|
A '''rendőrség''' olyan állami szerv, melynek fő feladata a közbiztonság és a belső rend védelme, a törvények és bizonyos szabályok betartatása,. A testület a közigazgatás olyan rendészeti, polgári, fegyveres szervezete, amely a törvényvégrehajtás oldalán működik, miáltal védelmező és kényszerítő erővel felruházott, az erőszakot végső esetben alkalmazó [[intézmény]].<ref>Definíció. Ernyes M.:A magyar rendőrség története, XXIX-XXXIV. old. Budapest, 2002.</ref>
A rendőrség tagjai és alkalmazottai [[hivatás]]uk gyakorlásakor, etikai alapszabályokat tartalmazó „Hivatás Etikai Kódex” szerint tevékenykednek, amelyek igazodnak a rendőr különleges közszolgálati hivatásának alapkövetelményeihez.<ref>[http://www.police.hu/a-rendorsegrol/testulet/altalanosan/a-rendori-hivatas-etikai-kodexe A Rendőri Hivatás Etikai Kódexe], police.hu</ref>
== Kialakulása, előtörténete ==
A tilalmak áthágása, ugyanakkor a társadalmi biztonság igénye is egyidős az emberiséggel. Több ember jelenléte kialakította a rendet, majd annak védelmét, fenntartását, ami kezdetben közösségi jellegű volt, később különálló hatalmi formában mutatkozott meg. A külső támadás elleni védelmet a hadsereg nyújtotta, a belső rend biztosítását a rendőrség. A '''rendőrség''' a társadalmi fejlődés során az [[állam]]mal egy időben jelent meg, mert nélküle ez utóbbi nem maradhatott volna fenn. Egyiptomban már a keresztény időszámítás előtt háromezer évvel kialakult a rendőri tevékenység. Jól tetten érhető a mózesi törvényekkel megalapozott zsidó rendfenntartásban, Indiában, a görög városállamokban és a római birodalomban egyaránt.<ref>Ernyes, 2002. XIII-XIV. old.</ref>
A modern rendőrség előtörténetében két fejlődési terület, az ''angolszász'' és a ''kontinentális'' lelhető fel. Előbbi szereplőjévé vált a ''[[seriff]]'', azaz a megyei rendőrfőnök, a ''constable'', vagyis a közrendőr és a ''[[békebíró]]''. A kontinentális fejlődést a francia és a német terület jelentette, ahol meghatározóvá váltak a központosítási törekvések, beemelve az állami jelleget. A szabályozások mélyen belenyúltak az alattvalók életébe és elvezettek a ''rendőrállam'' kialakulásához, amelynek leglényegesebb vonása, hogy az állam a polgárok minden viszonyát szabályozza.
A görög eredetű ''politeia'', aminek jelentése az állam helyes kormányzásának tudománya, méltán tekintheti magát annak a szónak, amiből a ''police'', ''policáj'' kifejezések származnak. A latin ''politia'', németül ''polizei'', városi rendet jelent.<ref>Dorning Henrik: A székesfővárosi m.kir. rendőrség ismertetése, Budapest, 1914. 37. old.</ref> Francia álláspont<ref>Raymond E. Clift: A Guide To Modern Police Thinking, 1956. 1. old.</ref> szerint a ''police'' kifejezés a francia ''policerből'' származik, aminek jelentése a nép hatalma. A ''rendőr'', ''rendőrség'' szavak a nyelvújítás szülöttei. A rendőr szó első alkalommal 1823-ban, Márton József nyelvész lexikonában jelent meg, mint a német Polizei-Landreiter kifejezés magyar megfelelője. A rendőrség szó 1836-ban, Fogarasi János nyelvész zsebszótárában található, jogszabályban pedig először a mezei rendőrségről szóló 1840. évi IX. törvénycikkben látott napvilágot.<ref>Ernyes, 2002. XI-XII.</ref>
== A modern rendőrség létrejötte ==
|
