiadó|place= Budapest|year= 1986}}
*{{hely|Mult-kor.hu}}{{cite web |url=https://mult-kor.hu/cikk.php?id=20638|title=Az El Nino segíthette Magellánt|accessdate=2018-12-11 |author= |year= |format=|work=mult-kor.hu |publisher= |pages= |archiveurl= |archivedate=}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Magellán_Föld_körüli_útja”