„Univerzális aszinkron adóvevő” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sevcsik (vitalap | szerkesztései)
fordítás
Sevcsik (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
{{Fő|Soros adatátvitel}}
Adatátvitel során a [[bit]]eket valamilyen közegen kell eljuttatni az úticélhoz. A távolsággal növekszik a vonal kiépítésének költsége, ezért az adatot a lehető legkevesebb csatornán (pl. vezetéken) kell átvinni. Soros kommunikáció során a bájtokat nem párhuzamosan, bitenkénti egy vezetékkel viszik át, hanem a biteket időben egymás után továbbítják egy csatornán. A párhuzamos adatfolyamot az UART alakítja soros adatfolyammá és vissza. Minden UART-ban található egy [[léptetőregiszter]], ami a soros-párhuzamos átalakítás alapvető eszköze.
 
A távírógép-stílusú UART-ok megyegyezés szernin először küldenek egy "start" bitet, utána 5-8 adatbitet a legkisebb helyiértékűvel először, egy opcionális [[paritás]]bitet, és egy, másfél vagy két "stop" bitet. A startbit ellentétes polaritású az alapállapottal, a stopbit azonos (ez a "szünet" jelzi a karakter végét). Mechanikus távírógépeknél a stopbit 2 bit hosszúságú volt, hogy a mechanikának legyen ideje kiírni az adott betűt (az ilyen hosszúságú stopbit a szinkronizációban is segít). A paritásbit gondoskodik róla, hogy az egyesek száma mindig páros vagy páratlan legyen, de el is hagyható. A páratlan paritás megbízhatóbb, mert biztosítja, hogy legalább egy adatátmenet legyen, ezzel is segítve az UART-ot az újraszinkronizálásban.
 
Az UART általában nem generál vagy fogad közvetlenül olyan jeleket, amiket átviszünk a csatornán. Jellemzően egy külön áramkör szolgál arra, hogy az UART által használt logikai (pl. [[TTL]]) szinteket átkonvertálja az átviteli jelszintekre. A jelszintek megmondják, hogy minek az alapján tudjuk megkülönböztetni, hogy az adott bit 0 vagy 1 (ez általában egy adott feszültségszint vagy átmenet, de a régi eszközök áramvezéreltek voltak). Jelszint-szabvány például az [[RS-232]], az [[RS-422]] és az [[RS-485]]. A kapcsolódás lehet "[[full-duplex]]" (küldés és fogadás egy időben) vagy "[[half-duplex]]" (egy időben csak vétel vagy adás). Vezetéken kívül használható [[optikai kábel]], [[infravörös port]], vagy akár [[Bluetooth]] (SPP) adatátvitel is. A jelet gyakran modulálják (akár vezetéken, akár vezeték nélkül), mint például a [[modem]]ek és rádióvezérelt eszközök.
 
Manapság gyakran használják az UART-ot az RS-232 szabvánnyal beépített rendszerekben, például mikrokontrollereknél. Ekkor az UART TTL szintű jeleit (többek között) a [[MAX232]] nevű IC-vel konvertálják RS-232 szintű jelekre. USB kommunikációra használható az [[FT232BM]] chip.
 
==Aszinkron adatátvitel==
AAszinkron adatátvitelnél a távírógép-stílusú UART-ok megyegyezés szerninszerint először küldenek egy "start" bitet, utána 5-8 adatbitet a legkisebb helyiértékűvel először, egy opcionális [[paritás]]bitet, és egy, másfél vagy két "stop" bitet. A startbit ellentétes polaritású az alapállapottal, a stopbit azonos (ez a "szünet" jelzi a karakter végét). Mechanikus távírógépeknél a stopbit 2 bit hosszúságú volt, hogy a mechanikának legyen ideje kiírni az adott betűt (az ilyen hosszúságú stopbit a szinkronizációban is segít). A paritásbit gondoskodik róla, hogy az egyesek száma mindig páros vagy páratlan legyen, de el is hagyható. A páratlan paritás megbízhatóbb, mert biztosítja, hogy legalább egy adatátmenet legyen, ezzel is segítve az UART-ot az újraszinkronizálásban.
 
A [[szinkron]] adatátvitelben start-stop bitek helyett órajelet használnak a szinkronizálásra. Ez növeli a bitfolyam információtartalmát, viszont az órajelhez külön kábel szükséges.
{{csonk}}