„Magellán Föld körüli útja” változatai közötti eltérés

A ''Trinidad'' és a másik két Magellán pártján álló hajó az öböl bejáratánál horgonyzott, így a lázadó hajók nem tudtak elszökni. Ennek ellenére a ''San Antonio'' éjszaka megkísérelte a szökést, de a matrózok megkötözték a tiszteket és megadták magukat, akárcsak a ''Concepción'' matrózai.{{refhely|MAG|226-227. oldal|azonos=MAG226MAG226227}} Ezek után Cartagena is megadta magát a ''Concepción'' fedélzetén.{{refhely|ERD|68-69. oldal|azonos=E6869}}

Magellán viszonylag enyhe büntetést szabott ki a bűnösökre, mivel minden emberre szüksége volt ahhoz, hogy tovább tudjon majd tavasszal hajózni.{{refhely|ERD|76-77. oldal|azonos=E7677}} A büntetések gyakorlatilag csak a kapitányokat sújtották: Quesadát lefejeztette, a már korábban leszúrt Mendoza testét felnégyeltette, Cartagenát pedig egy bujtogató pappal együtt kitette a lakatlan partra.{{refhely|azonos=MAG226MAG226227}}{{refhely|azonos=E7677}} A többi lázadó kegyelmet kapott, így a ''Concepción'' másodkormányosa is, [[Juan Sebastián Elcano]] is, aki a ''Trinidadra'' irányította a hajóágyúkat.{{refhely|azonos=MAG226MAG226227}}

Májusban Magellán délre küldte felderítésre a ''Santiagót'', azonban a hajó az 50. déli szélességnél a [[Santa Cruz (folyó)|Santa Cruz]]-folyó torkolatánál elsüllyedt, egy matróz meghalt, és a többiek is nehezen menekültek meg; partszéli vándorlással kellett visszatalálniuk a többi hajóhoz. Ezután a hajó parancsnoka, Serrano a ''Concepciónon'' lett kapitány.{{refhely|azonos=MAG226MAG226227}}{{refhely|ERD, 78-79. oldal|azonos=E7879}}

Amíg a hajók a San Julián-öbölben teleltek, július 8-án magas növésű helyi indiánok látogatták meg őket, akiket [[patagónok]]nak neveztek el, ami spanyolul ''nagylábút'' jelent.{{refhely|azonos=MAG226MAG226227}}{{refhely|azonos=E7677}} Az őslakos majdnem meztelen volt, táncolt és port szórt a fejére. Óriástermetű volt, az arcát vörösre, a haját fehérre festette, szeme köré sárga karikákat mázolt. Amikor a hajóra vezették, elmutogatta, hogy hite szerint a hajó az égből jött. Az indián és népe meglehetősen barátságosan viseltetett a felfedezők felé, de csak addig, míg azok meg nem próbáltak párat elfogni közülük.{{refhely|azonos=E7677}}

Augusztus végén elhagyták az öblöt és a Santa Cruz-folyóig haladtak, ahol – mivel a folyótorkolat halban bővelkedett – októberig maradtak, várva a tavaszt.{{refhely|azonos=MAG226MAG226227}} Magellán nem tudta, hogy ekkor már csak mindössze 2-3 napnyi hajóútra voltak az átjárótól, de a romló időjárás miatt még 2 hónapot kellett az öbölben vesztegelniük.{{refhely|azonos=E7879}}

1520. október 18-án a hajók elhagyták a Santa Cruz-folyót, és dél felé haladtak [[Patagónia]] partjai mentén.{{refhely|azonos=MAG226MAG226227}} Magellán közölte a kapitányokkal, hogy elsősorban délen keresi az átjárót a Déli-tengerre, és csak akkor fordul vissza kelet felé, ha a déli 55. szélességi fokig nem talál tengerszorost.{{refhely|azonos=MAG226MAG226227}} Már 3 nap múlva, október 21-én találtak egy utat nyugat felé a déli 52. szélességi foknál. Eddigre már Dél-Amerika addig ismeretlen partjai mentén {{szám|4000}} km-t hajóztak, és felfedezték a [[Bahía Blancai-öböl|Bahía Blancai-]],{{refhely|ATL|143. oldal|azonos=A143}} [[Szent Mátyás-öböl|San Mattias-]],{{refhely|azonos=A143}} [[Szent György-öböl|San Jorge-]]{{refhely|azonos=A143}} és [[Grande-öböl|Bahia Grande-]]öblöket,{{refhely|azonos=A143}} több más öböl mellett.{{refhely|azonos=MAG226MAG226227}}

Ezek után megkerülték a [[Vírgenes-fok]]ot,{{refhely|azonos=A143}} és Magellán két hajót előreküldött felderítésre, éjszaka azonban két napig tartó vihar támadt, ami veszélybe sodorta a felderítőket. Ebben a helyzetben vettek észre egy szorost, ami egy széles öbölbe vezetett, majd innen egy másik szoroson át egy még szélesebb öbölbe jutottak. A két kapitány, Mexquita és Serrano úgy döntöttek, visszafordulnak jelentést tenni.{{refhely|MAG|227. oldal|azonos=MAG227MAG226227}} Ezen a ponton Gomez kormányos figyelmeztette Magellánt, hogy már csak annyi élelmük maradt, amivel biztonságosan haza tudnak érni Spanyolországba, Magellán azonban úgy döntött, folytatják az utat, és halálbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy a visszafordulásról vagy az élelmiszerhiányról beszéljenek.{{refhely|ERD|80-81. oldal|azonos=E8081}}{{refhely|ERD|82-83. oldal|azonos=E8283}} Pigafetta naplójában arról írt lelkesen, ''„Főparancsnokunk tudta, hogy egy rejtett tengerszoroson át vezet a keresett út, hiszen látta a nagy hírű földrajztudós, Martin Behaim egyik térképén, amelyet a portugál királyi levéltárban őriznek.”''{{refhely|azonos=E8283}}

Néhány napig eltartott, amíg a felfedezett széles öblökön áthatoltak, majd a [[Dawson-sziget]]nél{{refhely|azonos=A143}} két csatornára bukkantak, az egyik délkeletre, a másiknak délnyugatra nyílt. A ''San Antoniót'' és a ''Concepciónt'' délkeletre, egy bárkát pedig délnyugatra küldött Magellán. ''„A kiküldöttek (a bárkával) három nap múlva visszatértek azzal a hírrel, hogy egy hegyfok mögött meglátták a nyílt tengert. A főkapitány könnyezett az örömtől és elnevezte ezt a hegyfokot a [[Pilar-fok|Vágyakozás foká]]nak.”''{{refhely|azonos=A143}}{{refhely|azonos=MAG227MAG226227}} A ''Trinidad'' és a ''Victoria'' behatolt ebbe a csatornába, 4 napig vártak, majd visszatértek, hogy találkozzanak a másik két felderítő hajóval.

De csak a ''Concepciónt'' találták a találkozási ponton, mivel a két hajó elvált, és a ''Concepción'' zsákutcába került, majd a [[Inútil-öböl|Sikertelenség-öböl]]ből{{refhely|azonos=A143}} visszafordult.{{refhely|azonos=MAG227MAG226227}} A ''San Antonio'' szintén zsákutcába került, majd visszatérve a kiindulási pontra, nem találták ott Magellánt, ezért a tisztek ismét fellázadtak.{{refhely|azonos=MAG227MAG226227}} Mexquitát elfogták, megsebesítették, és a lázadó hajó visszatért Spanyolországba.{{refhely|azonos=MAG227MAG226227}} Ott a szökevények árulással vádolták meg Magellánt, a hatóságok bebörtönözték Mexquitát, Magellán családját megfosztották évjáradékuktól, akik így (felesége és gyerekei) hamarosan meg is haltak.{{refhely|azonos=MAG227MAG226227}} Magellán és a többi kapitány azonban erről mit sem tudott, ők azt hitték, a ''San Antonio'' elpusztult, mert Mexquita a főparancsnok hű embere volt.{{refhely|azonos=MAG227MAG226227}} Mivel így már két hajót elveszítettek, a megmaradt hárommal folytatták az utat, erősen lecsökkent létszámú legénységgel.{{refhely|azonos=MAG227MAG226227}}